Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

ságok diadalmas útját nem lehetett megakasztani. Knox néhány havi buzgó működés után nemcsak a várban levőket, hanem a város lakosságának nagy részét is megnyerte a reformácziónak. De a boldog és boldogító munkát csakhamar megzavarta a felújult üldözés. A kormányzónak fájt St-Andrews várát „eretnek" kézben látni. A klérus ösztönzésére sereget indított az erősség ellen, míg a szövetséges franczia hajóhad, Strozzi Leó vezetése alatt, a tengerről támadott. A várbeliek vitézül küzdöttek, de a túlnyomó erővel szemben még is meg kellett hódolniok. 1547 július 31-én tisztességes feltételek mellett átadták a várat a franczia parancsnoknak. A meghódoltak rabságba kerültek. Knox több társával együtt franczia gályára vitetett, előbb Rouen-ba, innen Nantes-ba. Ismerjük a gályarabság rendeltetését. Itt kellett volna megtörniök az „eretnekekének és leborulva tisztelni a faragott isten-képeket. De hiába volt minden erőszak, Knox és társai sem térdet, sem fejet nem hajtának. Súlyos lánczokra bilincselve eveztek napokon keresztül, s némán tűrték a szenvedést és megaláztatást. Míg hajójuk a Loire-n horgonyzott, a pápa papjai úgy végezték a misézést, hogy a foglyok mindent lássanak és halljanak. Knox és társai pedig befedték fejüket, hogy ne hallják a „Salve Regina"-t. Egy ilyen alkalommal történt az az eset, a mit maga Knox örökített meg a skót reformáczióról írt munkájában. Egyik hajóstiszt kényszerítni akarta a reformátort, hogy a Szűzanya képét csókolja meg. Knox megtagadta. Kényszeríteni foglak, — kiáltott durván a tiszt. Knox pedig a feléje nyújtott képet elkapva, beledobta a folyóba eme szavakkal : elég könnyű, hadd ússzon. Két évig szenvedte Knox a gályarabság kínait erős lélekkel, bízó reménységgel. 1543 február havában azonban visszanyerte szabadságát. Kinek köszönhette megszabadulását? máig sem tudjuk. Egyik értesítés szerint az angolok a La-Manche csatornában elfogták a hajót, a melyen Knox is volt. A másik tudósítás szerint a franczia király parancsára bocsátották szabadon, mivel kitűnt, hogy semmi része sem volt Beatoun kardinális meggyilkolásában. Egy harmadik forrás szerint ismerősei váltották ki a rabságból. De sokkal valószínűbb, hogy maguk a francziák bocsátották szabadon. Molnár János. KÖNYVISMERTETÉS. A Műveltség Könyvtára. Az Isten által az emberbe lehelt okos lélek, a mióta csak öntudatra jutott, soha meg nem szakadó buzgalommal törekszik ama hivatása betöltésére, a melyet az írás ez isteni szavakban mutat fel: „hogy uralkodjék a tengernek halain, a levegő szárnyasain, a barmokon, a földön és a földnek minden csúszó-mászó állatain 1" Úrrá tétetett az ember e földön, s adatott néki okos lélek, hogy ezt az uralmat valóra is váltsa mindama körökben, a melyek hatalmába adattak a Teremtő bölcsesége szerint. Az emberi léleknek a természet felett való uralomért folytatott liarcza szakadatlan; de eredményei is immár megmérhetetlenek. A kutatásoknak, vizsgálódásoknak csupán a külső története is oly óriási terjedelmű, a melynek puszta átolvasásához is kevés egy emberélet. Hát még ha a kutatások és vizsgálódások eredményeinek ezer és ezer téren, ezer és ezer változatban való érvényesülését tekintjük : valósággal elkábulunk, visszadöbbeníink a nagy feladattól, a mely ezeknek megismerésében előttünk áll. Pedig az előrehaladás, az általános művelődés szempontjából felette fontos, hogy az emberi lélek vívódásait s e vívódások eredményeit necsak egyegy, specziális részletében ismerjük, hanem azokban s azok felett általános áttekintéssel is rendelkezzünk. Ámde életünk rövid s a tudás birodalma oly megmérhetetlen, hogy azt egymagunk hatalmunkba nem hajthatjuk. Szükség van tehát arra, hogy az emberi lélek munkáinak eredményeit, az általa elért vívmányokat, lehetőleg röviden összefoglalva, de egyetlen fontos mozzanatot sem mellőzve, készen kapjuk, és pedig akképen feldolgozva, hogy különösebb szaktudás nélkül is lelkünkbe fogadhassuk. A minden téren való szaktudás lehetetlensége egyfelől, az emberi lélek vívmányai megismerésének az általános műveltség szempontjából való szükségessége másfelől, hozta létre az újabb időben a tudományok népszerűsítésére irányuló törekvést világszerte. Mi magyarok is, Istennek legyen érte hála, benne vagyunk immár az emberiség kultúréletének nagy sodrában. De hogy ennek árja el ne sodorjon, vagy felettünk átcsapva el ne töröljön bennünket a föld színéről, szükségünk van arra, hogy az általános emberi művelődés vívmányait, kincseit magunkévá is tegyük. Ezt a nemcsak általános, de egyszersmind nemzeti szükségességet kezdik mindinkább felismerni hazai irodalmi és könyvkiadó vállalataink, s a tudás és az ismeret kincses tárházait bocsátják rendelkezésünkre. A tudásnak és az ismeretnek az általános művelődést előmozdítani kivánó kincsesháza lesz „A Műveltség Könyvtára" is, a melynek kiadására az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság vállalkozott s a melynek első kötete: „A technika vívmányai az utolsó száz évben" czím alatt már el is hagyta a sajtót, Ez a nagy vállalat két sorozatból fog állani s mindegyik sorozat 6—6, nagy oktáv alakú, díszes félbőrkötésű, szövegképekkel, színes mellékletekkel és műlapokkal illusztrált kötetet foglal magában. Az első sorozat hat kötete a következő czímeket viseli: k technika vívmányai az utolsó száz évben, Az ember testi és lelki élete, egyéni ós faji sajátságai, A világegyetem, a föld és a csillagvilág fizikai tüneményeinek ismertetése, A föld, múltja, jelene és felfedeztetésének története, Az élők