Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-09 / 28. szám

fog1; mert az nem egy, értelmet foglalkoztató tan, nem egy tudós rendszer, hanem az életet átható, minden gondolatainkat vezérlő, érzelmeinket és tetteinket meghatározó szent erő. Krisztusnak ez az életadó evangéliuma képezte kezdettől fogva ref. egyházunknak erős fundamentumát, és ez az evangélium most is, mint mindig, diadalra segíti egyházunkat. Diadalra segíti, ha mi is megtesszük kötelességünket. Szükséges most inkább, mint valamikor, hogy egyházunk tagjai élőhittel bírjanak, a mely kifejezést nyerjen életükben és cselekedeteikben. Szükséges most inkább, mint valamikor, hogy ref. egyházunknak minden igaz fia, a királyi papság elvéből kifolyólag, valódi missziói munkát végezzen és egyengesse az evangélium útját mindazok szívéhez, a kik vágyakoznak az üdvösség kútforrásához. Az az apostoli intés, hogy az Istennek lelkét meg ne oltsátok, hanem mindeneket megpróbáljatok, s a mi jó, azt megtartsátok: nekünk is szól és reánk is kötelességeket ró. Mélyen tisztelt Értekezlet! Súlyt fektetek arra, hogy az evangéliumi királyi papság elve egyházunk minden tagjára nézve kötelező, s a felelősség alól senkinek sem szabad magát kivonnia. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni azért, mert az utóbbi időben mindgyakrabban emelkednek oly hangok, a melyek minden bajainkért egyedül és kizárólag a papságot teszik felelőssé. A felelősség alól nem akarom kivonni sem magamat, sem lelkésztársaimat. Tudom, hogy nekünk az első harczvonalban kell államink abban a küzdelemben, a melyet a sötétség és vakhit ellen folytatnunk kell. Tudom, hogy nekünk az első sorban kell küzdenünk az olyan törekvések ellen, a melyeknek czélja az álfelvilágosodás múlékony görögtüzét gyújtani meg embertársaink szemei előtt, de a melyek csak a pusztulás rémuralmát szolgálják, a helyett, hogy a lelkek üdvösségét eszközölnék. A lelkek üdvössége, az anyaszentegyház felvirágoztatása azonban oly óriási feladat, a mely csak egyesült erővel, közös munkával, egymás megbecsülése által és nem rekriminácziókkal érhető el. Epen ezért — anélkül, hogy ennek mélyebb fejtegetésébe bocsátkoznám — csak sajnálatomat fejezhetem ki a felett az animozitás felett, a mely egyetemes zsinatunk tanácstermében legutóbb egyesek részéről megnyilatkozott a lelkészi karral szemben. Nekünk egymás terhét hordanunk kell, és úgy kell betöltenünk a Krisztus parancsát. Abban a reményben, hogy jelen értekezletünk is fokozni fogja bennünk az egyházunk iránti buzgó szeretetnek és a kölcsönös megbecsülésnek érzését : van szerencsém ismételten üdvözölni a mélyen tisztelt értekezlet tagjait és tanácskozásunkat megnyitom. Petri Elek. TÁRCZA. Jézus Krisztus élete, Bevezető ismertetés. (Folytatás.) Negyvenhét éve annak, hogy dr. Furrer Konrád tanulmányozni kezdte a Jézus Krisztus evangéliumát és ennyi idő alatt nem fáradt el az e szakmában dolgozó legjobb mesterektől való tanulásban. A mit ezek mondani tudtak a Jézus életének fensége és nagyságáról, történeti kézzelfoghatósága- és örök időkre szóló jelentőségéről, az bírta dr. Furrert azon elhatározásra, hogy kövesse ifjú kora vágyát és bejárja Jézus szülőföldjét. Reménye volt ahhoz, hogy látni fog olyan tiszteletreméltó alkotásokat, a melyek mint bizonyságok ki állották az idők viharát s a Jézus korára mutatnak vissza. Ilyen maradványok azonban csak nagyon csekély számmal voltak találhatók. Azonban a természet képe az Ő hegyeivel és völgyeivel, széles síkságaival és szűk völgyeivel, folyói- és tavaival nem változott az évezredek folyamán sem. Az éghajlati viszonyok is ugyanazok maradtak mind e mai napig. Aztán a nép szokásai és erkölcsei is meglepő hűséggel maradtak fenn a legrégibb időktől fogva mind a városokban, mind a községekben. Midőn dr. Furrer beutazta gyalogosan Jézus szülőföldjét, sokszor érezte magát olyanformán, mintha a korábbi századokban élne, mert mindenütt eleven frissességben köszöntötték őt a bibliai képek, tiszteletre méltó férfiak haladtak el előtte olyan viseletben, mint a hogy Sámuel öltözködött; a közös kúthoz olyan magas hordókkal mentek az aszszonyok és hajadonok, mint a Rebeka idejében, anyák és leányok együttesen hajtogatták a házakban a kézi malomköveket s dalolva végezték az egyhangú munkát. A juhász kora reggel hajtotta ki a mezőre a szelíd juhokat és a virgoncz kecskéket. Utczai, lakodalmi zaj ébresztette fel sokszor a késő éjszakán és látott egy anyát, ki az esti szürkületben ott zokogott fia sírja felett. A régi helynevek némi változtatással még ma is fenmaradtak. Olyan otthonosan hangzott Bethlehem, Názáret és Magdala neve. Sokszor néma csend vette körül ott, a hol egykor zsibongó élet honolt. Porba omlott a régi dicsőség. De mikor ünnepélyes csend vette körül, mit alig zavart meg a kapernaumi partokhoz verődő hullámok csendes loccsanása vagy a Karmel hegyi fenyőmandulafák lassúdad zaja azon órában, midőn a csillagok feljöttekor a hűvös éji szél átsuhant a hegyeken, akkor már az utazó lelke visszazökkent a jelenbe, s öröm és fájdalom vegyületével szívta magába a rég letűnt idők éltető lehelletét. Az evangeliumi képek hátterét a legnagyobb jelentőségükben látta maga előtt és sokszor kellett csodálkoznia azon, hogy az evangeliumi elbeszélés minő csodálatos hűséggel illeszkedik bele a helyrajzi keretbe. Tisztán látta maga előtt, hogy az evangeliumi hagyomány nem Rómából és nem Alexán-