Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-01 / 40. szám

tént. Végül esedeznek, hogy tiltsa meg a felség az akatholikus és tolerált elnevezés használatát, mert vallásuk és egyházuk törvényesen bevett vallás. Kérelmüknek meg is lőn az óhajtott eredménye. Az 1873. november 10-én kelt rendelet megengedi a protestáns lelkészeknek, hogy meglátogathassák filiáikat, gondozhassák híveiket; az iparosokat felmenti azon czéh-kötelezettség alól, hogy ünnepnapokon misét hallgassanak, a körmenetekben részt vegyenek ; majd 1784. márczius 22-én a helytartótanács visszaadja az összes protestáns leány egyházakat. A stóláért egyideig még folyik a harcz, mit a császár úgy szüntet meg, hogy előbb a róm. katholikusoknál, majd a protestánsoknál is eltörli a keresztelési stólát. II. József ideális felfogását semmi sem mutatja jobban, mint az a terve, hogy némely helyen a róm. katholikusok és protestánsok számára közösen használandó templomot állított fel. Csurgón (Somogymegye) is volt ilyen közös templom, mi két esztendei használat után 1789-ben záratott be. A felekezeti súrlódásoknak akarta elejét venni; de a rosszul választott eszköz miatt ideális törekvése kivihetetlennek bizonyult. De ha nemes czéljai nem öltöttek is testet, ha országlása alatt itt-ott estek is sérelmek, a meddig elértek kezei, nem tűrt el semmi méltánytalanságot. A türelmi rendelet pedig nemcsak vallási tekintetben fontos, a mennyiben ezen épült fel a hazai protestáns egyházak törvényes állását megalapító 1790-91. évi XXYI. t.-cz., hanem megbecsülhetetlenül fontos állami és társadalmi tekintetben is, mert a végrehajtása körül vívott harczok elsimulása után épen a türelmi rendelet az, mely a vallás szerint széttagolódott nemzetet és társadalmat mint egységes egészet kezdi összeforrasztani. Pataky Dezső. BELFÖLD. Veszteségünk hét év alatt, Valamelyik egyházi lapunk közleménye nyomán az „Alkotmány" és a „Magyar Szó" is közölt egy statisztikai kimutatást, mely az áttérések mérlegét adja az 1896—1902. évekről s a mely szerint a két protestáns egyház, e hét év alatt, áttérések folytán 7299 lelket veszített volna, még pedig az ág. ev. egyház 2325, az ev. ref. egyház 4974 hivőt. Ez a statisztikai kimutatás minden egyes pontjában hibás. Hogy honnan vette, a ki először feltalálta, nem tudom, de nem is keresem ; hanem igenis adom az idevonatkozó, megközelítőleg helyes kimutatást, mely az „Evang. egyház és iskola" 1904. évi 40-dik számában jelent meg. A felvett hét esztendő alatt, a kitérteknek leszámításával, tiszta nyereségük a következő egyházaknak volt: római katholikus . . . 9704, görög katholikus . . . 3578, unitárius 488. Összesen . . 13,770. Az áttértek levonásával pedig tiszta veszteségük volt a következő egyházaknak : görög keleti .... 5102, ágostai h. ev 1922, ev. református .... 4634, izraelita 1996, egyéb 91. Összesen . 13,745. Mivel pedig a tiszta nyereségnek a tiszta veszteséggel egy szálig egyeznie kellene, látjuk, hogy ebbe a kimutatásba is becsúszott valahogy egy kis hiba (70 — 45 = 25), melynek azonban csak az adhatja árát, a ki a kimutatást készítette. E kimutatás szerint a két protestáns egyház vesztesége nem 7299, hanem 6556 lélek, a mi mégis 743 különbség I Ha pedig az egyes egyházak veszteségét azok lélekszámához viszonyítjuk, akövetkező eredménytnyerjük: a görögkeletiek vesztesége . 0'18%> az ágostai h. evangélikusoké. 0'15%? az ev. reformátusoké . . . 0'19%5 az izraelitáké 0'23°/0

. Ez a százalékszám másként azt teszi, hogy 10,000 emberből a görög keletiek 18-at, az evangélikusok 15-öt, a reformátusok 19-et, az izraeliták 23-at veszítettek. Mindezekből pedig az a tanúság, hogy nem csupán a két protestáns egyháznak van vesztesége, hanem a görög keletieknek és izraelitáknak is; még pedig a görög keletieké nagyobb, mint az ágostai h. evangélikusoké, az izraelitáké is nagyobb, mint a reformátusoké. Erre, tudom, nagyon sokan azt fogják mondani, hogy: nem vigasztalás; a mire viszont én azt felelem, hogy ha nem is vigasztaló, de minden esetre meggondolni való tény az, hogy ugyanaz a jelenség, mely miatt közülünk sokan saját szétzüllésünket és végpusztulásunkat prédikálják, hazánk másik két felekezeténél is, még pedig nagyobb mérvben, mint nálunk, szintén megvan. A ki pedig egy kissé mélyebben tekint a dolog lényegébe, azonnal belátja, hogy egyfelől a nyereségnek, másfelől a veszteségnek, legtöbbször nem vallási, hanem gazdasági, szocziális s más ilyféle motívumok szolgálnak alapul. Míg a r. katli. egyház nem követel egyházi adót híveitől, sőt az áttérőket még anyagilag jutalmazni is tudja, — s míg a protestáns egyház helyzete sok helyt igen súlyos anyagi áldozatot kiván a hívektől, addig amott mindig nyereség, emitt mindig veszteség lesz — az áttérők számát illetőleg. Révész Kálmán.