Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-18 / 25. szám

bálta s ez által az egyetem ügye iránti lelkesedóst, a mely a mult évben a legszerencsésebb sikerre kilátást nyújtó előjelek között újra fellobogott, akaratlanul ismét lelohasztotta és annak nagy károkat okozott. Mindennek daczára a 12 tanszéket mégis fel lehetett volna állítani, illetve csak tízet, mert két tanszék ma is működik. Fel, mert Debreczen város 200,000, a debreczeni ref. egyház 100,000 K tanszékalapítványaival a bölcsészeti fakultás vagyona, a debreczeni főiskola pénztári kimutatása szerint, 1.350,881 koronára rúg s így azt az alaptőkét (1.200,000 K), melyet az 1891—2. évi zsinat egyetemi bizottsága e czélra elégségesnek fogadott el, ma is meghaladja. Miután azonban egy ilyen nagy intézmény előkészítésénél és felállításánál egy-két évi késedelem szóba sem jöhet, szükségesnek látta egyházkerületünk a bölcsészeti fakultás eredeti tervét revízió alá venni és kapcsolatban a többi akad. intézményekkel, a theologiai és jogi fakultásokkal, új alapon új programmot dolgozni ki és azt a főtiszteletű és méltóságos zsinat elébe újra beterjeszteni. Beterjesztjük e munkálatot, melyből kiemeljük főleg azon körülményt, hogy a debreczeni egyetem és az azzal kapcsolatos tanárképezde felállítására, a debreczeni főiskolán már eddig meglévő tanszékeken kivül, 19 újabb tanszék felállítása szükséges s hogy a kerületünk által elfogadott s mellékletkép csatolt munkálat szerint az eddigi alapítványok által nem fedezett szükséglet magánál a bölcsészeti szaknál, a dologi kiadásokat is tekintetbe véve, évi 151,272 K járadékra megy, a mely összeg 5% kamattal számítva 3.025,550 korona tőkének felel meg. Miután pedig a többi szakok fejlesztése nélkül magát a bölcsészeti szakot felállítani úgy sem lehetne: a theologiai és jogi szak is igényelnének évi 81,520 K összeget vagy az ennek megfelelő tőkét, Ez óriási összegnek előteremtését a főtiszteletű és méltóságos zsinattól és annak útján az egyetemes magyar prot. egyházaktól várja egyházkerületünk, s meg vagyunk győződve arról, hogyha ez ügyet a zsinat kezébe veszi, arra az érdekeltek figyelmét, úgy a ref. egyházkerületekét, mint az ágostai ev testvérekét fölkelti s Debreczen városát is közvetlenül megkeresi: részint az államsegélynek erre felhasználható részéből, részint a kerületek által alapítandó tanszékekből, részint Debreczen város és a közelebbről érdekeltek hozzájárulásából, de főleg az ismét megújítandó egyetemes és állandó gyűjtés folytán a magyar protestánsok egyetemétől, sőt a magyar kultura és nemzeti míveltség igaz barátaitól is meg fogja szerezni és meg fogja kapni azt az összeget, mely az úgy prot., mint magyar nemzeti közszükséget képező egyetem felállítására okvetetlenül szükséges ós elégséges. így történt ez ezelőtt 12 évvel is és így fog ez még inkább történni ma, midőn az újabb egyetemállítási tervek ügye állandóan napirenden forog s midőn a debreczeni egyetem, különösen a prot. egyetem megvalósítása tisztázódott és újabb nyomatékot nyert. Bármint forgassuk a dolgot, tény az, hogy egy újabb magyar egyetem felállítása immár elodázhatatlan. Pozsony, Kassa, Szeged és főleg Debreczen ismételten jelentkeznek e czélból. De onnét felülről a kultuszminiszter ajakáról is többször felhangzik a költögető és a biztató szó. A magyar közvélemény meg állandóan érdeklődik e kérdés iránt. És ezen nem is lehet csodálkozni. Középiskoláink és ez iskolákba járó tanulóink nagy számánál fogva a nálunk fejletlenebb országok helyzetéhez (p. o. Romániához) viszonyítva nem egy, de négy újabb egyetemet kellene nálunk felállítani, s tekintve azon körülményt, hogy egyetemek nélkül a magyarság jelentkező tehetségeit el nem tudjuk helyezni s így azok már is elkallódnak vagy épen külföldre szorulnak; még inkább, hogy egyetemek nélkül egy magasabb fokú intenzív nemzeti műveltség, mely nemzeti és állami fentmaradásunk alapföltétele, nem tud földünkön kifejlődni: nincs más mód, mint a létérti nagy küzdelem sikerét biztosító magasabb műveltség eszközeit, az egyetemeket és az ahhoz hasonló intézményeket a meglévő kulturális góczpontokon egymásután megteremteni és minden olyan várost, vagy akár csak középiskolát is, melynél vagy már csak a múltban is magasabb tudományos élet mutatkozott, vagy a jelen fejlődés során az ezután való igény jelentkezett, gyors egymásutánban megfelelő bölcsészeti tanszékkel ellátni és megerősíteni és fokozatosan tovább fejleszteni. Ez történt legközelebb Francziaországban, hol a különböző élethivatásra képző fakultásokból az állam rövid idő alatt csaknem 20 egyetemet alkotott s míg egyfelől az életben és az államban alig használható szorosabb szakképzés hátrányait ezáltal ellensútyozta, addig a nemzet derekabb tehetségeinek új alkalmas munkamezőt és pályatért nyitott. Mi még jobban el vagyunk maradva, mint a gazdag és művelt Nyugot. A hasonló eljárás megkísérlését nálunk a szorosabban vett nemzeti és faji szempont is jobban megköveteli. Nálunk a műveltség az erő, mely a hazában lakó idegen nemzetiséget legjobban beolvaszthatja és a magyarsággal összeforraszthatja. A tudomány azon eszköz, mely a magyarság földjében, természeti viszonyaiban, benső képességeiben rejlő segédforrásokat és energiákat megnyithatja és értékesítheti. De a külföld előtt is csak a kulturának szolgálata szerez elismerést és igaz barátokat. Mindezek a szempontok a magyar protestantizmusra még fokozottabb mértékben állanak. Minket nem számunk, hanem műveltségünk és képességünk fog megtartani. Ha helyzetünk ma rosszabb, az az oka, mert a nemzeti műveltség fejlesztésében többé nem viszünk olyan szerepet, mint csak félszázaddal ezelőtt is, s hogy politikusainkat és jobbnyira kormányzó férfiainkat és