Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-16 / 29. szám

dálási törvényekkel korlátozta. Az első pesti zsi­nat megszüntette a kandidálást és enyhébbé tette a minősítési törvényt. A második pesti zsinat újból a szabad lelkészválasztást iktatta törvénybe. Revideáltatott az új-testamentom. Nem kellett senkinek. Revideáltatott az ó-testamentom. Nem r kellett senkinek. Újra kellett a munkát kezdeni egészen. Még folyamatban van; de hogy nem ré­szesül-e hasonló sorsban, mint az előbbi: előre senki meg nem mondhatja. Ezelőtt harmincz esztendővel megindíttatott egyházi énekeskönyvünk revíziójának és egysége­sítésének a munkája. Azóta dolgoztak rajta a legilletékesebbek. Közölték a megállapított pro­grammot. Közölték a próbafüzeteket. Közzétették a próba-énekeskönyvet. S íme, harmincz évi dol­gozás és sok költekezés után azt jelenti konven­tünk a zsinatnak, hogy a munka meddő és az ügy vétessék le a napirendről. Ezeket látva, nem szégyenlem bevallani: szinte megáll az eszem. Hát akarunk-e csakugyan va­lamit ? S ha akarunk: képesek vagyunk-e vala­mire? A mit látok, az vagy bizonysága annak, hogy ha akarunk is valamit, nem vagyunk tisz­tában azzal, hogy mit és hogy akarunk, — vagy pedig szegénységi bizonyítvány tehetetlenségünkről és képtelenségünkről. Látva a munkát, a init végeztek jobbjaink, ezt az utóbbit lehetetlennek tartom. De akkor áll az alternatíva első része: nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit és hogyan akarunk. S valóban ez a legnagyobb bajunk minden átalakító munkánkban. S mi az oka ennek? Bizony nem a képte­lenség azok részéről, a kik az átalakító munká­latokban részt vettek és vesznek, hanem az, hogy mint a rossz mendikáns, mindig csak post festa cantalunk. Programm és pedig jó eleve közölt programm nélkül nem mentünk bele sem egyházalkotmá­nyunk, sem bibliánk, sem énekeskönyvünk reví­ziójába. A programmok közölve voltak; de vájjon felserkent-e az egyházi közvélemény, hogy néze­tét, óhajtásait idejében, a munka megkezdése, vagy a határozatok meghozása előtt kifejezze? Nem. A programmokra hallgatás volt a felelet. És „quitacet, consentire videtur". De csak „vide­tur"; mert íme, mihelyt a munkálatok készen voltak, csaknem unisono hangzott fel: nem kell; kezdjétek újra; vegyétek le a napirendről! Hát kérem alázattal, így nem lehet dolgozni, s ilyen eljárás mellett nem fog kapni egyházunk embert arra, hogy valamely fontos kezdeménye­zésnek munkása legyen. Legjobbjaink, legkivá­lóbbjaink, a kik, ha eleve tudják azt, hogy mit és hogyan kiván az egyházi közvélemény, becsü­lettel meg tudtak volna felelni a reájok bízottak­nak, egymásután állnak félre, elkedvetlenedve, elkeseredve s tűzbe hajítják munkájokat, az író­asztalba ütik bele pennájukat, mint olyanok, a kik éveken, évtizedeken át hiába vágták a levegőt. De azért levegyiik-e revízióink kérdéseit a napirendről, és maradjunk-e a régiben? Ne. Ne tegyük ezt. Nem tehetjük. Ha tesszük: átgázol felettünk a haladó kor, s akkor veszve vagyunk. Hanem kezdjünk új munkához. Szűrjük le meddő munkánk tanulságait. Készítsünk új programmot. Vitassuk meg ezt jobbról-balról alaposan. S ha tisztában leszünk azzal, hogy mit akarunk és hogyan akarjuk: lesz erőnk és képességünk arra, hogy azt keresztül is vigyük. Adja Isten, hogy úgy legyen! Hamar István. Istentiszteleti rendtartás a magyarországi református keresztyén egyházban. A konventi liturgiális bizottság javaslata. 1. §. A magyarországi ev. ref. keresztyén egyház gyülekezetei számára a János szerint való evangelium IV. részének 24. verse, az apostoli kor példája és hazai egyházunk eddig követett gyakorlata alapján a követ­kező istentiszteleti rendtartás állapíttatik meg. 2. §. Ez a rendtartás az országos egyház valamennyi gyülekezetére nézve egyiránt kötelező s csak zsinat által módosítható. ELSŐ FEJEZET. Rendes istentiszteletek. 3. §. A rendes istentiszteletek helye a templom; idejét a presbitérium a helyi körülmények figyelembe­vételével, de mindenesetre úgy állapítja meg, hogy vasárnapokon és ünnepeken mind a délelőtti, mincl a délutáni, hétköznapokon legalább a reggeli istentisztelet mindenütt megtartassék. ELSŐ SZAKASZ. Vasárnapi és ünnepi istentiszteletek. 4. §. Ily istentiszteletek tartandók a közönséges vasárnapokon és a mi ünnepeinken, ú. m.: újév első napján, nagypénteken, húsvét első és másodnapján, áldozócsütörtökön, pünköst első és másodnapján, a re­formáczió emlékére szentelt vasárnapon (október hó utolsó vasárnapján), karácsony első és másodnapján. 5. §. A vasárnapi és ünnepi istentiszteletek rendje ez: I. Délelőtt. Beharangozás után, míg a gyülekezet a templomba besereglik : gyülekező-ének. A lelkész beérkezése után: 1. Fennálló-ének (invocatio).

Next

/
Thumbnails
Contents