Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

évfordulóján, legalább a maga szűk körében, ne ünnepeljen az intézet; sem azt, hogy a jubileumi Török Pál-alap összehozásához a kezdő lépéseket már most meg ne tegyük. Ám halasztódjék a nagyobb szabású jubileumi ünnepély jobb időkre, talán 1908-ra, mint az akadémia teljessé lételének 50-dik esztendejére; de, ismerve szegénységünket és lassú mozgásunkat, úgy érezzük, hogy a jubi­leumi alap összegyűjtése iránt a kezdeményező lépéseket már most meg kell tennünk, hogy azok 1908-ra a nagynevű Török Pál érdemeihez s ál­dott emlékezetéhez méltó sikerre vezessenek. A budapesti ref. theol. akadémia alapíttatá­sának, teljes kifejlesztetésének, anyagi és szellemi megerősödésének emlékezete Török Pál nevéhez fűződik. Az intézet, a dunamelléki egyházkerület sohasem róhat ja le háláját annak a Török Pál­nak az emléke iránt, a ki, külső és belső nehéz viszonyok között, fejedelemségekkel és hatalmas­ságokkal megküzdve, lelke lángoló egyházszere­tetével és szívós kitartásával, a semmiből meg­teremtette a budapesti ref. theologiai akadémiát, s a ki évtizedeken át szellemi és anyagi áldoza­taival annak jóformán egyetlen fentartója volt. Az akadémia történetének lapjain egész soro­zata van azoknak a fényes alapítványoknak, a melyeket Török Pál buzgósága és az intézet iránt érzett olthatatlan szeretete hordott össze. Csak egy név hiányzik azok közül: magáé Török Pálé. Az igaz, hogy az ő neve ott ragyog annak a történetnek minden lapján. Az ő emlékezetét hirdeti maga az egész intézet, helyiségével, ala­pítványaival, nagyértékű Ráday-könyvtárával, s kétségtelen, hogy az alapítók között ő a legna­gyobb alapító. Mi tudjuk ezt jól; de az intézet növendékeinek egymást követő generácziói emlé­kezetében óhatatlanul elhalványul Török Pál képe, ha azt egy nevére szóló nagy alapítvány évről­évre fel nem eleveníti. Hogy Török Pál pénzben nem tett alapít­ványt szeretett intézete számára, az igen termé­szetes. Hiszen áldozott ő arra szellemi kincseket s szerzett annak anyagi javakat oly mértékben, mint senki különben. De épen azért reánk, az ő alkotásának örököseire és haszonélvezőire hárul az a kötelesség, hogy mi teremtsünk olyan ala­pítványt, a mely az ő emlékezetét örök időkre hirdesse s az ő nemes alakjának képét az egy­mást követő generácziók előtt évről-évre felele­venítse. Teremtsünk tehát Török Pál - alapítványt. Kezdjünk hozzá a gyűjtögetéshez már most, hogy ha nem is a folyó év nov. 10-dikére, mint a meg­nyitásnak, legalább 1908. szeptember elejére, mint a teljes négy évfolyam elérésének 50 éves forduló­ára olyan alap álljon rendelkezésünkre, a mely Török Pál nevét, érdemeit örök időkre méltóképen hirdetheti. Az 50 éves fordulóra s a jubileumi Török Pál-alapra szeretettel és bizalommal hívjuk fel az intézet volt növendékeinek, gyülekezeteinknek s egyházunk minden buzgó fiának jóakaratú figyel­mét. A jó szívvel küldött adományok kezelésére, addig is, míg a hivatalos gyűjtés megindíttatnék, nyilvános elszámolás kötelezettsége mellett, kész­séggel vállalkozik lapunk szerkesztősége. Hamar István.. Istentiszteleti rendtartás a magyarországi református keresztyén egyházban. A konventi liturgiális bizottság javaslata. (Folytatás.) MÁSODIK SZAKASZ. Megáldási és felszentelési szertartások. I. A konfirmáczió. 17. §. A konfirmáczió az öntudatos, önálló egy­háztagságra s különösen az úrvacsorával való élésre feljogosító szertartás. 18. §. Konfirmálni csak a 12-dik életévüket betöl­tött egyéneket szabad. 19. §. A konfirmáló szertartás a konfirmácziói vizs­gától elválasztandó; mind a kettőt önállóan kell végre­hajtani. 20. §. A konfirmáczió helye rendszerint a templom. A szertartás mindig a gyülekezet jelenlétében, rendes istentisztelet végeztével s mindig oly időpontban haj­tandó végre, hogy a konfirmáltak egy hónapon belől vehessenek részt a gyülekezeti úrvacsorában. 21. §. A szertartás rendje ez: 1. A gyülekezet alkalmi éneke. 2. Fohász. 3. Szertartási beszéd. 4. Hitvallomás és fogadástétel. 5. A felvétel kijelentése és felhatalmazás. 6. A konfirmáltak éneke. 7. Könyörgés a konfirmáltakért. 8. A konfirmáltak megáldása. 9. A konfirmáltak éneke. 10. Miatyánk. 11. Lelkész áldást kér az anyaszentegyházra és gyülekezetre. 12. Éneklés. II. A házasulok esketése. 22. §. Helye rendszerint a templom; ideje lehető­leg az istentisztelet vége. Rendkivülileg azonban nemcsak a templomban, hanem magánházaknál is lehet esketni. / sj 23. §. Az esketés rendje ez: 1. Fohász.

Next

/
Thumbnails
Contents