Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-01 / 1. szám

birodalomban a róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége szeptember havában 19. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon, a 372 vegyesházasságnál létesült 134 megegyezésből, levonva a nyereség-veszteséget, 30. Horvát- Szlavonországokban a 4 vegyesházasságnál létesült 1 megegyezésből vesztesége 1. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon, a 148 vegyesházasságnál létesült 28 megegyezésből, 8. Horvát-Szlavonországokban egy ilyen vegyesházasságnál megegyezés nem létesült. A Magyarbirodalomban a róni. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége szeptember havában 23. Kassa. Homola István ev. lelkész. MISSZIÓÜGY. Magyar belmisszió. Az a nagy evangéliomi hit- és szeretetmozgalom, a mely a külföldön az álló vizeket, megmozgatta, hatalmas, virágzó egyháztársadalmi szervezett intézményeket hozott létre, a melyeket együttvéve belmissziónak szoktunk nevezni. Nem egyszerre állottak elé ezen, az emberi tudatlanságot, hitetlenséget és a többnyire ezekből eredő korcs állapotokat gyógyító keresztyén munkák, — a hol a szükség legnagyobb volt, ott bővölködött legjobban az isteni kegyelem létrehozta emberi könyörület, a mely világosságot, meleget és balzsamot igyekezett nyújtani a felmerülő szükséghez képest. Mint minden munkához, úgy a belmisszióhoz is bizonyos elmaradhatlan tényezők kellenek. Ezen tényezők : evangéliumi hitű, és szellemű, bátor munkások; anyagi és szellemi eszközök és a munkatér. A belmiszsziót különösen ez utóbbi tényező szerint szokták klasszifikálni, és a könnyebb áttekinthetés végett különböző mezőkre osztani. Már láttuk, hogy az ú. n. belmisszió eleitől fogva két főrészre oszlott, ú. m. az evangélizáczióra és a diakoniára, az utóbbi név azt a ker. szeretetmunkát jelzi, a mely a testi szenvedés, szegénység, elhagyottság okozta romlás megakadályozására, az előbbi pedig mely a lelki sötétség, hitetlenség, Istentől elfordultság, hitközöny eloszlatására irányul. Némelyek még egy harmadik klasszist is állítanak fel és ebbe sorozzák be az egyháznak ú. n. szocziális társadalmi munkáját, a mely, mondhatnánk, a belmissziónak legfiatalabb hajtása s a melyet szintén a fejlődő szükség hozott létre. Ha közelebbről vizsgáljuk a belmissziót, illetve ennek feladatait, reá jövünk arra, hogy ezen munkákat élesen elválasztani egymástól alig lehet, hiszen egymásba folyók és egymást kiegészítők ezek. Vagy még helyesebben határozzuk meg a dolgot, ha azt mondjuk, hogy mind egy gyúpont körül csoportosulnak, a honnan minden belmissziói, egyén és társadalom - mentő, anyagi vagy szellemi eszközöket segítségül hívó munka fényt és melegséget nyer és ez a gyúpont az evangélium. Tulajdonképen minden „diakonia", minden „szocziális" cselekménye a belmissziónak egyszersmind evangélizáczió is, mert hiszen a végczél az, hogy felemeljük az embert és az emberi társadalmat és odavezessük és segéljük ahhoz a forráshoz, a melyből ö maga is meríthet üdítő italt. A magyar belmissziónak is van már múltja, ha szinte a belmissziói egyesület ós más e téren munkálkodó szövetkezetek még csak mustármagnyiak is. Az az összeköttetés, a mely a külföldi egyházakkal évszázadok óta fennáll, nem maradt eredmény nélkül ezen a téren sem. És mondhatjuk, a belmisszió-munka fent említett minden ágazata talált nálunk is buzgó apostolokra. Mint a külföldön, úgy nálunk is legelőször a kicsinyek felé fordult az ébredező keresztyén szeretet. A belmiszsziói feladatok azon része talált legnépszerűbb fogadtatásra, a mely az árva és szegény gyermekek felkarolására irányult. Két, most már virágzó szeretetintézményt hozott létre ez a kicsinyek felé irányulú könyörület, az országos prot. árvaházat és a nagypénteki ref. szeretetházát itt a fővárosban, illetve ennek környékén, és Istennek hála, ezek most már nem állnak egyedül. A másik belmissziói intézmény homlokzatára szintén Jézusnak a gyermekekhez intézett hívogató szózata van felírva s ez a vasárnapi iskola, a melynek Budapesten férfiak és nők között most már annyi hív, önfeláldozó munkása van. A belmissziói czélokat szolgáló egyesületek majd mindegyikének van vasárnapi iskolája, a vasárnapi iskolai szövetség élén pedig ezen ügynek fáradhatlan lelkes apostola, Viktor J. úr áll, a ki bizonyára bárkinek szolgál ezen Istennek tetsző belmissziói munkára nézve a legalaposabb tájékoztató útmutatásokkal. Ha még felemlítem, hogy nálunk is vannak most már Bethlen Gábor ifjúsági körök a főiskolai ifjúság körében, van ker. diákszövetségünk, vannak ref. nőegyleteink, filléregyleteink, Lorántffy- és Bethánia-egyesületünk, íiladelfia diakonissa intézetünk, ref. közmívelődési legényegyletünk, ker. ifjúsági egyleteink, úgy hiszem lehet szó nálunk is a magyar belmisszió történetéről; megvan az alap nálunk is, lehet építeni reá és szükségtelen mondanom, hogy legalább ís az egyik tényező a munkatér, nem hiányzik nálunk, sem a városi, sem a falusi gyülekezetekben. Ha már tehát magyar belmisszióról beszélünk, olyanról szólunk, a mely már, ha talán mnstármagnyi kezdetben is, de itt van. Az a tudat pedig, hogy ezen a téren tennünk és haladnunk kell, ott él sokak lelkében. A kérdés az, milyen irányban haladjunk, melyek azok a legégetőbb szükségek, a melyek orvoslásra várnak, hogyan és miként adagoljuk s milyen elvek szerint alkalmazzuk a gyógyszert? Előre kell bocsátanom itt azon megjegyzést, hogy nálunk tudvalevőleg sok olyan dologban apellálunk az államhoz, a mely másutt és különösen Angliában társadalmi, jobban mondva egyháztársadalmi feladat gyanánt