Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-30 / 31. szám

Határozati javaslatunk elfogadását tisztelettel kérve vagyunk a Főt. és Mélt. Konventnek* a konventi liturgiái bizottság üléséből és nevében Budapest, 1905. június hó 15-ón alázatos szolgái: Baksay Sándor, püspök, elnök. Nagy Károly, az előadó ad hoc helyettesítője. ISKOLAÜGY. Az új népiskolai tanterv és utasítás. (Folytatás.) Az Utasítás főbb szempontjai a következők: Az Utasítás általános része külön szakaszokban tárgyalja ugyan az erkölcsi, értelmi, eszthétikai és gyakorlati nevelést, de ez nem külön feladatokat jelent, hanem csak a tanító nevelő- és tanító-működésének különböző oldalait, melyek egymással szorosan kapcsolatosak. Mégis előtérbe állítja az erkölcsi nevelést, melynek biztos alapja és erős eszköze a vallás; előtérbe állítja, mert újabb időben a népiskola megnövekedett oktató feladatai kezdik csökkenteni azt a gondot, melyet minden iskolának, de főleg a népiskolának a valláserkölcsi nevelésre kell fordítani. A népiskola munkásságának, még az oktatásnak is, sikere ettől függ. Ha erkölcsi nevelést nem tudunk adni növendékeinknek, mindent veszélyeztetünk, az értelem nevelését is. De az erkölcsi nevelés nem oktatás, nem szabályok betanulásán fordul meg. Erkölcsi légkört kell teremtenünk az iskolában, az erkölcsi érzést kell finomítanunk, az erkölcsi cselekvésre kell szoktatnunk a gyermekeket és ezek alapján fokozatosan erkölcsi belátásukat fejlesztenünk. A tanítónak a gyermekek iránt való szeretete, a tanító példája teszi a gyermeket fogékonnyá minden erkölcsi érzés számára. Hogy azonkívül mily eszközökkel rendelkezik az iskola az erkölcsi nevelés czéljára, azt az Utasítás elég bőven fejtegeti. Az oktatás körén belül főleg a magyar nyelvi ós a történeti tanítás erkölcsnemesítő hatását kell gondosan ápolnunk. Az erkölcsi nevelés eszménye : a becsület érzésének, a munka kedvelésének és annak a szeretetnek a fejlesztése, a mellyel Istent, hazánkat, királyunkat, embertársainkat szívünkbe zárjuk. * A Konvent tudomásul vette a bizottság e jelentését, a határozati javaslat o) pontja értelmében való eljárásra a bizottságot utasította, kimondván, hogy a kerületek véleményei legkésőbb ez évi november l-ig beküldendők a Konvent elnökségének. Ezen utasításhoz képest 2100 példányban kinyomatva ezennel minden egyházker. püspöki hivatalának annyi példányban küldetik meg, a hány anyaegyházközség van, hogy onnan megfelelő módon szétküldetvén, minden lelkésznek módja legyen az egyházmegyei tárgyalásokra a javaslatot tanulmányozni. A véleményeknek a konventi elnökséghez való mielőbbi beküldését kéri a konventi liturgiális bizottság. Az értelmi nevelés terén óvakodnunk kell a gyermek eszének túlságos megterhelésétől. Az egész Utasításon az a főelv vonul végig, hogy ne sokfélét tanítsunk felületesen, hanem csak a legszükségesebbeket, de azt a gyermek felfogásához mérten alaposan és a gyakorlati életben felhasználható módon. Minden, a mit a gyermek felszínesen tud, megterheli elméjét I Az alapos tudásnak pedig föltétele, hogy a gyermek ismeretei egymásba kapcsolódjanak. A tudás alapossága a czél, a konczentráczió a tanításban az eszköz hozzá. A módszer főelveként századok óta hangoztatják a szemléleti oktatást, a nélkül, hogy minden tekintetben megvalósíthatták volna. Ezért az Utasítás erősen hangsúlyozza, hogy a mennyire lehet és szükséges, vezessük a gyermekeket a szabadba, hogy igazán a dolgok szemléletéből indulhasson a tanítás. Formai tekintetben pedig a legfőbb, hogy önmunkásságra szoktassuk a gyermek eszét. Ha meg tudjuk vetni alapját annnak, hogy a gyermek később a maga eszével gondolkodjék, a maga megfontolása és belátása szerint cselekedjék, akkor a népiskola eléri legfőbb ideálját: az igazi szabadságra neveli tanítványait. De elérkezett ideje annak, hogy a gyermekeknek eddig annyira elhanyagolt eszthétikai neveléseért is valamit tegyünk. A megfinomodott ízlés nemes és jóleső érzésekben teszi gazdagabbá az emberi életet, azonkívül megóvja a népies művészi érzéket az életben és iparban és így fontos gazdasági következményei is vannak. De valamint az erkölcsi, akként az eszthétikai nevelés sem külön tanítás; az is azon fordul meg, hogy a szépnek az érzése áthassa az egész iskolai életet. Az Utasítás mégis részletesebben rámutat a tanításnak azokra a mozzanataira, melyek ott szóba jönnek, egyszersmind megjelöli, hogy mily jellegű műalkotások mikép vihetők be az iskolába. Sok szó esik a népiskola gyakorlati jellegéről és az Utasítás is főleg gyakorlati irányban akarja fejleszteni az iskolát. De igen fontos, hogy ezt a szót félre ne értsük. Gyakorlati nevelés nem lehet egyértelmű a bizonyos gyakorlati munkára való dresszurával. A népiskola akkor gyakorlati, ha először azokat a természeti és életviszonyokat ismerteti meg a tanulóval, a melyekkel meg kell majd küzdenie; ha másodszor oly erkölcsi és szellemi önállóságra neveli, mely a legjobb fegyver ebben a küzdelemben ; harmadszor pedig, ha nemcsak elméjét, hanem testi ügyességét is fejleszti, hogy tudjon bánni a dolgokkal, szokjék hozzá a cselekvéshez. Cselekvés közben jobban meg kell majd néznie és ismernie a dolgokat és így a cselekedtetés az elméleti tanítást is a legelevenebb és a leggyümölcsöztetőbb módon szolgálja. Ezért oly fontos a népiskolában a gazdasági és háztartási gyakorlatoknak, valamint a kézimunkának a tanítása, melyeknek terjesztése minden illetékes tényező kötelessége. De figyelembe veendő, hogy nem mesterembereket vagy földmíveseket akarunk a népiskolában nevelni, de olyan embereket, a kiket az iskolában helyesen előkészítettünk az élet gyakorlati munkájára. Magának az