Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-14 / 20. szám

A befejező kötet 42 íven „Korunk állami ós társadalmi alkotásai" czím alatt a legújabb kor történetét ismerteti, a XlX-dik század közepétől egész napjainkig. Az egész ötszáz íves munkának számos kiváló tulajdonsága van, a melyeket az előző kötetek ismertetésénél annak idején több ízben kiemeltünk. Megdicsértük a műnek valóban történetbölcsészeti, tárgyilagos szellemét és felfogását, a mely a világtörténet nagy alakjainak, mozgató eszméinek, eseményeinek ós intézményeinek hű ismertetésében és elfogulatlan megítélésében nyilatkozik meg. Rámutattunk adatainak megbízhatóságára, előadásának pragmatikus, kiválóságára és stílusának nyugodt, előkelő, szabatos és jellemzetes tulajdonságaira, a melyek a becses tartalmat vonzó alakban tárják az olvasó elé. A befejező XII-dik kötetben is leginkább az ragadja meg az olvasó figyelmét, hogy a szerző a magyar eseményeket az európai eseményekhez fűzi; hogy a magyar nemzet történetét szervesen összeforrasztja az európai népek történetével. Az európai éte a magyar történet kölcsönhatásainak e gondos feltüntetése által kétszeres szolgálatot tesz. Először becses, hazafias szolgálatot tesz magyar szempontból, a mennyiben mikor a mi történetünket magyarázza, akkor megnyitja szemünket a jövő iránt, politikai terveinket, nemzeti hivatásunkat és fejlődésünk útját logikusabban tárja föl, meggyőzőbben domborítja ki. Azután a külföldi történettudománynak tesz becses szolgálatot, midőn nemzetünk történetét higgadtan és logikusan hozzáfűzi a nyugateurópai népek történetéhez s ezzel megszüntetni segíti azt a megszégyenítő állapotot, hogy a külföldi legnagyobb történeti munkák is csak felületesen megemlítik, de behatólag nem méltatják történetünknek még a legnagyobb alakjait és a legfontosabb eseményeit se; de arra nem is gondolnak, hogy történetünkről, bárcsak dióhéjban, szerves ismeretet nyújtsanak. A Nagy Képes Világtörténet befejező kötetének az a másik nagy érdeme, hogy a legújabb kor történetét egészen a XX-dik század kezdetéig, tehát egész napjainkig lekíséri, a mi által a jelenkori események, állami és társadalmi alakulások megértéséhez kulcsot szolgáltat. Úgy tudjuk, hogy Marczali könyve e tekintetben nemcsak a magyar, hanem a külföldi világtörténelmi nagy munkák között is páratlanul áll. A kötet tartalma az utolsó ötven év története, melyet a szerző három részre osztva ismertet. Először az 1848—49. évi forradalmi eseményeket tárgyalja, még pedig sorban a franczia, az olasz, a németországi, az ausztriai és legbővebben a magyarországi forradalom történetét. Azután a szabadságharczokat követő reakczió korában keletkezett új államalakulásokat beszéli el, nevezetesen az olasz egység ós a német egység létrejövetelét, Ausztria-Magyarországon az 1867. évi kiegyezés megkötését, majd a nyugateurópai államok, névszerint Angolország, Francziaország, Spanyolország területén lefolyt eseményeket, továbbá az északi és keleti Európa népeinek történetét s végül a gyarmatvilág fejlődésót. A befejező harmadik részben az utolsó évtizedek külső történetét és belső fejlődését vázolja, le egészen a khinaijapán háborúig. A kötetnek minden egyes részlete nemcsak tanulságos, hanem érdekes is. A jelenkori s úgyszólván a szemeink előtt lefolyt események pragmatikus előadása ugyan kit ne érdekelne ? De különösen azért termékenyítő a legújabbkori események elbeszélése, mert egy bölcs és higgadt történetmagyarázó kalauzolása mellett tekinthetjük át korunk történetét. Marczalinak történetbölcseleti hitvallása, mellyel nagy munkáját befejezi, a következő: „Bizonyos, hogy korunk sok illúziót szótrombolt. A XlX-dik század ép oly gyökeresen végzett a kormány formák elsőségéről szóló teóriákkal, mint a XVIII-dik század a vallások viszályával. A nemzetek értékét nem forma állapítja meg. A mi állandó, az csak anyagi, szellemi és mindenekfölött erkölcsi erő lehet. Még a szabadság is csak ott válik a nemzetnek igazán javára, a hol erős, hagyományos erkölcs támogatja; a hol ez hiányzik, nem erőre, hanem züllésre vezet. Az egyén joga és kötelessége az érvényesülés. A társadalom kötelessége arra ügyelni, hogy mennél erősebb az individualitás, annál kizárólagosabban a köznek szentelhesse magát. A nemzeti nevelésnek ez a történeti jelentősége. Mert ha a földön nincs is magasztosabb az egész emberiségnél, tudnunk kell, hogy azt is csak úgy szolgáljuk, ha azt a szervezett nemzetet, azt az államot, melyhez tartozunk, emeljük magasabb fokra. A világverseny nagyszerűsége, a világforgalom megdöbbentő, egyaránt romboló és alkotó hatásai sokakat tán Seneca gondolkodására, a haladás elvetésére, a régi egyszerűség vélt boldogságának áhítozására vezetnek. Mi másként gondolkozunk. Sophoklesszel értünk egyet: „Sok nagyszerű van e földön, köztük az ember a legnagyobb". A Nagy Képes Világtörténet külső kiállításában is szép munka, méltó a tudományos értékéhez. Az áldozatkész kiadók gyönyörű illusztrácziókkal, számos képpel, műmelléklettel és térképpel emelik nemcsak a kiállítás értékét, hanem a szöveg használhatóságát és tanulságos voltát is. Olyan munka ez, a melynek egy történetkedvelő és egyetlen nagyobb iskola ós egyház könyvtárából sem volna szabad hiányoznia, mert a történeti ismereteknek egész kincsesbányája van e könyvben. V. F, BELFÖLD. A felsőborsodi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk szokásos rendes tavaszi közgyűlését folyó hó 3—4. napjain Sajó szentpéteren nagyt. Vadásszy Pál esperes és Ragályi Béla egyházmegyei gondnok kettős elnöklete mellett tartotta meg, hol úgy a tanácsbirói kar, mint a lelkészek és a tanítók szokatlan nagy számban jelentek meg.