Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

melynek erői kell, hogy áthassák egyházunk és iskoláink szervezetét, működését, minden életnyilvánulását. Más fundamentomot senki sem vethet a Krisztuson és az ő evangéliomán kívül; más léleknek, más szellemnek nem szabad uralkodnia közöttünk, mint a mi Krisztusé s mint a mi a hamisítatlanul megőrzött s a lelkekbe igazán befogadott evangéliomból kiárad. Sjellemzendi működésemet a tiszta, hamisítatlan protestáns liberalizmus szelleme, a mely a míg- elvi ellentétben áll minden sötét elmaradottsággal, a léleknek, a szabad gondolkozásnak békókba * verésével, másfelől Kizárí a a szabadosságot, a régi gyepüknek meggondolatlan és, szükségtelen elrontását; hanem megfontol va, az egyház, az iskola s a magyar haza valódi érdekeit tartva szeme előtt, halad előre, tiszteletben tartva az eltérő véleményeket s azt hangoztatva: „Győzzön a jobb!" A mód, a hogyan a legfőbb czélt szolgálni kivánom: egyetemes. Ertem ez alatt azt, hogy a miképen a Lap, félszázadra terjedő pályafutása alatt sohasem követett zárt felekezeti politikát, sem pedig nem szegődött egyik vagy másik egyházkerület partikuláris érdekeinek kizárólagos szolgálatába, hanem az egész magyar protestáns egyház és annak iskolái javának kivánt harczosa lenni: annak kivánom megtartani én is, ezentúl is. Tudom, hogy a Lap megalapíttatásának egyik czélja volt: munkálni a protestáns egyházak unióját. Munkálni pedig nemcsak a közös nagy egyházi és iskolai érdekek egyetértő szolgálata, hanem az egyházak valóságos egyesítése terén is. A mi azonban az uniónak ez utóbbi értelemben való munkálását illeti, a felett már ítéletet mondott a história, -— s kijelentem én is, hogy szolgálni nem kivánom. Magyar kálvinista és magyar lutheránus egyházaink oly jellegzetesen alakultak ki e hazában dogmatikai s egyházszervezeti tekintetben, hogy a kettőnek reális uniójáról nem beszélhetünk, s minden küzdelem, mely erre irányulna, csak hiábavaló erőfecsérlés volna. De nincs is reá szükség. A protestantizmus ereje, széles e világon s így magyar hazánkban is, nem a pápás egyház minden egyéniséget megszüntető, a faji, nyelvi különbözőségeket lábbal tipró s a nemzeti kharaktert, eszméket, vágyakat semmibe sem vevő külső egységéhez hasonló unióban rejlik, hanem abban az unióban, a melyet a közös Megváltó és a közös evangéliom szelleme és szeretete teremt meg. A mikor tehát a módot, a hogyan a főczélt szolgálni kivánom, egyetemesnek nevezem, csak azt értem alatta, hogy Lapom orgánuma kiván lenni úgy a kálvinista, mint a lutheránus egyházak és iskolák minden nagy és közös érdekeinek, s keresni, erősíteni kivánja azokat a pontokat, a melyeken a közös czélok elérésére, egyházi, iskolai, egyháztársadalmi s irodalmi téren testvérkezet foghatnak nemcsak a református és az evangélikus kerületek külön-külön, de kezet foghatnak egymással a két testvéregyház vezetői, lelkészei, tanárai, tanítói és minden rendű és rangú hívei. Ha ezt értjük az unió alatt, pedig én ezt értem, akkor ennek hűséges munkása leszek; mert tudom azt, hogy bár szervezetileg, dogmatikailag eltérések vannak is közöttünk, de testvérek vagyunk a Krisztusban s testvérek kell hogy legyünk e hazában is, hogy magunkat, szabadságunkat, jogainkat ne csak meg tudjuk védelmezni közös erővel de ezzel a közös erővel arra is törekedhessünk, hogy egyházaink és iskoláink életszerveit az evangéliom erejével megerősítsük s általuk azokat belsőleg is felvirágoztassuk. A mód emez egyetemessége mellett azonban lesz a Lapban kerületi jelleg is. Lesz, mert az a kör, a melyben a Lap megjelenik s azok a viszonyok, a melyekkel számolnia kell, szükségessé teszik, hogy a míg a Lap főczéljában egyetemes érdekeket szolgál, addig másfelől különösen figyelemmel kisérje annak a Dunamelléki Ref. Egyházkerületnek az életnyilvánulatait is, a mely olvasói és munkásai gárdájának igen jelentékeny részét alkotja. A többi református egyházkerületeknek megvan a külön sajtóorgánumuk; szükséges tehát, hogy rendelkezzék ilyennel a Dunamelléki Ref. Egyházkerület is. Ilyenül felajánljuk a Prot. Egyh. és Iskolai^ Lapot, a nélkül azonban, hogy annak egyetemesnek megtartani kivánt jellegén ezáltal változtatni kívánnánk. Még csak az van hátra, hogy az eszközökről is szóljak, a melyek által a nagy czélt szolgálni kivánom. Ezek az eszközök, a dolog természeténél fogva csak szellemiek lehetnek. A Lap, eddigi rovataiban bőséggel rendelkezésére bocsátotta már a dolgozni kívánóknak ezeket az eszközöket. Számukat csökkenteni én sem kivánom; de igen szeretném, ha velem együtt minél többen kezökbe vennék azokat, egyházaink és iskoláink javának előmozdítására. A Lapban ezentúl is készséggel nyújtok kezet egyházi és iskolai kérdéseink megbeszélésére; új, közhasznú eszmék felvetésére és tárgyalására; az elvi téren maradó és a személyeskedéstől tartózkodó vitatkozásokra; egyházi és iskolai irodalmunk termékeinek ismertetésére, s az egyházi és iskolai élet terén felmerülő fontosabb események méltatására. Figyelemmel fogom kisérni a külföldi protestáns egyházi élet jelentősebb mozzanatait ; a külmisszió evangéliomi munkáját, s arra fogok törekedni, hogy magyar protestáns egyházunk és iskoláink múltja és jelene hű megvilágításban tükröződjék vissza a Lap hasábjairól. íme, vázoltam vállalkozásom főczélját, szellemét, módját s eszközeit. Nyilatkoztam őszintén: