Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-17 / 38. szám

ván, az ő istentiszteletekben avagy vallásoknak gyakorlásában semmi úton-módon meg nem akadályoztathatnak; és hogy tovább is szabad lészen, ha netán valamely templomuk égés vagy veszedelem által összeomlik, annak helyén fából vagy kőből újat építeni, megnyervén a királyi helytartótanács engedelmét; csakhogy, a mint a fentebb való közönséges czikkelyekben elvégeztetett, az adózó nép az azokra való adományokkal felettébb meg ne terheltessék, vagy az ő közönséges tartozásaira nézve el ne erőtlenedjék. Tizenharmadszor: Kegyelmesen megengedte ő felsége, hogy az augusztai és helvecziai vallástételt tartók leányegyházai, a hol tényleg vannak, ott meghagyassanak és semmi szin alatt el ne vétessenek; annakokáért kegyesen meghagyta ő felsége, hogy azok a leányegyházak, melyekbe a prédikátorok kimenése újabban megtiltatott, s a mely iránt fiscalis pörök indíttattak s vannak függőben, az augusztai és helvécziai vallástételt tartóknak visszaadassanak, azokba a prédikátorok kijárhassanak és a függőben levő fiscalis pörök megszüntessenek. Tizennegyedszer: A mágnások és nemesek kastélyaiban épített imaházakba szabad legyen azon hely augusztai és helvécziai vallástételt tartó lakosainak és szomszédainak bemenni és ott a saját vallásuk istentiszteletén részt venni, mint a különös vallás gyakorlásról fentebb kijelentetett. Tizenötödször: A mint eddig a katholikus püspökök a szabályszerű vizsgálatok alkalmával az augusztai és helvécziai vallástételt tartó prédikátorokat is szokták a keresztség kiszolgáltatása felől vizsgálni és kikérdezni: ezen vizsgálattól az említett prédikátorokat kegyelmesen felmenti ő felsége, egyúttal kegyesen megengedi, hogy a szuperintendenseknek szabad legyen a saját vallásukon levő prédikátorokat meglátogatni, de csak olyan módon, hogy ezen látogatások az adózó népnek minden megterheltetése vagy az általuk teendő bármilyen adománygyűjtés nélkül tartassanak. Annak okáért ki kell jelenteni nekik, hogy szigorú büntetéssel sújtatnak, kik ilyen alkalommal az adózó néptől valamit követelnek vagy csak elfogadni is merészelnek. Továbbá, ha az említett szuperintendensek és prédikátorok gyűlést vagy zsinatot szándékoznak tartani, az is az 1715-ik esztendőbeli országgyűlés végzésének 31-ik artikulusával megegyezően, hogy nekik megengedtessék, kegyelmesen rendeli ő felsége, oly módon, hogy annak okait és tanácskozásuknak tárgyául vétetett minden dolgokat előre megjelenteni tartozzanak, ahhozképest aztán a gyűlés két kommisszáriusnak, úgymint egy katholikusnak s egy ugyanazon valláson levő nem katholikusnak, kiket is ő felsége fog arra kegyelmesen rendelni — jelenlétében tartassék. Egyébiránt Tizenhatodszor: Általán fogva az egész országban megmásolhatatlan törvény gyanánt legyen: hogy senki vallásáért, hanem ha polgári (civilis) törvények és kegyelmes királyi parancsolatok ellen vétend, vagy a közönséges csendességet háborító gonoszságot cselekedendik, pénzbeli avagy testi büntetéssel ne illettethessék ; ezen okból azt is kegyelmesen parancsolja ő császári királyi felsége, hogy a közönséges törvényszékek által rendelés tétessék: hogy a katliolikusok a nem-katholikusok ellen való boszzúságoktól és szidalmaktól magokat szorgalmatosan megtartóztassák, viszont ezek is mindennemű csúfolódó szólásokat, kiváltképen a törvényszékekre bocsátandó írásaikban és instancziáikban, távoztatni igyekezzenek, mely dolog iránt, hogy a földesurak is a maguk jobbágyai között hasonló rendelést tegyenek, azon módon nékik is meghagyattassék. S ezek immár azon dolgok, a melyeket ő felsége azonkívül, a mi minden örökös császári királyi tartományokban a valóságos keresztyéni tolerancziának lábraállíttatása és megerősíttetése végett az eleintén említtetett mód szerint rendelve vagyon, különösen Magyarország számára ennekutánna megtartatni végzett, egyszersmind azt is kegyelmesen megparancsolván, hogy egyébként minden törvények és ő felsége dicsőséges emlékezetű eleinek a vallás dolgában ezen Magyarországra eddigien kiadatott kegyelmes rendeléseik, amennyiben azok az imént előadatott különös királyi rendelések által meg nem változtattak, vagy nem dispenzáltattak, ennekutána azoktól, a kiket illet, gondosan megtartassanak és hogy az itten előadottaknak vóghezmenetelére az országnak minden törvénytévő helyei (jurisdictioi) minden módon vigyázzanak. * * * A toleranczia mozgásba hozza az egész országot. A protestánsokra általában jó hatást tett, bár látták, hogy a rendelet nem helyezi vissza őket régi jogaikba; továbbra is megmarad a plébánosoknak tizetendő stóla, templomaik csak imaházak, torony, harangok és utczára nyíló bejárás nélkül, istentiszteletük csak magánjellegű, vallásuk és egyházuk csak „tolerált", mely a régi országgyűlési törvények helyett ismét csak a királyi kegyelmet nyerte alapul; de a lefolyt évszázadok szenvedései után ez a kegyelmi tény alakjába öltöztetett fellélegzés is kimondhatatlanul jól esett a szenvedőknek. Hosszú, fagylaló tél után első lanyha szellő, melynek fuvallatára megpezsdül az életnedv a protestantizmus zsibbadt tagjaiban. A kálvinizmus régi fészkébe, Debreczenbe deczember 26-án ért a toleranczia, s Keresztúri tanúsága szerint: „Ezen reszoluczio Debreczenbe érkezvén d. 26 deczembr. publikáltatott, melynél nem ért Debreczen örvendetesebb István-napját". Régóta is várták már ezt a napot; sokszor zendült siralmas ének, sok fohász szállott az Úrhoz meghallgatatlanul. Oh 1 hogy maradhatna el az örömünnep, az első örömünnep annyi bánat után. „A debreczeni eklézsia, hogy a tolerancziáért hálát adjon, s a király életéért esedezzék, e végre rendelte januáriusnak 13-ik napját". A hívek megszámlálhatatlan serege viszi hálaadását az Úr elé; az öröm közös, csak a hinni már alig tudó, vagy a szenvedésekbe bele-