Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-09 / 28. szám

el. De szerintem maga az alkalom és a hozzávaló théma még nein biztosítja az igazi keresztyén építést. A siker itt legfőképen a théma megfelelő feldolgozásától függ. Ha nem ettől függene, nem lennénk annyira bővében a frázisokkal teljes, a textust csak mottónak használó s építő erőben végtelenül gyenge alkalmi beszédeknek. Juhász László beszédeit e tekintetben elismerés illeti meg. Beszédei aktuálisak; de sohasem vesznek bele az aktualitásba. Textuson felépültek s az isteni örök igazságokat hirdető beszédek ezek, a melyeknek fejtegetései levisznek a mélybe s felemelnek a magasságba, s mindenkor az Isten igéjének világosító fáklyája kíséretében és a keresztyén hitnek égbe emelő szárnyain. Könnyűknek nem könnyűk e bészédek. Nagy kérdéseket feszegetnek, a melyekre kielégítő feleletet csak a mélyen vizsgálódó lélek adhat. Juhász L. prédikáczióiban is van sok olyan mélyenjáró vizsgálódás ós elmélkedés, a mi azokat kisebb, egyszerűbb gyülekezetekben használhatatlanokká teheti ugyan, de a mi valódi értékükből nemcsak le nem ronthat, sőt épen igazi belső értéküket alkotja. A beszédeket igazi élvezettel olvasgattam végig, s ajánlom másoknak is elolvasásra, főként abból a szempontból, liogy lelkésztársaim példát vehessenek belőlük arra, hogy miként kell és lehet aktuálisan, de mégis mindig a textusnál, az Igénél maradva, prédikálni. A beszédek ellen tartalmi és stiláris tekintetben alig lehet valami kifogást tenni. Mindössze azt kifogásolhatom, hogy szerző az Atyának velünk való czéljait „ismeretlen czélok"-nak minősíti (74. lap), holott a Jézus e czélok felől kellőleg felvilágosított bennünket. A kötet harmadik része, „Keresztül az életen" czim alatt szertartási beszédeket foglal magában. Mind tartalmasak ezek is; de ezekben már ismét a poéta és a poézis nyomul inkább előtérbe, mint a liogy én szeretem. A másik hibájuk pedig, különösen a keresztelési és az esketési beszédeknek, az, hogy igen hosszúk. Tárgyi kifogásom itt az, hogy szerző az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe keresztel, ellentétben az általános szokással, az őskeresztyén egyház gyakorlatával és a görög szöveg helyes értelmével. Nagy botlásnak tekintem továbbá, hogy a 136- lapon, az eszményi feleség rajzolásánál, nem is véletlenül, tollhibából, hanem a dolgot részletesen el-, illetve félremagyarázva, Mikhált Saul feleségévé teszi meg, holott a szentírás világos tudósítása szerint Mikhál Saulnak ifjabbik leánya és Dávid felesége volt (V. ö. I. Sám, 14:49, 18:27, 19:11, 12). Ilyen botlásnak nem szabad volna előfordulnia egy olyan író munkájában, mint Juhász László, a ki, úgy látszik, jól ismeri a bibliát. Összefoglalva már az elmondottakat, Juhász László kötetéről azt kell mondanunk, hogy benne egy olyan egyháziíró mutatkozott be, a ki nem közönséges kvalitásokkal rendelkezik, s a ki, ha inkább igehirdető, mint filozófus és poéta akar lenni, még szép, értékes munkákkal gazdagíthatja gyakorlati irányú egyházi irodalmunkat H. 1. BELFÖLD Vágvidéki ref. lelkészi értekezlet. 1905. évi június hó 22 én Negyeden tartotta meg a „ Vágvidéki ev. ref. lelkészi értekezlet évi rendes közgyűlését, Az értekezlet, régebbi megállapodáshoz híven, Istennek segítségül hívásával kezdette munkálkodását, megjelenvén az Úr házában a gyülekezet számos tagjaival egyetemben, kik előtt Baross Kálmán kamocsai lelkész tartott buzgó imádság után épületes egyházi beszédet Máté evangeliuma IX : 36—38. versei alapján. Lelki buzgólkodás után a negyedi egyház gondnokai : Izsák József és Molnár József üdvözölték gyülekezetük és az elöljáróság nevében az értekezletet, mely szíves figyelemért az elnök köszönetünket tolmácsolván: a lelkésztársunk ajkairól elhangzott igék hatása alatt rámutat arra, hogy mily szükséges és áldásos egymásnak ez a tanítása, a szó nemes értelmében vett lelki gyakorlat mily alkalmas arra, liogy belőle útmutatást, erőt, buzdítást vegyen kiki az igaz és hűséges sáfárkod ásra ! Sedivy László az egységes liturgia megvalósítása körül észlelt mozzanatokról tart felolvasást, ismertetve az ügy állását kezdettől mostanig, különösebben foglalkozva az illető konventi bizottság előadójának, Nóvák Lajosnak javaslatával, melyet — habár egyetemes konventünk minap tartott gyűlésén el nem fogadott, de mivel újabb tervezetet annak figyelembevételével rendelt készíteni — fejezetenként, az azokba felvett újabb elemekkel vesz bírálata alá. Az értekezlet a felolvasónak munkálatáért elismerését nyilvánította s megnyugvással vette tudomásul, hogy még alaposabb megvitatásra is nyílik alkalom a liturgia egyesítése ügyében a konventi határozat folytán. L'oross Kálmán bővebb indokolással javasolja, hogy a mindinkább terjedő s egyházi életünket fenyegető hitközöny lekíizdhetése, a sokfelé hanyatló vallásos érzület és felekezeti öntudat felébresztése és megszilárdítása, élénkebb egyháziasság teremtése czéljából indíttassék mozgalom oly irányban, liogy necsak az állami és más felekezetű, de saját népiskoláinkban is a lelkészek végezzék a vallásoktatást. Az értekezlet a felvett indítványt helyesléssel fogadván, főértekezletiink figyelmébe ajánlja. Szóba hozatott az amerikai magyar reformált egyházak ügye. Nyilvánosságra jutván ugyanis az a körülmény, hogy azok közül az egyes gyülekezetek hazai egyházi fenhatóság, sőt anyagi patronátus alá helyezkedtek, a mit különben örvendetes dolognak lehet mondani, de mivel az angol és német missziókhoz való kapcsolatuk megszüntetése jelentékeny összegű beruházás visszatérítésével járt s azt az egyetemes konvent tette lehetővé s mivel továbbá ugyancsak hazai egyházhatóságainkra nehezedik ezutáni fentartásuk és lelkészeik javadalmazásának terhe: ezen ügy nem lehet közömbös