Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-05 / 10. szám

járunk és nem is a magunk véleményét fejezzük ki, hanem csak a hátunk mögött álló s a 48. XX-at végrehajtani nem akaró politikai vezérek szócsövei vagyunk. Ezzel a váddal szemben nyugodt lélekkel hivatkozunk azokra a czikkekre, a melyek lapunk hasábjain a 48. XX. végrehajtása kérdésében akár a szerkesztő, akár mások tollából megjelentek. S nyugodt lélekkel hivatkozunk a gyanúsítás alapjául szolgáló ama czikkekre is, a melyeket Kálvinista írt. Van-e ezekben, van-e lapunk magatartásában csak a legkisebbke alap is ama gyanúra, hogy mi nem a 48. XX-ért, hanem az ellen írtunk és írunk ? Az ítéletet e tekintetben nyugodtan várjuk; de épen azért a leghatározottabban vissza is utasítjuk a M. Szó inszinuáczióját, mert nem másból származik az. hanem csak abból a mindenütt haza- és egyházárulást, klerikálizmust szimatoló pártpolitikai elfogultságból, a mely a M. Szót jellemzi s a melyre Kálvinista oly igazán, de — ugy látszik — nagyon is az elevenre tapintva rámutatott. Ezzel az elfogultsággal támad a M. Szó egyházunk ama vezérférfiai ellen is, a kik, mint politikusok, nem voltak hajlandók a bukott szabadelvű párt bárminő tényeiért is felelősséget vállalni s kiléptek abból. Nem tartjuk szükségesnek, hogy e vezérférfiainknak, mint politikusoknak, védelmére keljünk. Elintézik ők az ő dolgaikat nélkülünk is, — de a M. Szó nélkül is. De azt a gyanúsítást, a melyet a M. Szó ellenök, mint egyházi dignitáriusok ellen támasztott és támaszt naprólnapra, t. i. hogy elárulták a 48. XX-at és a klerikálizmus szolgálatába szegődtek, a legcsunyább eljárásnak kell minősítenünk. Erre azonban így felel a M. Szó, inszinuácziója másik részével: igen, de csak azért, mert ezek a politikai vezérek állanak a hátad mögött! Hát ezt az inszinuácziót is a leghatározottabban visszautasítjuk. Lapunk független lap, nemcsak politikai, hanem egyházi tekintetben is. Az volt kezdettől fogva s az lesz mindaddig, a míg szerkesztésünkben marad. A mi hátunk mögött nem állanak politikai vezérek; de nem állanak egyházi dignitáriusaink sem ugy, mint lapunk irányítói. S hogy nem állanak s hogy minden tekintetben függetlenül fejezzük ki véleményünket, a legjobb meggyőződésünk szerint, arra elég bizonyíték az, hogy lapunkat hivatalos vagy félhivatalos lappá tenni nem akartuk, a mikor pedig talán lett volna módunk és alkalmunk reá, hanem megtartottuk függetlenségében és inkább készek voltunk a szegénység küzdelmeit magunkra vállalni, mintsem lelkünket és tollúnkat bárki szolgálatába is adni. Alaptalanul, csúnyán gyanúsít tehát bennünket a M. Szó, a mikor lapunk politikai vezéreit emlegeti és szépen burkolt szavaiban azzal inszinuál, mintha mi ama vezérek szócsövei volnánk. Erre az inszinuáczióra csak azt válaszoljuk, hogy nem jó kővel dobálózni annak, a ki üvegházban lakik! Az inszinuáczióknak van még egy ráadása: a fenyegetés. Azt írja a M. Szó, hogy a míg csak bírja, ugy fogja követelni tőlünk és állítólagos politikai vezéreinktől a 48. XX. végrehajtását, hogy még a hátunk is borsózni fog tőle. Hát ehhez a fenyegetőzéshez is van egynehány szavunk. S ezt a néhány szót egészen higgadtan, minden megrettenés nélkül mondjuk. Feleletünk reá első sorban is az, hogy vele nemcsak meg nem rettentett bennünket, de még csak kényelmetlen érzést sem okozott. A 48. XX. követelésétől meg nem rettenünk, s ha ebben a tekintetben a legszélesebb körű agitácziót indítja is meg a M. Szó fent és alant, nekünk kellemetlenséget nem okoz vele, mert mi is a követelők között állunk, legalább is olyan őszintén és olyan egyházszeretettel, mint a milyen őszinteséget és egyházszeretetet a M. Szó vindikál magának. Agitácziójától a hátunk csak akkor borsóznék, ha - mint utóbb cselekedte — a 48. XX. végrehajtásának szent ügyét le akarná rántani a jog, törvény és igazság magas piedesztáljáról a pártpolitika sarába s ezzel nem javára, hanem veszedelmére szolgálna az ügynek. De ekkor nemcsak a hátunk borsóznék, hanem eszünk és kezünk is munkára indulna, hogy a fenyegető veszedelmet elhárítsuk és az 1848. XX. posványba döntött szobrát megtisztítsuk, hogy legyen, mint volt, olyan szeplőtelen, s hogy felemeljük azt megint a hegyre, melyen egykor tündökölt: a jog, törvény és igazság szent hegyére! S végül hadd jelezzük álláspontunkat az 1848. XX. végrehajtása kérdésében. Álláspontunk kezdettől fogva az volt, az ma és az lesz a jövőben is, hogy a 48. XX-ban olyan törvénybiztosította jogunk van, a melynek érvényesülését felemelt fővel követelhetjük. És pedig követelhetjük nemcsak azért, mivel a 48. XX. érvényes törvény, hanem ama szolgálatok alapján is, a melyet magyar protestáns anyaszentegyházunk tett a hazának csaknem 400 esztendő óta. Ezek a szolgálatok olyan viszontszolgálatra kötelezik a magyar nemzetet, a mely teljesítendő volna anyaszentegyházunk iránt még akkor is, ha a teljesítés követeléséhez való joga törvénybe nem volna is írva. Mellettünk szól tehát a jog, a törvény és az igazság. De épen ezért ragaszkodjunk e jogunkhoz ugy, hogy felülemeljük azt minden pártpolitikán és ne kössük annak érvényesülését se egyik, se másik politikai párthoz, se politikai személyiséghez, bármily nagyok, bármily hatalmasak legyenek is azok. A 48. XX. végrehajtása s annak keretében protestáns egy-