Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

törvények és privilégiumok ellenekre volnának, egyedül csak királyi kegyelemből és kegyességből, a közrendtartás alól való felszabadításnak (dispensatiónak) módja szerint legyenek megengedve. S ezek immár azok a rendszabályok, a melyek szerint ő felsége kegyelmesen parancsolja, hogy az igazi keresztyéni toleranczia minden ő császári királyi örökös tartományiban, következésképen Magyarországban s a hozzátartozó részekben is7

késedelem nélkül lábra állíttassék és megerősíttessék. Midőn pedig az augusztai és helvécziai vallástételt tartók, avagy a nem egyesült görög vallásúak közül némely helységek ezen kegyelmes rendelésnek fejében abbéli különváló vallásgyakorlásnak megengedéséért a királyi helytartó-tanácshoz folyamodnak: azon királyi tanácsra önként oly hatalmat méltóztatott ő felsége bízni, hogy a hol a dolognak az iránt rendeltetendő és a nem-katholikusoknak is együtt létekben véghezmenendő szorgos vizsgálásából megbizonyosodik, hogy az odafolyamodott község elégséges számú gazdákkal és az adózóknak felettébb való megterheltetése nélkül annyi értékkel bír, a mennyi mind az épületeknek felállítására, mind pedig a prédikátornak és iskolamesternek eltartására megkívántatik, legottan, nem is tévén ő felségének az iránt tovább való tudósítást, azt az előbbi czikkelyekben meghatároztatott külön vallásgyakorlást királyi kegyelemből és kegyességből megengedhesse. Pataky Dezső. (Folyt, következik.) BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. A fejérmegyei Velencze hívott meg, hogy ott tartsuk idei egyházi értekezletünket és közgyűlésünket s jz utóbbinak keretében vele együtt ünnepeljük meg mi is az ő szeretett lelkészének, Decsy Károlynak, 80 éves lelkészi jubileumát. Tavaly a baracskai, most íme a velenczei egyház jubilálta papját, jóleső bizonyságául annak, hogy él még elismerés és hála a keblekben. Egyházi értekezletünk aug. 29-én folyt le s egyike volt legérdekesebb összejöveteleinknek. Mint rendesen, most is Koncz Imre esperesünk elnökölt; éneklés után Nyikos Lajos dobozi lelkésztársunk imádkozott; s azután csakhamar rátértünk a napirendre, első sorban a titkári jelentésre, melyet alulírott adott elő a lefolyt három éves cziklusban kifejtett munkásságunkról. Ha lassan is, de folyvást haladunk; fiók-köreink évenkint összejönnek és dolgoznak; központi értekezletünket minden esztendőben megtartjuk, összekötve mindig egy-két tartalmas felolvasással s az egyházi ügyek és aktuális kérdések megvitatásával. Egyházmegyei értekezletünk is úgyszólván jubiláris ünnepet ült most, mivelhogy épen tíz éve, hogy először megalakult. Azóta csupán egyszer nem üléseztünk, bizonyos gátló körülmény miatt; egyébként mindig megtartottuk együttes értekezleteinket is, és pedig, mint a titkári jelentés kiemeli, bizonyára nem minden szellemi haszon nélkül. Az értekezlet most negyedízben mondotta ki, hogy további három évre újból megalakul s tisztviselőkiil az eddigieket választotta meg. Ezután Tóth Kálmán, gárdonyi lelkésztársunk, tartott egy szép felolvasást Knox Jánosról, születésének négyszázados évfordulója alkalmából. Elmondja röviden élete történetét, rajzolja működését; határozott jellemét, tántoríthatatlan kitartását, s lendületes szavakban mutat rá itt-ott a tanulságokra s lelkesít a nagy férfiú példájának követésére. Elvezettel hallgattuk, lelkesen megéljeneztük. Majd prózaibb, de szintén igen fontos tárgyakra tértünk át: az országos lelkészi nyugdíjintézet, az istentiszteleti rendtartás, a parókhiális és népiskolai ifjúsági könyvtár, a kerületi számszék szervezete stb. kérdésének megvitatására. Mindezekben egyértelmű megállapodásra jutottunk s javaslatainkat a másnapi közgyűlés vita nélkül fogadta el. Végül apró, de a gyakorló lelkészt mégis közelről érdeklő gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk. A többek közt szóba jött a stóla kérdése is s általános volt a nézet, hogy szükséges immár annak is időszerű rendezése. Esperes ós titkár bízattak meg, hogy a kebelbeli egyházakból a stólákra vonatkozó adatokat bekérve, készítsenek s terjesszenek a fiókkörök s a jövő együttes értekezlet elé véleményes javaslatot. Teljes három órán keresztül nagy érdeklődés mellett konferencziáztunk s összejövetelünket Pálff'y Gábor acsai kollegánk imádságával és közénekléssel rekesztettük be. S nem maradt üresen a „Szeretetpersely" sem, melybe 14 korona 60 fillér gyűlt. Közebéd után a biróság és a különböző bizottságok üléseztek. A biróság előtt két tanító fegyelmi ügye fordult meg. Az egyik vádlott felmentetett, a másik azonban pénzbírságra ítéltetett; de az ítélettel egyik fél sem elégedvén meg, ez ügy (a zámolyi tanító ügye) a kerületi bíróságot is fogja foglalkoztatni. Másnap, aug. 30-án volt a közgyűlés s annak kiemelkedő mozzanataként a velenczei egyház által lelkészének, Decsy Károlynak tiszteletére rendezett jubiláris ünnepség. Szép időben díszes közönség gyűlt össze, melyet a kicsiny templom nem is volt képes mind befogadni. Fél tízkor felzendült az ajkakon a „Jövel Szentlélek Úr Isten" szép dallama. Végeztével egy 84 éves, őszbe borult, de még mindig egyenes tartású férfiúnak erőteljes, szép szava hangzott fel, Istenhez emelve az áhítatos lelkeket. Ez Koncz Imre esperesünk — az „örök ifjú" s az esperesek „legöregebbje", a kinek azonban „térde most sem remeg, bár haja fehérlik" : a két gyűlési nap minden órájában bámulatosan megállta helyét. Elnöktársa, gróf Dégenfeld Lajos gondnok úr most sem jöhetett el közibénk s így helyettesítésére