Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-30 / 18. szám
tanár, hanem az ember természetes jogait és lelki szabadságát akarja korlátozni az a határozat, mely a ref. tanár magánéletét is törvénnyel szabályozva, családalapítási jogát felekezeti korlátok közé szorítja és csak prot. vallású nőt enged feleségül vennie. Nem akarom e határozattal szemben a liberális sajtó méltó megütközését ismételni; de az tagadhatatlan, hogy e rendelkezés ellentétben áll a protestantizmus szellemével, mely a lelkiismeret szabadságát írta zászlajára; ellentétben a liberalizmussal, mely a protestantizmusnak mindig lényegéhez tartozott s éltető eleme volt; ellentétben egyházunknak egész múltjával és történelmi karakterével, mely épen a hitbeli és polgári szabadság védelmében izmosodott meg s kiváló jellemvonását mindig a vallási türelem és mások hitbeli meggyőződésének tiszteletben tartása alkotta. Nem is a prot. szabadelvű gondolkozás hozta létre ez intézkedést, hanem az egyházpolitikai harczok óta kisértő felekezeties irányzat szelleme, mely a ref. egyházat is hatalmába ejtette. Nagy történelmi vagy társadalmi evolucziók sohasem folynak le bizonyos rázkódtatás nélkül, a mely több-kevesebb ideig fogva tartja az elméket. De meg vagyok győződve, hogy valamint a múltban nem volt szükségünk ilyen törvényre, a református szellem a jövőben sem fogja megtagadni önmagát, s e törvényszakaszt — még ha királyi szentesítést nyerne is — ki fogja tagadni és a törvénykönyv holt betűi közé fogja temetni. T. Közgyűlés! A tanári állast lehet törvénnyel szabályozni, de nem a tanári hivatást. A tanárság pedig nem hivatal, melynek munkaköre a törvény utasításaiban kimeríthető, hanem benső lelki hivatás, mely összes erőinket a legnemesebb ügy szolgálatába köti le. S a hivatásának élő tanárt nem a törvény rendelkezése, hanem saját lelkének sugallata fogja tisztének betöltésében irányítani. A kiben megvan az iskola és tanítványainak szeretete, mint a tanári hivatás legbensőbb megnyilatkozása, azt a tanárt olyan iránytű vezeti pályáján, a melynél biztosabb kalauzt semmi törvény-szabta hatáskör sem nyújthat. A tanár jogi helyzetét lehet törvénnyel korlátozni vagy emelni, de nem a tanár szellemét, mely egyedül önthet életet és lelket a nevelés-oktatás munkájába. Ez a tanári szellem adta meg eddig törvény nélkül is a ref. iskolának nemzeties irányát és prot. jellegét, csak ez teheti jövőben is iskoláinkat egyházunk és nemzeti kulturánk erőforrásaivá. Míg a ref. tanárban élni fog az egyházához és intézményeihez való hű ragaszkodás, míg lelkében olthatatlanul ég e haza és a magyar nemzeti műveltség lángoló szeretete, addig a ref. iskola egyházunknak is biztos támasza, magyar kultúránknak is erős vára leend mindenha. Hitem és meggyőződésem, hogy e szellem a magyar ref. tanárságban meg nem gyengülhet, mert benső lényegéhez tartozik s mert századok tradicziója szilárdítja meg. S épen ezért ref. tanárságunk mindig karöltve fog haladni azokkal, kik egyházunk erősítésén fáradoznak, s lelkileg mindig összeforr a magyar tanárság többi tagjaival, kik a nemzeti nevelés terén magyar műveltségünk jövőjén s a jövő Magyarország építésén munkálkodnak. E hitben és meggyőződésben kartársaink ismételt szíves üdvözlése mellett tanáregyesületünk negyedik közgyűlését ezennel megnyitom. Budapest, 1905 április 26-Dóczi Imre, elnök. A vegyes- és a vadházasságok körüli eura pastoralis. Nem régen egy nyomtatvány került a kezembe, a mely a Budapesti Szent-Ferencz-Egyesület alapszabályait, tisztviselőinek, jótevőinek ós rendes tagjainak névsorát, bevételeit és kiadásait, s irodavezetőjének az 1904. évre vonatkozó hivatalos jelentését tartalmazza. De kérdhetné valaki: mi közünk nekünk a Budapesti Szent-Ferencz-Egyesülethez ? A feleletet azonnal megkaphatja kérdésére, a ki ez egyesület alapszabályaiba beletekint. S be fogja látni, hogy nemcsak hogy nem felesleges, de nagyon is szükséges, hogy ennek az egyesületnek a czéljával és működésével e lap hasábjain is foglalkozzunk. Az egyesület czélja az alapszabályok szerint: „törvényes házasságra segíteni a hozzá forduló szegény feleket s törvényesíttetni azoknak törvénytelen gyermekeití l . Hogy ez az egyesület kiválókig a fővárosi szegénysorsú s nagy részben már vadházasságban élő r. katholikus hitfelek számára alakult, czíme is jelzi ugyan; de a működéséről szóló jelentés statisztikai adatai azt is elárulják, hogy a czél másfelől a keresztyén szeretet leple alatt a csendes, zajtalan lélekhalászás a vegyes vallású vadházasok körében. A hivatalos kimutatás szerint ugyanis a mult 1904. évben 676 házasulandó pár fordult az egyesülethez, s ezek közt tisztán róm. katholikus volt 504, vegyes vallású 160, tisztán más vallású 12. Ki van továbbá emelve a jelentésben, hogy a jelentkezett házasulandók közül törvényes házasságra segíttetett s egyházilag tényleg összeeskettetett 488 pár, s hogy a vegyes vallású párok (160) mindnyájan egyességet kötötték gyermekeiknek a róm. katholikus hitben való neveltetésére nézve; és hogy az egyházi összeesketést teljesítő fővárosi róm. katholikus plébánosok közül a szabályszerű stólát kilenczen egészen, ketten pedig felerészben elengedték. Az egyesület főpénztárának egyesületi czélokra fordított kiadása a mult 1904. évben 706 korona 48 fillér volt; az irodavezető működési kiadásaira (értsd az összeesketettek okmányainak megszerzésére és a párok pénzben való segítésére) pedig ugyanazon évben 6097 korona 22 fillér, tehát elég jelentékeny összeg fordíttatott. A Budapesti Szent-Ferencz-Egyesület fővárosi működése és e működésében kifejtett lélekhalászása arra figyelmeztet, sőt sürgősen int bennünket, fővárosi két 35*
