Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

osztályokban, mint a régi tanterv szerint; a mely tárgyakban pedig az anyag felosztása változott, a tanító könnyűszerrel meg fogja állapíthatni, hogy ha valamely tárgy tanítását egy felsőbb osztályban folytatja, mely részét az anyagnak kell;

mint már tanultat, csak röviden ismételnie és mely részével az anyagnak a tanultat kiegészíteni. Ez főleg a számtanra, földrajzra és történetre vonatkozik, e) így az egész tanterv a mindennapi népiskola mind a hat osztályában egyszerre léptethető életbe. Ha valamely tárgyból alkalmas tankönyvek még nem állnak rendelkezésre, a tanító az eddigi könyveket használhatja, mert az anyag jobb felosztásának, pontosabb meghatározásának így is nagy hasznát veheti, főleg minthogy e munkájában az Utasítás tájékoztatja. Az új tanterv keresztülvitelére vonatkozó Utasítás nem általánosságban fejtegeti a népiskolai tanítás egyes kérdéseit, hanem szorosan a tantervhez alkalmazkodva, ennek feladatait magyarázza és ezeknek a feladatoknak elvégzésére mutatja meg az utat. E czélra általános részében megjelöli népiskolai oktatásunk legfőbb szempontjait ; megmondja, milyen legyen a magyar nemzeti népiskola; mely vezéreszméket kövessen a tanulók erkölcsének nevelésében, értelmének fejlesztésében, ízlésének nemesítésében és a gyermekeknek a gyakorlati életre való előkészítésében. Megrajzolja a magyar népiskola ideálját, melynek mindig szemünk előtt kell lebegnie, hogy a napi munkásság közben el ne tespedjünk és törekvéseinket mindig fokozhassuk nagy czéljaink megközelítésére. Ez az általános rész határozza meg az iskola szellemét, mely nem lehet egyéb, mint a hazaszeretetnek, a vattás- és erkölcsnek, a magyar nemzet kulturai munkájának a szelleme. A különös részben pedig az egyes tárgyak tanításának czélját fejtegeti, részleteit megállapítja és a nehézségek leküzdésére szolgáló módszeres utasításokat ad. A harmadik rész az osztatlan népiskola sajátos viszonyaiból kiindulva megmutatja a tanítónak, mikép kell az itt felmerülő nehézségeket leküzdenie. Az Utasítás nem akarja a tanítót élettelen sablonos szabályokhoz kötni; nem akarja a vezérkönyveket pótolni; nem akarja a tanítót fölmenteni a pedagógia és didaktika kérdéseivel való foglalkozástól. Ellenkezőleg csak az elveket állapítja meg, csak a módszereknek mintegy velejét adván, erősbítni akarja a magyar tanítóságban az önálló vizsgálódás szellemét; ösztönzést akar neki adni, hogy ezeket a módszereket saját tapasztalatai alapján tovább fejlessze; eleven, pezsgő életet akar ébreszteni a magyar népiskolai pedagógiai irodalomban. Ezért óvakodik a ki nem próbált újításoktól, inkább a magyar tanítóság eddig szerzett közös meggyőződéseit akarja megrögzíteni, hogy ezen a nagyjában biztosnak tekinthető alapon tovább építhessen. Számos helyen hivatkozik a tanító kezdeményezésére, önálló pedagógiai tapasztalataira, tapintatára, tanító-művészetére, melj7

tulajdonságok nélkül a leggondosabban készített tanterv és a legjobb utasítás sem érvényesülhet az életben. (Folyt, köv.) TÁRCZA. Jézus Krisztus élete. Bevezető ismertetés. (Folyt, és vége.) Az a kérdés már, hogy vájjon ezek az első evangéliomok teljesen kezünkbe szolgáltatják-e a történeti Krisztust ? Teljességgel nem! Ezek csak arról tanúskodnak, hogy Jézus miként kezdett hozzá az Isten országa építéséhez. Életének első harmincz évéről, fejlődéséről csak azt az egyet tudjuk, a mit Lukács a tizenkétéves gyermek Jézusról feljegyzett. De még azon időről sem tudunk mindent, mikor már Jézus élőszóval és tettleg hirdette az evangéliomot. Mennyit taníthatott, vigasztalhatott, inthetett, mikor tudva van róla, hogy kora reggeltől késő estig foglalkozott az emberekkel 1 Azokat a beszédeket és példázatokat, melyek fenmaradtak, kényelmesen elolvashatjuk néhány óra alatt. Sok mindenféle történetet feljegyeznek Jézusról az evangélisták, azonban ezek egy sokkal nagyobb számú történeti anyag kiválogatott darabjait képezik. Ez a történeti anyag olyan nagy, hogy mi p. o. arra a kérdésre, hogy Jézus egy, két, vagy három évig hirdette-e az evangéliomot s nyilvános működése folyama alatt egyszer, kétszer vagy háromszor volt-e Jeruzsálemben? megfelelni nem tudunk. Nagyon fáj nekünk ez a történeti hézagosság. Más részről azonban egész b zonyossággal állithatjuk, hogy ha sokkal többet tudnánk is, akkor sem volnánk képesek más képet alkotni Jézusról. Minden más beszédek és példázatok, a melyek elsikkadtak, valamint Jézusnak mindazon egyéb cselekedetei, a melyekről semmit sem tudunk, csak a megmaradt adalékok által szerzett benyomásokat erősítenék meg bennünk. Ezzel aztán nyugtassuk meg magunkat. Most jön a negyedik evangéliom, mely. a János nevét viseli, mivel a későbbi egyházi hagyomány ezt Jánosnak tulajdonítja. Úgy látszik, mintha ez az evangéliom jelentékenyen kiegészítené a többit. De milyen feltűnő evangéliom ez a Jánosé. Szellemes, de rendkívül titokteljes írás, olyan sajátlagos tartalommal, a melyhez hasonló nincs a világirodalomban. Ez az evangéliom úgy állítja elénk Jézust, mint a megtestesült isteni értelmet. Mert midőn a Károli által fordított bibliában ez van mondva: kezdetben vala az ige, ennek az igének a görög nyelvben az értelem szó felel meg. Közelebb jutunk a negyedik evangéliom értelméhez, ha ezt a fordítást fogadjuk el: „kezdetben vala az értelem és az értelem Isten vala és az értelem Istennél vala". így tehát Jézus nem más, mint az emberré lett isteni bölcseség I A ki ezt a tételt könyve csúcspontjára helyezi, az filozófus voltát bizonyítja ezzel, a ki a Jézus életét szabad költői erővel, filozófus szempontból kívánja megrajzolni. Ennélfogva mind nagyobb erővel tör ki belőlünk az a meggyőződés, hogy a szellemes elbeszélő példázatnak veszi azt, a mit történet gyanánt ír le. Tehát vélekedésünk szerint úgy