Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-22 / 4. szám

KÖNYVISMERTETÉS. „Református Zeneközlöny." 1905. év január 1-én „Ref. Zeneközlöny" czím alatt egy praktikus és valóban szükséges folyóirat jelent meg Sárospatakon, ifj. Fövenyessy Bertalan szerkeszté­sében. Czélja e közlönynek az, hogy a magyar reform. tanítósággal és kántorokkal már jó előre megismertesse az új énekeskönyvben levő új dallamokat, a régebbi zsoltárdallamokat pedig, — melyek az új énekeskönyvbe is felvétettek, — különböző hangnemekben átdolgozva közölje a kántorokkal, hogy így a gyülekezet hangter­jedelméhez legjobban megfelelő dallamokat használ­hassák. Egy ilynemű folyóiratra rendkívül nagy szükség van. Ezt legjobban tudjuk mi kántorok, kik a Szotyori­féle kar-énekeskönyvet használva, sokszor jutottunk abba a helyzetbe, hogy több éneket nem énekelhettünk, mert a gyülekezet nem bírta kiénekelni a Szotyori-betétek szerinti magas hangokat. Első sorban ezen akar segíteni a „Ref. Zeneközlöny % a mennyiben alacsonyabb hang­nemben írva közöl néhány éneket már az első számban is. Megtalálja benne kiki a maga képességéhez való nehézségű és könnyebb átírású énekeket. Közöl elő- és utójátékokat, könnyebb és nehezebb fajtákat, s dicséretére válik a szerkesztőnek, hogy eze­ket is felvette közlönye keretébe, mert így talán mód­jukban lesz a ref. kántoroknak tisztességes elő- és utó­játékokat játszani s kikerülnek templomainkból a nem odavaló valczerek stb. Kiemelendőnek tartom, és hangsúlyozom még azt, hogy énekkarok számára való férfikarok is jelennek meg minden számában, a ref. dalárdák számára Hála Isten­nek, örvendetesen szaporodnak egyházunkban újabb idő­ben a férfikarok és működnek is Isten dicsőségére a templomban és temetések alkalmával. Ezen karok lélek­emelő voltát nem lehet leírni, csak tapasztalni kell egy ünnepi istentiszteleten. Első számában is hat ilyen nép-énekkarra való szép, vallásos kar jelent meg, melyek kiválóan alkalma­sak a megtanításra és könnyűségök mellett igen szépek. Utolsó rovatában pedig elemi és magasabb iskolák számára alkalmas két- és háromszólamú dalok ós énekek vannak. Hála Istennek, már ott tartunk, hogy kezdjük belátni, miszerint az iskolában is lehet két- és három­szólamú éneket tanítani. És hogy minő szép ez, erre csak azt mondom, tessék egyszer megpróbálni, bőven jutalmazza a fáradságot az eredmény. Hogy a „Ref. Zeneközlöny" csakugyan komoly tényező, mutatja a munkatársak szép ós díszes sora, részint ref. egyházunk szolgálatában álló neves kántorok, részint ref. vallású és nagy hírnevű zenetanárok; de mind magyar emberek és magyar szerzők. Tehát nem leszünk ezután rászorulva a külföldi művekre, a melyek­kel együtt a külföldi szellem is behatol. Ez a lap is egy akadálya lesz annak, hogy nagyobb tért hódítson közöttünk a külföldieskedés, és előmozdítója lesz annak, hogy tanuljuk megbecsülni, bár külföldről eredt, de a magyar kálvinizmus vérébe átment zsoltár-melódiáinkat, s igyekezzünk új énekeskönyvünkbe olyan dallamokat felvenni, a melyek magyar talajon fakadva, a magyar föld és a magyar lélek szive dobbanását éreztetik velünk. Ebben a tekintetben valóban olyan vállalat a Zene­közlöny, a mely mindnyájunk legmelegebb támogatására érdemes. Magyar ref. egyházi zeneköltószetünk eddigelé oly parlagon hevert, hogy szinte csodálkozunk felette. Egynehány nevesebb zenetanár vagy kántor próbálko­zott közöttünk, hogy munkálkodása eredményét publi­kálva, közhaszonra bocsássa; de ujjainkon megszámlál­hatjuk az ilyeneket. A Ref. Zeneközlöny alkalmat s módot ad. arra, hogy azok, a kik dolgozni tudnak és akarnak, ne hevertessék íróasztaluk fiókjában munkáikat, hanem napvilágra is hozzák. Hogy a Ref. Zeneközlöny meg fogja állani helyét és előbbvitelére fog szolgálni ref. egyházi zenekölté­szetünknek, arra nézve kellő biztosítékot nyújt a munka­társak illusztris gárdája. Munkatársai lesznek a folyó­iratnak: H. Bathó János, Sárospatak, Deák Gerő, Szász­város, Hodossy Béla, Sárospatak, Ivánka Zoltán, H.-Vá­sárhely, Kálmán Farkas, Gyoma, Köveskúti Jenő, Pápa, Lányi Ernő, Miskolcz, Mácsai Sándor, Debreczen, Mol­nár Imre, Mórágy, Sz. Nagy József, Budapest, Nagy László, Marosvásárhely, Nóvák Sándor, Sárospatak, Sa­rudy Ottó, Pápa, Szabó György, Deés, Szügyi József* Békés, Seprődi János, Kolozsvár, Thaisz Lajos, Losoncz, Tóth Lajos, Gyöngyös, Zoltai Mátyás, Arad, Zsigmond Ferencz, Kolozsvár, Varga József, Nagykőrös, Veress Gábor, Nagy-Enyed. S a munkatársaknak teljes garancziát nyújtó gár­dája mellett a folyóirat előfizetési ára is oly jutányos, hogy hozzá hasonlót alig találunk. Előfizetési ára egész évre 10 korona; a mi, tekintve a hangjegymetszés és nyomás drága voltát, igen kevés, és legjobban mutatja, hogy a „Zeneközlöny" megindítása nem üzleti vállal­kozás. Igen ajánlom kartársaimnak, hogy ha tehetik, ren­deljék meg a lapot, illetve kérjenek a szerkesztőtől mutatványszámot. Úgy hiszem, készségesen fog küldeni. Ha pedig maguk nem rendelhetnék meg, rendeltessék meg az egyház terhére, hisz az előfizetés alig ró valami terhet a gyülekezetekre. A szerkesztőt pedig üdvözlöm vállalkozásáért! Ad­jon az Isten neki továbbra is erőt a vezetésre, ós ki­tartást a munkára, a munkájára pedig sikert. . Gyöngyös. Tóth Lajos, ref. kántor.

Next

/
Thumbnails
Contents