Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-25 / 9. szám

nem változtathatunk. De ha az idegen nyelvű, de nem idegen lelkű egyházainkban a M. P. I. T. hódítani kiván, akkor úgy kell tennie, mint tett Sopronban, hogy felkeresi és magához édesgeti őket. Csakhogy a viszonyok egyebet is tanácsolnának : a maga nyelvén kellene megközelíteni azt, a kit megnyerni akarunk. A Luther-Társaság alapítását is ez a körülmény tette szükségessé s teszi érthetővé. Az evangélikus egyház kénytelen híveihez a maguk nyelvén szólani, lelki nevelésüket, valláserkölcsi irányításukat a maguk nyelvén intézni. Ha nem gondoskodunk erről okosan, akkor a Maticák és a Schulvereinok karjaiba dőlnek. Egyházi és nemzeti komoly érdekek követelték a külön Luther-Társaság alapítását és nem a felekezeti különállás és kicsinyes versengés ösztöne. A református egyháznak sok ha ezeket a komoly érdekeket talán fel sem képes ismerni és kellőkép becsülni; de nekünk azok kielégítése ép olyan szent hivatásunk, mint a magyar hívek gondozása. Egyénileg én is jobb szeretném, ha mind magyarok volnánk; de mert nem vagyunk azok, a tényekkel számolnunk kell. Nekünk a nem magyar ajkú hívek és egyházközségek szükségleteit minden tekintetben kötelességünk kielégíteni, s erre alakult meg a Luther-Társaság, mely német és tót nyelvű kiadványokkal is dolgozik. Ezt pedig a Magyar Prot. írod. Társaság szelleme, elvei, tagjainak többsége megengedhetővé nem tenné és nem is teszi; de így nem is csudálható, ha az őt meg nem értő egyházak körében nagyobb hódításra nem is képes. Egyelőre tehát, míg a viszonyok meg nem változnak, a mi egyházunk tagjai aránytalan kisebbségben maradnak. Sajnos, ezen mi sem segíthetünk. De hogy aztán miért maradnak ki közös társulatunkból a magyar anyanyelvű egyházaink és uraink is ? azt már a közönyösségen kivül mással megokolni én sem tudom. De hát a közönyösség megtörése és orvoslása meg ép a Társaság feladata és hivatása. A mi a közös protestáns lap dolgát illeti, annál ép az a baj, a mit maga Hamar kollegám is elismer, hogy: „tény, hogy a református egyházi lapok, ha még a közös „protestáns" nevet hordják is homlokukon, valósággal kizárólag kálvinista felekezeti lapok". S én nem tudom ezek közül kivenni ezt a budapesti lapot sem, bár készséggel elismerem, hogy mindig leginkább igyekezett az evangélikus egyházzal is az érintkezést és a közösséget fentartani. De hogy alapításának szelleme és intencziói lassanként elgyöngültek, mi sem mutatja jobban, mint hogy evangélikus előfizetői elmaradtak.* Pedig hogy meg lehetett volna tartani őket, én bizonyosra veszem. Nemcsak egyes * De hátha épen az előfizetők elmaradása az ok és nem az okozat? Szerk. evangélikus lelkészek nyilatkozatai, hanem a tények is ezt igazolják. Egyházunknak ma csak egyetlen lapja van: az Őrálló. Hogy mindenki a mellé tömörül, természetes. Hiszen nincs választás! Egy tisztán felekezeti érdekeket szolgáló lapot pedig még akkor is fenn kellene tartani, ha egy minden tekintetben megfelelő közös lapunk volna. Ezt tehát nem szabad felpanaszolni, mikor a testvéregyház ötször annyi, tisztán felekezeti lappal rendelkezik. A nagygeresdi egyességrŐl most ne essék szó. Nem akarok szomorú tényeket felemlíteni, sem azt vitatni, hogy pl. az úrvacsora kettős kiszolgáltatását mely részen tagadják meg makacsabbul. Én csak azt a véleményemet jelzem itt, hogy az ilyes egyességeket legjobb volna megszüntetni, mert azok testvéries megtartására még a mi egyházaink nem elég érettek. De erről nem szólok többet. Nem is az volt a czélom, hogy kölcsönös szemrehányásokkal keserítsük a viszonyunkat, szaporítsuk bajainkat, hanem csak az, hogy több bizalommal, szeretettel, ha kell, elnézéssel viseltessünk egymás iránt, hogy az egymás iránt való testvéri szeretet erősítsen befelé, kifelé meg igazoljon bennünket ellenfeleink előtt, mint a Krisztus evangéliomának igaz gyermekeit. Raffay Sándor. TÁRCZA. Kálvin János gyermekkora. A franczia nemzet életében — mint általában minden nagyratermett nép életében — a vallásosságnak igen jelentékeny szerepe volt. Egészen a nagy forradalomig, a mely úgy látszik e tekintetben is vagy változást hozott létre, Francziaország Európa vallási mozgalmaiban is vezető szerepet játszott. Három franczia király vett részt személyesen a keresztes hadjáratokban s csaknem valamennyi keresztes hadjáratban ontották francziák vérüket. Az evangéliomi vallás érdekében folyt küzdelmekben is a francziák története mutatja fel a legdrámaibb jeleneteket. Eltekintve a nagyobb mozgalmaktól, a régi Francziaország népének mélységes vallásossága méltán magára vonja azok figyelmét, a kik a mult századok benső életét tanulmányozzák. A történetírók általában kiemelik, hogy a régi franczia falvakban és városokban a vallásosság igen nagy volt. Helylyel-közzel bájos képekkel találkozunk, melyekben a franczia népnek vallásossága mutatkozik. Egy abbé pl. a vasárnaponként templomba özönlő népet így mutatja be: „Az utakat és a mellékösvényeket a jó hívek egész rajai lepik be. Végre megérkeznek és elhelyezkednek rendben. Ide az apák és a fiatal emberek, oda az anyák és a leányok. A legártat-