Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-16 / 29. szám
tudnak minálunk; a második kérdést pedig, úgy látszik, fontossága és a megvalósítása körül támadó nehézségek miatt, ki tudja, bírjuk-e majd közmegelégedésre nyélbe ütni? Petri Elek, az értekezlet elnöke, buzgó imádság után tartalmas megnyitó beszédében körvonalazta azon feladatokat, a melyeknek megoldása egyetemes egyhá'zunkra nehezedik. Hogy baj van, az kétségtelen; légió azoknak száma, a kik egyházunk igazai ellen törnek. Egyháztársadalmunkban meggyengült az ellenálló erő, gyenge az összetartozás érzete, kevés a vallásos buzgóság. De nem szabad kétségbe esnünk. A református egyház a Krisztus evangéliumán épült fel, mint fundamentumon ; erre állva, ennek parancsait betöltve, diadalmaskodnunk kell. De a munka és felelősség alól senkinek sem szabad magát kivonnia; az evangeliumi királyi papság elve egyházunk minden egyes tagjára kötelező. Az egyesített erő, a lelkesedéssel folytatott közös munka, egymásnak kölcsönös megbecsülése biztosítják az eredményt. Molnár János erzsébetfalvai lelkész ezután „Knox János emlékezete" czímű tanulmányát olvasta fel. Kerülve a sablonos emlékbeszédek formáit, mélyebb történet-bölcseleti alapon világította meg a skót reformácziót és rajzolta meg a nagy reformátor jellemét. Kiemelte, hogy nekünk magyaroknak érdemes volna bővebben foglalkozni eme derék, komoly, szenvedélyes, mélyen gondolkozó faj egyházi küzdelmeivel. Nincs reformáczió, a mely gazdagabb volna felséges küzdelmekben, megragadó mozzanatokban, mint a skótoké. Egyebütt a reformáczió már kész középosztályt talál, nemesek és fejedelmek által támogattatik ; Skócziában a középrend a reformáczió teremtménye; a királyi udvar egyenes ellensége a hitújításnak, melyet Knox visz diadalra. Az értekezlet sajnálatát fejezte ki a felett, hogy értekezleti jegyzőkönyvének szerény keretei miatt nem veheti fel egész terjedelmében az alapos tanulmánnyal készült felolvasást. Ez emlékbeszéd elhangzása után, Molnár Albert, fóthi lelkész bírálta az országos lelkészi nyugdíjintézet tervezetét. Körültekintő, széles alapokon nyugvó, érdemes tanulmányában rámutatott a konventi tervezet fogyatékosságaira. Az értekezlet hosszabb eszmecsere után e felolvasás alapján elfogadta a következő indítványait az előterjesztőnek: I. A tagok 40 évi szolgálat vagy betöltött 70 évvel teljes fizetéssel nyugdíjképesek legyenek. II. A 65-dik életévüket betöltött lelkészekről is gondoskodás történjék káplántartási segély nyújtása által és pedig tekintet nélkül a kongruára. III. Az oklevél megszerzése óta az egyház szolgálatában bármiféle minőségben eltöltött évek a szolgálati évek közé beszámítandók. IV. Nyugdíjul maximum nem állapitható meg. Nyugdíj-alábbszállításnak történni nem szabad. V. Nyugdíjazhatok a tagok: ha 70-dik életévüket betöltötték; ha bírósági úton képteleneknek találtattak a hivatal folytatására. VI. A nyugdíjazó bizottságok az elnökségen kivül 5 tagból álljanak. Egyik cziklusban a világiak, a másikban az egyháziak lennének eggyel többen. Apellálni birtokon belől lehessen minden egyházi bíróságon keresztül. VII. A fél maga is állíthasson orvost; ennek véleménye az iratokhoz csatoltassék. 40 évi szolgálat, vagy 70 éves életkor mellett orvosi vizsgálat felesleges, — csupán az iratok mutattassanak be. VIII. Végkielégítésnek csak akkor lehet helye, ha a lelkész még káplánnal sem tudna kötelességeinek eleget tenni. — Ha mégis végkielégítésben kell a papot részesíteni, úgy 5 évi szolgálaton alul egy egész évi fizetés; 5 évi szolgálaton felül két egész évi fizetés adassék végkielégítésül. IX. A nyugdíj előleges havi részletekben fizettessék. X. A javadalmak újra felbecslendők. XI. A tervezet módfelett súlyos terheket kiván a tagok vállára helyezni, épen azért, a mennyiben újabb számítások alapján újabb szükségletek merülnének fel, azok már feltétlenül az állami hozzájárulásból fedeztessenek. Az értekezlet hálás köszönettel fogadta Molnár Albert fóthi lelkész fáradozását és szívesen nyújtotta felé az elismerés pálmaágát. Nem volna teljes e futólagos tudósítás, ha meg nem említenénk azon szívélyes baráti fogadtatást, a melyben Petri Elek értekezleti elnök, budapesti lelkész és családja részesítették az értekezlet után, igaz kálvinista szeretettel vendégül látván az értekezlet összes tagjait a Kálvin-téri egyházi épület Baldácsy-termében. Tudósító. MISSZIÓÜGY. Belmissziói értekezlet Péesett. Az evangéliomi élőkeresztyén munkások nagy értekezletének helyéül Pécset tűzte ki a Nagybecskereken tartott mult évi értekezlet. A pécsi ev. ref. élőkeresztyón-szövetsóg tagjai már hozzá is láttak az értekezlet rendezésének előkészítéséhez. Azon reményben, hogy az olvasók között is többen érdeklődnek ez értekezlet iránt, sőt valószínű, hogy többen részt is vesznek benne, ide iktatom az értekezlet programmtervezetét: A konferenczia idejét augusztus 20. és 21. napjára tűzte ki szövetségünk, és pedig úgy osztván be az értekezleti programmot, hogy az ide és odautazás az ezeket megelőző és követő napon történjék. Szombat este 7*9—10. Istendicséret énekben és imaóra. Vasárnap. 7*9— 7a 10. Áhítat-óra. 10—11. Istentisztelet. 11—1 /i L Szabadidő. Séta a városban. 1 órakor. Társasebéd. Ebéd végeztével egyes tagok elbeszélik evangéliomi munkálkodásuk módját és eredményét.
