Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-24 / 39. szám

képességét, s az alkoholista szervezete sokkal inkább ki van téve a fertőző anyagok pusztításának; sőt az utódokra is kihat, mert az iszákosok gyermekei többnyire hülyék, elmebetegek, epileptikusok, szellemileg és testileg elsatnyulnak. A kongresszus, hogy eszméinek minél több embert megnyerjen, kiállítást is rendezett, melyben a magyarországi alkoholellenes egyesületeken kivül részt vettek a külföldi egyesületek és szövetségek is, bemutatva az alkoholellenes küzdelem eszközeit és eredményeit. Megemlítendők azon italok, melyek £1 SZCSZCS italok helyett használandók, s melyek külföldön már nagyban gyártatnak, a milyenek az alkoholellenes sör, likőr és pezsgő. Ezeken kivül főleg ásványvizeket ajánlanak. Az alkoholellenes küzdelem eszközei, melyek a kiállítás egyik érdekes részét képezték, azon fali képek, képes levelezőlapok s egyéb kisebb képek voltak, melyeknek bemutatásával azt a rombolást igyekeztek feltüntetni, a mely az iszákos embert lassanként megsemmisíti és vagy börtönbe, vagy az őrültek házába juttatja. A sok érdekes és tanulságos beszéd között legtanulságosabbnak tartom főként ránk, magyarokra nézve Chvzer Kornél miniszteri tanácsosnak következő szavait: „Nehéz és fáradságos munka az, a mit az alkoholizmus ellen való küzdelem harezosainak végeznie kell, kivált azért, mert butasággal és egyesek haszonlesésével, az államoknak és idők folyamán nagygyá fejlődött gazdasági és ipari ágak érdekeivel állanak szemben." Ezek rendkivül találó szavak. Hogy népünknél főként a pálinkaivás annyira elterjedt, annak igen nagy részben maga az állam az oka. Az állam nem hogy csökkenteni törekednék a pálinkaivás veszedelmét, sőt fokozza, derűre-borúra engedélyezvén a korcsmák, a pálinkamérések megnyitását. Igen, mert a fogyasztási adók egyik legfőbb jövedelmét képezik. A míg az állam le nem mond a nép testi, de főkép lelki erőinek megtartása szempontjából azokról a milliókról, a melyek az ital-fogyasztási adók czímén folynak be pénztárába, addig ez ellenség élni fog, hogy minél többet tegyen tönkre testileg, lelkileg, vagyonilag az állam polgárai közül. Az államnak, ha a nép jólétét, fejlődését szivén viseli, oly magasra kellene szabnia a szesz, a pálinka árát, hogy azt a nép meg ne vehesse. Ha jól emlékszem, a nyolezvanas évek elején történt, hogy a szesz ára a régebbihez képest meglehetősen felemeltetett, a minek az lett a következménye, hogy tehetős gazdaemberek, kik azelőtt cselédjeiknek, napszámosaiknak naponként 3-szor, 4-szer adtak egy-egy kis üveg pálinkát, az ár emelkedése után cselédeket és napszámosokat csak azon kikötéssel fogadtak fel, hogy azok a szokásos pálinkáról lemondanak. S kaptak cselédet és napszámost úgyis, mert maguk belátták, hogy mily sokba kerülne az ő pálinkával való ellátásuk. De hát mi történt? A szesz ara lejebb szállíttatott, hogy a fogyasztó közönség száma, s azzal a fogyasztási adó fokoztassék, s cseléd és napszámos újra követelte a pálinkát. Hogy a pálinka nemcsak szellemileg és erkölcsileg, hanem anyagilag is mily ártalmára van az embernek, mutatja annak a sok szerencsétlennek a példája, a kik apáiktól nyert örökségüket s azonkívül saját keresményüket is feláldozták és feláldozzák ma is az italért. Hány ezer és ezer bor- és pálinkamérő gazdagodott már meg a szenvedélynek parancsolni nem tudó emberek tékozlásából! Népünk szegénységének egyik legnagyobb oka bizonyára a mértéktelen bor-, sör- s főként pálinkaivás. Néhány évvel ezelőtt egy sváb községben töltöttem pár hetet, s azt vettem észre, hogy azok a németek pálinkát egyáltalában nem, bort is csak mérsékelten ittak, pedig nagy kiterjedésű s jó bort termő szőlőik voltak. Valóban öröm volt nézni az egészségtől s jóléttől duzzadó embereket. Nem tehetné ezt meg magyar népünk is? A magyart nem lehetne meggyőzni a szesz ártalmas, rontó hatásáról ? Bizonyára igen. S az végezné Krisztus nevében a legáldásosabb missziót, a ki a nép millióit kiragadná e veszedelmes ellenség kezei közül; a ki meg tudná győzni népünket, hogy nemcsak maga az iszákos ember megy tönkre testileg, lelkileg és vagyonilag, hanem e szenvedély káros következményeit megérzi a jövő nemzedék is. S népünknek még az a nagy hibája, sőt bűne is megvan, hogy kis gyermekeit is rászoktatja a pálinkaivásra. Ismertem több gyermeket, itt a fővárosban, kik szüleiktől pár krajezárt azon meghagyással kaptak, hogy iskolába menve, reggelizzenek meg a pálinkásboltban. Az ilyen gyermekeken már látható volt az alkohol használatának káros, romboló hatása. Réveteg tekintetökben, bárgyú, s örökös mosolygásukban és nevetésükben visszatükröződött a kábultság, mely nem engedte őket helyesen gondolkozni és beszélni. Sőt ismertem papot, a ki 5 — 7 éves kis leányait erős szilvórium ivásához szoktatta, s midőn annak veszélyes következményeire figyelmeztettem, meggyőződéssel mondá, hogy annál nincs jobb orvosság a világon. Az iszákosság legtorzabb, legrútabb alakjai a nők. Mennyit láthatunk a főváros butyikjaiban és azokon kivül! S ezek, ha már egyszer rabjaivá lettek az alkoholnak, még kevésbé tudnak parancsolni szenvedélyeiknek, mint a férfiak. Ismerek nőt, ki naponkénti gúny és nevetség tárgya