Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-30 / 31. szám

sitik be e maroknyi nép történetét a XV., XVI. és XVII. századokban, a kik mind azon egyetlen dologért szenvedték el a kínzásokat és a halált, hogy saját lelkiismeretük szerint kereshessék és dicsérhessék az Istent. És tényleg, a skót egyház vérben született, könnyben fürösztött, csaták zajában nagyra nőtt intézmény, a melyen nem fogott az időnek vas-foga, nem gyengült el a szakadásokban ; pedig sehol a világon nincs protestantizmus, a melynek kebeléből annyi apró szekta sarjadzott volna. A vallásos élet elfajulása a nyugoti egyház körén belül sehol sem öltött oly nagy arányokat, mint épen Skócziában, ebben a kicsiny, zordon fenségű országban, melyet a skót népet annyira jellemző vasakarat és krisztusi hit ma már az emberileg lehetséges jólét és boldogság otthonává varázsolt. De mi volt Skóczia a XV. század végén és a XVI-nak kezdetén? Szegény, nyomorult, lélek nélkül való, egyenetlenséggel, viszálykodással megátkozott ország, erős hűbéri rendszerrel, durva, tudatlan néppel, középosztály nélkül, lelketlen főnemességgel, hivatását nem ismerő, kötelességét nem teljesítő papsággal, a kiknek társadalmi életében nincs sem erény, sem őszinteség, cselekvésében önzetlenség, lelkében igazságszeretet. Egykorú írók beszélik, hogy a nemzeti vagyonnak legalább fele a felsőbb papság birtokában volt, a melynek tagjai, a míg egymással vetekedtek a világi pompa ragyogtatásában, kapzsiságukban és a dicsőség utáni vágyakozásukban határt nem ismertek, eszközökben nem válogattak. Egyházzal, istentisztelettel, a népvallás-erkölcsi nevelésével mitsem törődtek. A püspökök sohasem prédikáltak, a lelkészi teendők a világi papság válláról a kolduló-szerzetekre ruháztattak át, a kik azokat épen nem istenes czélokra aknázták ki. A klérus erkölcsi életéről jobb meg nem emlékezni. Arczpirulással olvassuk az erre vonatkozó parlamenti aktákat. És mégis ezek szabtak törvényt, ők voltak minden hatalomnak és tekintélynek letéteményesei. Az ország hemzsegett a tudatlan és tunya papok sokaságától, a mely, mint a sáskahad, megemésztette a föld termését és pestisessé tette a levegőt. Tudatlanságuk a vallási dolgokban ép akkora volt, mint közönyösségük az erkölcsiség minimális követelményeivel szemben. Püspökök nem szégyenlették bevallani, hogy egyházuk hitrendszerét nem ismerik; a szentírásból csak azon részeket olvasták, a melyeket misés-könyvükben találtak. Szent Péter székétől a Hebridák távol zárdáiig a világiak megbotránkozva szörnyűködtek el a magas bibornokok, főpapok, alpapság és a barátok botrányos tettein és tudatlanságán. Intézmények azonban nem élhetnek meg hazugságon. A mint az egyházi formulák élő jelképek helyett holt és erőtelen jelekké lesznek, a vallás elveszti kapcsát a lelkiismeretben, az egyház többé nem tejnek italával tápláló dajkája az ő híveinek, A gondviselés ujját kell látnunk abban a körülményben, hogy a midőn az egyházak letérnek az evangéliomi alapról, ád az Úr újabb pünköstöt az ő népének. így történt Skócziában is. Igaz, hogy ez az egyházi újjászületés csak kimondhatatlan szenvedések és lelketlen üldözések között mehetett végbe. Perthben, Glasgowban, St-Andrewsban már a XV. század elején máglyán múlnak ki az evangéliom hirdetői: Resby Jakab, Craw Pál stb., mind wicleffita papok. 1425-ben parlamenti intézkedés teszi kötelességévé a püspököknek „az eretnekek és lollardok" üldözését. De hát nem így volt-e mindenütt ? Nem követi-e nyomról-nyomra a reformátori törekvéseket az egész világon a legerősebb üldözés ? S hogy nagy szenvedés jutott osztályrészül az úttörőknek? De hát a lelkek boldogságának örök fényben ragyogó napja nem a Golgotha felett ért-e delelő pontjára? (Folyt, következik.) BELFÖLD. A tiszai evang. egyházkerület közgyűlése. A tiszai ágost. hitv. ev. egyházkerület Miskolczon tartotta meg évi közgyűlését, július hó 19—21. napjain, Szentiványi Árpád felügyelő és Zelenha Pál püspök elnöklete mellett. A felügyelő megnyitó beszédében rámutatott a fekete pontokra, melyek megint mutatkoznak a prot. egyház láthatárán. Az államsegély nem elégíti ki szükségleteinket; az 1848. XX. t-cz. életbelépése bizonytalan időre elhalasztatott és hozzáfűzött reményeink elhalványultak, De bízik a prot. hitbuzgóságban, mely sok nehéz időben bevált és mely magyar hazánknak és egyházunknak most is nagy szolgálatokat fog tenni. Zelenka Pál püspök évi jelentésében több örvendetes mozzanatra figyelmeztet: az eperjesi theologia akadémiai jelleget nyert, otthona épül; az evangélikusok háza Budapesten rendelkezésünkre áll; Penszilvániába 3 lelkészt kérnek ; a tűzkárbiztosítás rendeztetett; Rimaszombatban az új gimnáziumi épület felavattatott; Lőcsén az árvaház megnyittatott; Fischer Miklós és Gúhr Márton iglói tanárok 25, illetve 40 éves jubileumukat tartották meg őszinte ovácziók közepette; Glauf Pál főjegyző Gyürky névvel nemesi rangra emeltetett; Martini rimaszombati gimnáziumi igazgató nyugdíjba lépvén, szintén kitüntetést nyert és Leffler lépett helyébe. Liptóban az egyházmegye élére közbizodalommal újra Simkovics főesperes és Ruzják felügyelő állíttatott. Több meczénásaink és oszlopféríiaink közül a halál által kiragadtattak az élők sorából gróf Andrássy Dénes, Breuer Sándor, Szentiványi József, Alexy Albert, Schönvizner János. Háromszázötvenhárom tanítói állomás be van töltve, 5 üresedésben van. A lelkészi állomások közül 7 még mindig nem volt betölthető. Az adományok öszszege túlhaladta a 150,000 karonát. Építkezésekre 900,000 korona fordíttatott. A 66 napirenden levő tárgy közül Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis-Szeben" kettős egyházainak egyesítése keltett legnagyobb érdekeltséget. Pro et contra többek felszólalása után az egyedül helyes határozat győzött: hogy