Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-15 / 42. szám

MISSZIÓÜGY. Jelentés az élő keresztyén szövetség Berlinben 1905. június 10—12-dik napjain tartott európai kongresszusáról. (A kongresszus második, harmadik és negyedik napja.) (Folytatás és vége.) A mint belépünk a terembe, épen végét éneklik egy kedves, eleven, vidám angol dalnak. Az emelvényre egy 30 év köriilinek látszó, barna, rendkivüli örömtől sugárzó arczú leány lép fel s elkezd az előtte idegen közönség előtt oly közvetlen fesztelenséggel, könnyedséggel beszélni a gyermekszövetségekről, mintha most érkezett volna vissza hosszú útról szülei házába s testvéreinek adna számot élményeiről. Nem állhatom meg, hogy ne az ő kedves előadásában adjak ízlelítőt a kongresszus ez ágának működéséről. Azzal kezdte, hogy nagyon örül, hogy ő a gyermek-szövetségekről beszélhet, mert ő különösen az Úr e parancsának: „engedjétek hozzám jönni a kisdedeket", szolgálatában áll/- Őt már 6 éves korában Jézushoz vezették. A kertben játszottam, a mikor az a gondolat ébredt fel bennem, hogy bűnös vagyok; atyámhoz szaladtam, a ki lelkész volt, s megkérdeztem mit tegyek? Atyám ezt mondta: „a Jézus vére tisztít meg" s ennek értelmét meg is magyarázta. Én attól a naptól fogva Jézusé vagyok. Ezért tudom különösen megérteni azt a gyermeket, a ki vágyódik Jézus után. A mult karácsonykor egy rendkívül áldásos gyermek-szövetségi összejövetelen hozzám jött egy kis leány s bizalmasan mellém húzódva azt mondta: Néni! szeretném a szívemet Jézusnak adni. Nos hát mért nem teszed? Hozzám simult s súgva mondta: mert nagyon fekete az én szívem. Jézus vére tisztit, csak bátran add oda, s beszélgetésünk után a gyermek átadta szívét. Nemrégiben egy gyermek-szövetségben voltam, — folytatá Fisk kisasszony. — Körülbelül 50 fiú és leány volt együtt. Egy fiú foglalta el az elnöki széket, mellette ült egy nő, a szövetség vezetője. A fiú kikiáltotta az ének számát, aztán megkérdezte a gyermekektől, hogy nem óhajtja egy fiú vagy egy leány felolvasni az ének első versét? Egy kis leány a hátsó padokból azonnal felállt és felolvasta. Erre mind elkezdtek énekelni. „Most egy fiú olvassa fel a második verset", hangzott az okos kis elnök utasítása. Megtörtént, mire leborultak s mind szívből imádkoztak. Ezután a vezetőnő beszélt hozzájok és velők arról, hogy mit tehetnének, ők a gyermekek, az Úrért. Aztán azt mondta, hogy emelje fel a kezét az a gyermek, a ki hajlandó valami munkát végezni. 20-an azonnal felemelték. Ez a 20 aztán az összejövetel végén ott maradt s imádkozott azért, a kit megmenteni óhajtott. Megható volt hallani, hogy kikért imádkoztak, s hogy imádkoztak. Az a fontos a gyermek-szövetségnél, hogy a gyermekeket is keresztyén munkára neveljük. Mi szükséges egy gyermek-szövetség alapításához ? Egy komoly, határozott keresztyén egyén, mint vezető, egy nő, a ki neki segít, néhány gyermek, a ki vágyik Jézust követni. Aztán gondoskodás történjék, hogy ezek meghatározott időben összejöjjenek. E szövetségben vannak kezdő és rendes tagok. Továbbá van 3-féle bizottság. Rendező-, ima-, és napsugárbizottság. Hogy mi a két előbbi feladata, az világos az elnevezésből; a mi a napsugárbizottság feladatát illeti, azt megérthetjük a következő leírásból: Egy 5 tagú napsugárbizottság jött össze a napokban; 2 fiú és 3 leányból állott. A szoba sarkában telepedtek le s vidám beszélgetést folytattak. Egyszerre az egyik így szólt: hozok egy csokrot, te hozz másikat! Megszólalt a harmadik: írok egy bibliai mondást, te írj másikat. Megtörtént. S akkor felkerekedtek s elmentek meglátogatni egy beteg férfit. Odamentek a beteg ágyához, s az egyik felolvasta a bibliai mondást, a mely így hangzott: „Nem hagylak el téged". Aztán nyájasan átadták a csokrot. Az öreg ember sírt örömében. Ekkor mind az öt letérdelt az ágy előtt s imádkoztak az elhagyott, öreg, beteg férfiét. Gyermekek teszik ezt, mert szeretik Jézust. Örömszerzés tehát a napsugárbizottság feladata. Oh a gyermekek serények a munkában, ha már Jézushoz tértek. Mikor vége volt ez előadásnak, melyet csak röviden vázoltam, az a vágy támadt bennem, vajha minél több olyan nő lenne Magyarországon, a ki 6 éves korában megtért s a ki hálából s az Úr iránti szeretetből a gyermekek Jézushoz vezetésére szánná életét. Még az evangélizáló esti gyűlések egyikéről szeretnék néhány szót szólni. Hétfőn este mintegy 3000 ember gyűlt össze a városi misszió tágas kertjében. Szabad ég alatt, asztalok körül, a kiknek jutott, s lehetőleg egy csoportban a különböző nemzetek képviselői, ha ugyan megtalálták egymást, táborozott ez óriás sereg, a melynek zöme természetesen berlini volt s nem is tartozott mind az élő keresztyének szövetségéhez. Míg a gyűlés megkezdődött, élénk beszélgetés folyt, itt-ott kedves énekeikre zendítettek rá a csoportok, a melynek visszhangja kelt csakhamar; mint az ár úgy terjedt tovább, s az ismertebb énekek hamarosan száz meg száz ajakról csendültek fel. A tétel, melyről két szónok volt hivatva beszélni, ez volt: A szövetség és a modern szellemi fejlődés. Hatalmas volt mind a két beszéd s hiszem, hogy sok kételkedő szív fogatott meg s lett keresővé. Érdekes volt, hogy mikor az első szónok, Seher zürichi orvos ős evangélista, fellépett a rögtönzött szószékre, meg voltunk mindannyian győződve s még a szónok maga is, hogy beszédjét a jelenlévőknek csak igen kis töredéke fogja meghallani, az, a melyik közelebb foglalt helyet a szószékhez. Mennyire meglepett azonban, mikor beszélni kezdett s hatalmas hangját a legtávolabbi rétegek is tisztán, jól hallották ; míg a szom-