Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

meg egynéhány számmal e nemzet számát, s egyúttal az erőket is szolgáltatja, a melyek ily nagy czélok elérésére képesítenek. II. Az egyház eszköze: a világosítás, tanítás és prédikálás. Erről szólva legelőször is azt hangsúlyozom, hogy az egyház a földi tudományokat sem vetheti meg;

de nem is elégszik meg azzal a világossággal, a mit azok nyújtanak. Volt idő, a mikor a földi tudományok azt Ígérgették, hogy az emberi lélek minden nagy kérdésére feleletet képesek adni. A mikor az egyház a földi tudományok ily kérkedésével áll szemben, akkor különösen kell hangsúlyoznia, hogy van oly terület, a melyen a földi tudományok gyertyája elég világosságot nem képes adni. Most azonban oly időket élünk, a melyekben mind többen hirdetik, hogy a tudomány csődöt mondott, s most különösen azt kell hangsúlyoznunk, hogy a tudomány bizonyos vállalkozásaiban csődöt mondhatott ugyan, de azért a maga igazi helyén feltétlenül áldásos eszköz s ép azért nyíltan hirdetjük, hogy a tudomány kicsinylése és félretolása nem az egyháznak, hanem annak a sok bűnnek, a mi a tudatlanság mögé szokott rejtőzni, hajtaná malmára a vizet. Az azonban kétségtelen, hogy az Isten országa megismerése végett a kijelentés fényére, az evangéliumra van szükségünk. Az evangéliumra, és nem a vallásra. A vallás homályos, általános szó és oly képzetekre és intézményekre is vonatkozhatik, a melyekért felelősséget nem vállalhatok. En tehát' evangéliumot hirdetek és nem vallást. Es pedig erős, nehezen elhihető s első hallásra lehetetlennek látszó evangéliumot. Olyan evangéliumot, a mely azoknak a lelkét is meggyógyítja, a kik gyötrődnek, sőt a kétségbeeséshez vannak közel. És ne feledjétek el, hogy ti, a kik most nyugodtan ültök itt, nemsokára juthattok olyan körülmények közé, a melyek között a ti lelketek is majd nagyon háborog s azok az általános vallásos tételek az Isten lételéről s a halhatatlanságról, a melyek már a régi, pogány világban meg voltak s a melyek a leghatalmasabb pogány népeket sem mentették meg a pusztulástól, ti rátok nézve sem lesznek elegendők. Vannak emberek, a kik nagyon messzire eltávoztak az Istentől, a kik kétségbeesve így szólnak: „Jaj nekem, mert nagyon eltévesztettem az én életemet!" Milyen evangelium gyógyítja meg az ilyeneket? Az, a mely arról szól, hogy az Isten a szenvedésig s a halálig szeretett és szeret bennünket. Vannak, a kik a haláltól félnek és rettegnek! Milyen evangelium való ezeknek ? Az, a mely arról szól, hogy a Krisztus feltámadott. Vannak keményszívű emberek, a kik az Isten minden törvényét lábbal tiporják 1 Milyen evangelium fogja ezeket megtéríteni? Az, a mely arról szól, hogy a ki az Istent megveti, az egész bizonyosan veszít, mert akármiben találja is gyönyörűségét, attól nagyon rövid idő alatt teljesen meg kell válnia. Erős meggyőződésem, hogy nem felekezeti szőrszálhasogató fejtegetések, hanem a Jézus Krisztus nagy ós isteni evangeliuma fogja a lelkeket az egyházhoz visszavezérelni. A maga helyén és idején azonban külön protestáns s közelebbről református voltomat sem fogom megtagadni. A protestáns egyháznak sok gyarlósága van: ezt gyakran szóvá tettem én is, de van egy nagy kincse is sok más jóravaló tulajdonsága mellett, t. i. a lelki szabadság, a melyet ugyan sokan rosszul használnak, de a mely azért mégis becses kincs ós örök dicsőségünk marad. E mellett meggyőződésemnél fogva vagyok református is, mert azokra a részletkérdésekre, a melyeket a régi időkben felvetettek, olyan értelemben felelek, mint azok feleltek, a kik a református egyházat Isten segítségével megalapították. Ott van például az úrvacsora-tan. Az úrvacsora a Jézussal való közösség erősítésének egyik fo eszköze. Az emberi elme vívódásaiban fölvetette azt a kérdést is, hogy az Istennel való titokteljes egyesülés milyen viszonyban van a látható elemekhez ? Némelyek magyarázata szerint az isteni elnyelte a földit, mások szerint a földi elnyomta az úrvacsorában az istenit. A református gondolkodás mind a két elemet megmentette. E szerint a hivő lélek által vett kenyér és bor ép olyan, mint más kenyér és bor, de a lélek táplálkozása az örökélet kenyerével és italával teljesen biztosítva van. Ezt a magyarázatot fogadom el én is, de ebből nem azt következtetem, hogy azokat, a kik a református egyház körén kivül vannak, gyűlöljem, hanem inkább azt, hogy evangeliumi munkára egyesüljek mindazokkal, a kik a Jézus Krisztus evangéliumának lényegét elfogadják s különösen evangelikus testvéreinkkel való jó egyetértést ápoljam. Szeretettel fogok közeledni a római katholikusokhoz is, bár sok tételt, a mit hirdetnek, én helytelennek tartok. Reménylem, köztük is lesznek mindenkor, a kik a református egyház elpusztulását vagy csak elhanyatlását is egyértelműnek tartanák egy nagy nemzeti szerencsétlenséggel. A mi pedig azt illeti, hogy római katholikus testvéreink közül némelyek nagyon erős húrokat pengetnek, arra a nélkül, hogy e tény mögött rejlő veszélyt kicsinyleném, azt mondom, hogy az Isten bizonyára ezt is jóra fogja fordítani. Vannak ugyanis és pedig szép számmal protestánsok, a kiket mélységes álmukból, közönyösségükből sem az evangelium hirdetése, sem külföldi prot. testvéreink nagyszerű munkájának ismertetése, sem a mi bajainknak feltüntetése fel nem bír rázni s a kiknek a meggyógyítására, úgy látszik, csak ez az egy eszköz van: t. i. római katholikus testvéreink egynémelyikének erősebb kardcsörtetésé. Szeretetem túlér még a keresztyénség határain is és gyűlöletet sem hirdetni, sem táplálni senki ellen nem fogok. Csak aztán vigyázzon mindenki, hogy szeretet alatt ne gyengeséget, ne a keresztyén eszmények megtagadását értse.