Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

veszik figyelembe, ha akkor a gyülekezet V4 -része az egyesült egyházba be nem lépett, úgy a templom most annak ítélendő oda; oly községekben, hol több templom van, ezekből juttatnak istentiszteleti helyet a kisebb­ségnek számarány szerint. Egyszóval mindenki remény­kedik, hogy ezen mindkét házban egyhangúlag elfogadott törvény szellemében a kiküldött bizottság méltányosan és közmegelégedésre fog ítélkezni a 20 millió fontot érő vagyon felett. A skót egyesült szabad egyház a türe­lemnek, áldozatkészségnek, elvhűségnek bámulatos tanu­leleit mutatta fel ezen létért és lelkiismereti szabadságért folyó nagy küzdelemben. A skót egyházi törvényczikk az előbbi üggyel kapcsolatban egy másik nagyfontosságú kérdést is el­intézett. A skót államegyház legutóbbi zsinata ugyanis azon kéréssel fordult a parlamenthez, hogy hatalmaz­tassék fel az államegyház zsinata hitformulájának meg­változtatására. A parlament most megadta ezen jogot. A törvényjavaslat ezen része nem ment oly simán ke­resztül, mert maga az ellenzék vezére, sir Campbell Bannermann is, a ki a skót államegyház kötelékébe tartozik, ellene volt; a skót államegyház, mondják sokan, nem vindikálhat magának nagyobb előjogokat, mint az angol püspöki egyház, a mely mint államegyház hit­czikkeire, kultuszára vonatkozólag is parlamenti ellen­őrzés alatt áll, de meg sokan félnek attól, hogy a hit­czikkekre vonatkozó esetleges radikálisabb újítás újab­ban szakadásokra fog vezetni. A legiidvösebb eredménye ezen engedménynek természetesen az volna, ha a skót presbiteri egyházak belátva azt a nagy erőpazarlást, a melyet ott az egyház széttagoltsága okoz; tömörül­nének és alkotnának egy hatalmas skót egyesült pres­biteri egyházat. Hisz közös a hitük, közösek reformá­toraik, vértanúik, aspiráczióik és közös az ellen: már ott is észlelhető a vallásosságnak hanyatlása, a templo­mok megiiresedése felett oly sűrűn hangzik fel a pa­nasz, és a római egyház is oly agresszív tevékenységet fejt ki — bizonyára nem nagy eredménnyel — a ke­ményfejű skótok „visszahódítása" körül. B. Pap István. (.Folyt, köv.) RÉGISÉG. Templomépítési mizériák a XVlII-dik században. I. Jj.la. (Folytatás.) 11. Szóbeli informatiója a Vice-ispánnak, hogy a királynéhoz beadandó Instántiát hogyan kell megcsinálni: Bevezetés (expositio). A mi oratóriumunk vályogból levő felső fala már ezelőtt egynehány esztendőkkel annyira elhasadt a többi falaitol, ós a dűlésnek is indult, hogy kénytelenek voltunk azt minden késedelem nélkül megtámasztani szálfákkal, és a fi-gerendái alá is támaszt tenni; mert egyébiránt, ha hirtelenében ezt nem tettük volna és a támasztásával késtünk volna, minden bizony­nyal a contribuens szegény népet agyonütötte volna. Ezen fatalitásnak ante ver siójára ezt cselekedvén, mivel keservesen tapasztaltuk a tetejének is igen megromla­dozását: három ízben is alázatosan instáltunk a Ns vár­megyénél a kegyelmes Resolutio szerént való reparatió­jáért; de azon okból, hogy ad antevertendam fatalitatem megtámaszottuk, annak reparatiójának megengedésébe már hogy immittálni nem meri, azt felelte stb. Petitio: Mivel pedig azon oratóriumunknak több falait is oly régtőlfogva az idő majd annál is inkább megemészti, hogy azóta annak teteje már most annyira elromlott, hogy a fedelét a nagy kemény szelek lehány­ván, a szalufái is összerothadtak és a padlásra ledűltek; melyre nézve mind az eső miatt, mind a szélben az el­gyengült falaknak rengése miatt méltán félünk, hogy egyszer a contribuens népet agyon ne üsse. Alázatosan esedezünk vagy egészen újból építésére vagy pedig megreperálhatásáért. (Notabene: Itt szükséges lesz meg­vizsgálni. az eziránt beadott első instántiát, és a szerint — ha novi exstructioját kell-e kérni, vagy csak ennek reparatióját, vagy pedig mind a kettőt? ahoz kell con­formálni, ele tanácsosabb volna csak reparatióját kérni, mert ezt inkább megadják. 12. Az oratorium reparálliatását kérték. Melyre nézve a pozsonyi helytartótanács 1758 január 2-án leírt Fejérmegyéhez, s másolatban lekiildvén a folyamodványt; a királyné rendeletéből meghagyta, hogy a nevezett lakosok kérelmét illetőleg pontos és a valóságnak meg­felelő informátiót küldjön fel. 13. Investigatio. A helytartótanács fentebbi rendelete a február 10-én Fejérváron tartott gen. gyűlésen publicáltatván s ugyan­akkor az investigatio elrendeltetvén, a helyszínén meg­jelent Deputatusok 1758 február 14-én kelt jegyzőköny­vükben következőleg adják elő tapasztalataikat: A ruinosus oratóriumnak nádfedele elkorhadt s a gyakori viharok által megszakgatva desolált állapotban van. A kő-fundamentomra vályogból rakott falak, hihe­tőleg a gyakori esőzések folytán az északi oldalon annyira meggyengültek és elhajlottak, s folyvást napon­kint hajlanak, hogyha a lakosok óvatosságból néhány oszloppal meg nem támasztották volna, eddig már ledőlt volna az oratorium, s a benne összegyülekezett nép nem kerülte volna ki az életveszedelmet. Es ez annál bizo­nyosabb, mivel a még el nem hajolt falrészeken tetemes repedések láthatók, s azoknak is erősítésre van szüksé­gük. — A nádtetőzet az idő viszontagságai által elpusz­títtatván, hacsak a deszkamennyezet gerendái valameny­nyire nem tartanák, eddig a többi fal is vagy elhajlott, vagy le is dőlt volna. Annálfogva, ha a szükséges javí­tás meg nem történik, a tetőről leszivárgó eső-cseppek miatt az isteni tisztelet végezésére az oratorium nemcsak alkalmatlan, hanem úgy az északi oldalon levő roskadozó

Next

/
Thumbnails
Contents