Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

pedig ragyogó szellemi tehetségű emberek fáradoztak abban, hogy ezt a kérdést megvilágosítsák. És milyen ellentétes feleleteket adtak! A tudósok egyik része minden éles- és mélyelműségét kihasználta annak bebizonyítására, hogy a Jézusról szóló eddigi hagyomány és a Jézushoz fűzött eddigi hit helyes alapokon nyugszik és teljesen megfelel az igazságnak. Mások ellenben eme világnézettől teljesen elütőleg tagadásba vették a Jézus Krisztus történeti létezését és azt állították, hogy Jézus egy puszta kigondolt alak, általános fogalom; görög és zsidó eredetű általános szellemi világnézletek egyesültek össze Ő benne képzeleti egységgé. A legszélsőségesebb ellentétek eme nagy vonalában mennyi de mennyi kitérés található. Milyen feszült érdeklődéssel figyeltek ezeren meg ezeren azok feleletére, a kik elég merészek voltak lehatolni a bánya mélyére azért, hogy reménységük szerint felszínre hozhassák az igazság tiszta színaranyát. Ki ne hallott volna már Strausz Dávidról, a ki a tizenkilenczedik század harminczas éveiben hallatlan merészséggel írt a Jézus életéről, a melyben azt igyekezett bebizonyítani, hogy mi nagyon kevés bizonyost tudunk Jézusról és a mit az evangéliumok róla mondanak, az legnagyobb részt vagy az ó-testamentomból van kölcsönözve, vagy általános eszmék megtestesülése s ép azért nem is tarthat igényt a történeti hitelességre. Könyvét nagy örömmel és lelkesedéssel olvasta a közönség egyik része, de annál nagyobb szomorúságot okozott a másiknak. Ezen idő óta a vizsgálódás soha nem szűnt meg. Ki tudná végig lapozni ama könyvek sorozatát, melyeket az evangéliumokról írtak? Százszorosan felforgattak minden követ, mindent felhánytak, csak hogy közelebb férkőzhessenek eme csodálatos iratok igazi értelméhez. Formaszerű izgatottság vesz rajtunk erőt, ha bepillantunk ama nagy műhelybe, a hol nagy és kis mesterek vagy arra törekedtek, hogy adalékokat szolgáltassanak a Jézus életéhez, vagy merész kézzel rajzoljanak képet róla. Dr. Furrer K. után Ruszlcay Gyula. (Folyt, követk.) KÖNYVISMERTETÉS. Mélység és magasság. Imádságok és elmélkedések. írta: Juhász László ev. ref. segédlelkész. 8°, 171 oldal. Ára ffízve 2 K, kötve 3 K. Még a budapesti józsefvárosi lelkészi állás betöltése körül megindult választási mozgalmak között jelent meg a kötet, a melyet ismertetni kívánok. Ismertetését azonban hagytam mindezideig. És pedig két okból. Az első az volt, hogy gondosan át kívántam nézni; a másik pedig, hogy sem kedvező, sem kedvezőtlen bírálatommal nem kívántam esetleg táplálékot adni az egyébként is nagy erővel folyt választási küzdelmeknek. Ezeknek a hullámai már elsimultak. Túl vagyunk az eseményeken, s átolvastam magam is figyelmesen a kötetet. Véleményemet tehát elmondhatom tartózkodás és attól való félelem nélkül, hogy pártoskodással vádoltathatnám. Juhász László kezünk alatti kötete többféle papi dolgozatot foglal magában. Vannak benne házi és templomi istentiszteleten elmondott imádságok, „Templom a kastélyban" és „Sóhajtások az Isten házában" czímek alatt; van benne „Elmélkedések a földről és az égről" czímmel hat egyházi beszéd és „Keresztül az életen" czím alatt hét szertartási (keresztelési, temetési, esketési) beszéd. A kötetet a szerző előszava vezeti be, a melyben a kötet tartalmát, irányát és czélját jellemzi. Szerző nem kezdő ember az irodalom terén, mert egyházi dolgozatait magában foglaló kötete előtt már négy szépirodalmi és egy filozófiai műve jelent meg nyomtatásban, s már előfizetési felhívásában is úgy jelölte magát, hogy „segédlelkész és író". Beszédkötetével szemben tehát nem szükséges a kezdő emberek kiváltságát képező enyhe kritikát alkalmaznunk, hanem komolyan bírálhatjuk, mint homiletát és mint írót is. A kötet (talán nem veszi tőlem rossz néven a szerző, ha megmondom), jórészt a budapesti pap választásnak köszöni megjelenését; de csak átlapozgatva is meglátszik rajta, hogy nem hirtelen összetákolt dolgozatokat foglal magában, hanem szerzőnek hosszú esztendők alatt megírt munkáiból van összeválogatva Imádságai között tekintélyes helyet foglalnak azok, a melyek „Templom a kastélyban" gyűjtő czímet viselnek, s a melyek özv. Báji Patay Gyuláné ung-tibai kastélyában tartott házi istentiszteletekre voltak szánva. Imádságainak többi része a kötetben foglalt egyházi beszédekkel áll legtöbbnyire összefüggésben. Egyházi beszédei, a hogy emlékezem, általában a budapesti templomokban mondattak el. Szertartási beszédei pedig különböző esetekre és alkalmakra szólanak ; de mindig olyanokra, a melyek nem mindennapiak és így alkalmat adtak az írónak papi és írói képességeinek megmutatására. Nem általános jellegű papi dolgozatok vannak tehát a kötetben, hanem olyanok, a melyek a legszorosabb kapcsolatban állanak a hellyel és az alkalmakkal, a hol és a mikor elmondattak. De épen azért, ha a papi dolgozatokat abból a szempontból kellene csupán bírálnunk, hogy mennyire alkalmasak a mások által is felhasználásra, akkor azt kellene Juhász László kötete felöl mondanunk, hogy czélját tévesztette és kevés megrendelőre számíthat. A használhatóság vagy nem használhatóság azonban csak egyik szempontja lehetvén szerintem a bírálatnak s a fősúly a dolgozatoknak belső értékére és az adott specziális viszonyok között elért gyakorlati építő hatására levén fektetendő: én épen nem kifogásolom, hogy szerző mások által igen kevéssé felhasználható dolgozatokat válogatott össze kötetébeu. Ez szerintem csak azt mutatja, hogy e dolgozatok kiadásával nem anyagi, hanem szellemi és erkölcsi hasznot keresett ós