Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-08 / 41. szám

az újonnan választott és most már beiktatott bányakerületi püspök választatott meg a társaság egyházi elnökévé. Nagy bizalommal tekint a társaság e kiváló férfiú működése elé. Mint a mult évben Újvidéken, úgy most is a Koszorú-kiadványok hathatósabb, eredményesebb terjesztése felett volt vita. Felmerült az az óhaj, hogy a Koszorú-füzetek kolportázs útján terjesztessenek, lehetőleg az angol traktátus-társaság segítségével. A lelkészek és tanítók bármily hathatósan karolják is fel a belmissziónak ezen egyik hathatós eszközét, sok tekintetben feszélyezve vannak az eredményes terjesztésben. A választmány fogja ezen, nézetem szerint, egészséges eszmét megfontolás tárgyává tenni. A választmány egyébként a bizományos Hornyánszky czéggel, a mult évi közgyűlés határozata értelmében, az albizományosok érdekében már most is előnyösebb szerződést kötött. A közgyűlést szépen sikerült, épületes vallásos estély követte az evangélikus templomban. Ez alkalommal hallottuk először a soproni vegyes énekkart, a melynél jobb az országban, azt hiszem, kevés van. De hát kevés olyan karmester és orgonaművész is van, mint a soproni híres Altdörfer, a kinek művészeténél, mint hallottam, csak egyháziassága és szerénysége nagyobb. Gyurátz püspök buzgó imában ragadta lelkünket ég felé; Kenessey kolozsvári theol. igazgató pedig a ker. szabadságról beszélt, Gal. 5 :1 alapján, a nála megszokott lelkesültséggel és egészséges evangélomi miszticzizmussal. Brunner János a soproni gyülekezet espereslelkészének áhítatos imája rekesztette be a szép ünnepélyt. Másnap, 27-én délelőtt, ismét két szép mozzanata volt a gyűlésnek. Egyik az istentisztelet, a melyen újból hallottuk az énekkar elragadó énekét és élveztük a soproni lelkész, Zábrák Dénes, híres egyházi szónok szent beszédét Esaiás 62 :10—12. alapján, a melyben, a szép üdvözlő előbeszéd után, a textus alapján megkapó ékesszólással jelölte meg az egyház és közelebbről a M. P. I. T. feladatait a hit és szeretetközösség építése körül. A szentbeszédet Antal Gábor püspöknek hosszú imája előzte meg. Az istentisztelet után a díszülés következett, a melyen meleg, szívből jövő üdvözletek hangzottak a társaság felé a város rokonszenves polgármestere, dr. Toepler és az egyházközség buzgó felügyelője, dr. Démy ajkairól. Az előző napi közgyűlésen Gyurátz püspök mondott szívélyes „Isten hozott "-at a dunántúli kerület részéről. Az üdvözlő beszédekre itt is Hegedűs Sándor válaszolt, hangsúlyozva ezen alkalommal különösen azt, hogy a M. P. T. I. azért „száll ki" az ország különböző részén, hogy az evangéliomi eszméket, a melyek létalapjául és jogosultságául szolgálnak, necsak írásban, hanem a közvetlen érintkezés útján, az élő szó varázsával is terjessze. Zsilinszky Mihály felolvasása azon problémát fejtegette, a melyet már Macaulay is vizsgálódás tárgyává tett, hogy t. i. honnan van a róm. kath. egyháznak az ellenreformáczió óta való folytonos erŐsbülése és az evangéliomi egyházaknak, különösen hazánkban való gyengülése? Ez utóbbit, fájdalom, statisztikai adatokban is feltüntette. Felolvasása némileg leverő, de másrészt eszméitető és komoly munkára felhívó szózat volt a prot. egyház és különösen a mi magyar kálvinista, pusztuló gyülekezeteink őrállóihoz, a kik összetett kezekkel nézzük a gyülekezet- és nemzetpusztító „bűnt" és azt hiszsziik, hogy egy pár hírlapi czikkel és feljajdulással leróttuk ennek meggátlására vonatkozó kötelességünket. Szöts Farkas társulati titkár élénk jelentésében azokkal a „valamikkel" számolt be, amelyeket a Társaságnak a tagok egy jó részének hidegsége és egyéb, nálunk, magyar protestánsoknál már szokásos nehézségek daczára elérnie is felmutatnia sikerült. Kellemes meglepetést keltett az, midőn agilis titkárunk felmutatta a legújabb „valamit", az Egyháztörténeti Adattár legújabb kötetét, a Prónay-levéltár egyháztörténelmi kincseit, a melyeket báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő saját költségén bocsátott egy vaskos kötetben közkézre. A díszülést követő közebédről csak azért emlékezem meg, hogy helyreigazítsam e helyen a budapesti napilapok helytelen közleményeit Hegedűs Sándor királytósztjára vonatkozólag. Nem volt ott ellentmondás, tüntető távozás, ülve maradás. Hymnus éneklés volt; de ez utóbbit elénekeltük Miskolczon, Nagyváradon s ha jól emlékszem, Baksay püspök tiszteletére rendezett közebéden is, nem tüntetésből, hanem egyszerűen azért, mert nekünk nincs „Gotterhalténk" és a király - tósztra ez a természetes refrén. Hegediis Sándor tósztja még a legkuruczabb érzelmeket is tiszteletben tartó, tapintatos felköszöntő volt, nem volt hát semmi ok a tüntetésre stb. De hát jól tudjuk, hogy hogyan csinálódnak a mi „kedves" hírlapjaink ! Este még egy felolvasó gyűlés a főgimnázium díszes tornatermében! Méltó volt a befejezés. Lévaynk ismét a távollevő Bernát István szép munkáját olvasta fel, Thury Etele a csepregi kollégium történetét vázolta, Payr Sándor pedig a soproni lutheránus főemberről, Wittnyédi Istvánról, tartott egy oly élénken jellemző és a mai viszonyokra is alkalmazott remek felolvasást, a mely méltó és élvezetes befejezője volt a gyűlés szellemi élvezeteinek. Elénk elismerés lőn ott nyomban a kiváló tudós jutalma. A nagyobb terjedelemben megjelenendő munka pedig nyeresége lesz egyháztörténelmi irodalmunknak. Másnap újabb szem- és lélekgyönyörködtető élvezetek vártak reánk, azokra, a kik Semmeringbe rándultunk és útközben Bécsújhelyet is megnéztük, valamint azokra is, a kik a közelebb fekvő Fraknót, illetve Bécset tekintették meg. Mindnyájan a legkellemesebb emlékekkel eltelje bucsúztunk egymástól, a hajdúság nemes fővárosában, Hajdúböszörményben való viszontlátás reményében. Dr. Balthazár Dezső esperes - lelkész és Lengyel Imre egyházi főgondnok u. i. szivélyesen és személyesen hívták meg a társaságot az egyház és város nevében a