Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-15 / 42. szám

evang. egyház liturgiájában feltalálható egy úrvacsorai imádság, mely valószinűleg még a IV. századból való, melyben a pátriárkákért, prófétákért, mártírokért hálát adnak Istennek, s kérik, hogy őket is tegye méltóvá az elköltözött kegyesek életének utánzására s azon korona elvételére, mely nekik adatott. Nem imádkozni a szentekhez, hanem érettök adni hálát Istennek; nem beléjök vetni bizalmunkat, hanem Abba, kiben ők is bíztak s meg nem csalatkoztak, utánozni példájukat, mely Istenhez vezet: ez a bibliai alapon nyugovó protestáns felfogás s így a kegyesek nem a vallásos tisztelet objektumaivá válnak, mint a római és görög egyházban, hanem ők is közremunkálkodnak azon evangéliomi jelszó diadalra juttatásában: soli Deo glória! Chicago. 111. Nánássy Lajos. BELFÖLD A budapesti ref. theol. akadémia jubileuma. Folyó hó 10-én meleg hangulatú, családias ünnepélyt tartott a budapesti ref. theol. akadémia. Fennállása 50-ik évének betöltését ünnepelte. Az akadémia elöljárósága és az egyházkerület is eredetileg nagyobb szabásúnak tervezték a jubileumi ünnepélyt, bevonásával a testvér-intézeteknek és a régi növendékeknek. Nyomasztó politikai viszonyaink azonban megváltoztatták az eredeti tervet s okt. 10-én az akadémia szűkebb, szinte családi körben ünnepelt csupán. Sajnáljuk, hogy a nagyobbszabású ünnepély elmaradt ; de jól esik feljegyeznünk, hogy a szűkebbkörü ünneplés is felkeltette az érdeklődést közelben és távolban egyaránt, s a családias jubilálás nem nélkülözte sem a vezető-körök, sem a régi növendékek, sem a testvér-intézetek, sem a nagyközönség részvételét. Az örömben való részvételnek e megnyilatkozása biztató reménységet nyújt arra nézve, hogy az 1909-ben megtartandó nagyobbszabású jubileumi ünnepély ünnepe lesz nemcsak az intézetnek és a fentartó dunamelléki kerületnek, hanem egyetemes egyházunknak és mindazoknak, a kik ötven év alatt az intézet növendékei valának és mint élők, hűséges munkásai az Űr szőlejénék, jeles tanárai iskoláinknak és díszei közéletünknek. Az ünnepély délután 5 órakor a ref. főgimnázium dísztermében folyt le. Jelen voltak : dr. Darányi Ignácz egyházkerületi főgondnok, Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok, Mády Lajos esperes, Benkő István egyházmegyei főjegyző, Petri Elek, dr. Szabó Aladár, Haypál Benő budapesti lelkészek, Biczó Pál, Bárdv Pál, Molnár János, Sipos Pál az intézetnek volt növendékei, Benkó Imre és Danóczy Antal a nagykőrösi, Molnár Sándor igazgató, Laky Dániel, Csűrös István a budapesti ref. főgimnázium képviseletében, a Török-család tagjai, az akadémia tanári kara és ifjúsága és a budapesti kálvinista egyház számos kiváló férfi- és női tagja, Megnyitóul és az Isten iránt való hála kifejezőjeképen az akadémia énekkara a CV. zsoltár 1. és 2. versét énekelte el Krausz Gusztáv vezetése mellett, Majd B. Pap István tanár imádkozott buzgón, melegen, hálákat adva a kegyelem Istenének az intézet iránt megmutatott jóságáért és segedelméért. Utána Hamar István igazgató mondott rövid megnyitó-beszédet, a melyben reámutatott a mult nagyjaira való emlékezés eszméitető, lelkesítő hatására. A nagyjainkra való kegyeletes emlékezésben nagy erő rejlik. Mert mikor felidézzük őket lelkünkben s előttünk ragyognak eszményeikkel, magasztos czéljaikkal, áldozatkészségükkel : megenyhül korunk ridegsége, szivünk fásultsága ; oszladozik körülöttünk a mindennapi küzködés nyomasztó köde, s érezzük újra, hogy eszmények, magasztos czélok s önfeláldozás nélkül sivár, üres az élet. Lelkünk felszárnyal az eszmék, az ideálok tiszta világába; szivünk feldobog és megindulnak kezeink is a munkára, hogy alapítsunk, építsünk, mint azok, a kiknek nemes példája előttünk ragyog. Szőts Farkas tanár az intézet alapittatásának történetét, a vele járt nehéz küzdelmeket, Török Pál alapító, szervező munkáját s az intézet 50 éves történetét mutatta ezután fel érdekes előadásban. A Budapesten felállítandó főiskola eszméje visszanyúlik még a XVIII. századba. Legelőször Vay József helytartó-tanácsos vetette azt fel 1796-ban, a konventhez beterjesztett tervezetében. Az eszmét pengeti a dunamelléki egyházkerület és a pesti egyház több ízben ; lendületet azonban csak 1839-ben nyer, a mikor Török Pál pesti lelkész karolja fel lelke nagy erejével. Az 1839-iki kerületi közgyűlés már állandó választmányt kiild ki gróf Ráday Gedeon elnöklete alatt az eszmének valóra váltása érdekében, s a konvent is, az evang. egyház is kész segítőkezet nyújtani a megvalósításhoz. Megindul az agitáczió a Székács-Török alapította Prot, Egyházi és Iskolai Lapban s a napi sajtóban. Pályázatot hirdetnek az iskola szervezetének kidolgozására s megindítják a pénzgyűjtést is a felállíthatás érdekében. A biztató reménységeket azonban megakasztja fejlődésükben a szabadságharcz, majd szinte egészen elhervasztja az abszolutizmus kora. Török Pál azonban nem engedi elaludni az eszmét. Az 1851-ben megalakított „Iskolai bizottmány" útján folyton ébren tartja azt; majd pedig, a mikor a kecskeméti egyház mind mostohábban bánik a theol. intézettel és a preparandiával, nagy taktikai ügyességgel és SZÍVÓS, törhetetlen kitartással oda fejleszti a kérdést, hogy a preparandia Nagykörösre helyeztetik át s közmeggyőződéssé válik, hogy a theologia pedig Pestre volna áthelyezendő. Nehéz, sokszor személyeskedő küzdelem indul meg a theologiának Pestre áthelyezése köriil, a mely végre a képen oldatik meg 1854-ben, hogy, Kecskemét régi jogainak lentartása mellett, egy új theologiai intézetnek Pesten leendő felállítása határozhatik el. Báthory Gábor helyettes superintendens kérvényt is intéz e tárgyban az abszolút kormány hatalmas kultuszminiszteréhez: Thun Leóhoz, a ki hosszas vonakodás után, Török Pál személyes közbenjárása folytán, 1855. jún. 29-én meg is adja az engedélyt a pesti theol. tanintézet felállítására. Az intézet 1855. október 10-ón meg is nyittatik, 15 növendékkel, egy rendes és két rendkívüli tanárral. A megnyitott intézetnek a nagy Török Pál tanára, igazgatója, szervezője, az általa szerzett évjáradékokkal, alapítványokkal, adományokkal lankadatlan erősítője. Kecskemét megkísérli az új intézettel a versenyt; de siker nélkül. A míg a pesti intézet fokozatosan nyitja meg évfolyamait, a növendékek nagy számával és jeles tanító-erőkkel, addig a kecskeméti intézet, tanító-erőinek Pestre felhozása és növendékeinek fogyása mellett folyton hanyatlik s 1860-ban végleg meg is szűnik. Azok a küzdelmek, a melyeket ez időben Török Pál a pesti theol. intézet érdekében megvív, az a munka, a mit az intézet anyagi és szellemi megerősítése érde-