Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-08 / 2. szám

KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az elmúlt év válságos év volt a skót egyesült szabad egyházra nézve. Váratlanul érte a nagy csapás, mert hiszen senki sem hitte, hogy ilyen képtelen fordu­lata leend ama nagy pernek, a mely éveken át folyt az egyesülni nem akaró kisebbség — a wee free churcli — és az egyesült nagy többség között. Az 1900-iki nagy örömet csakhamar nagy keserűség váltotta fel; a kivül maradt kisebbség meg nem alkudó szűkkeblűsé­génél fogva sok keserűséget okozott az egyesült szabad egyháznak és a nyújtott békejobbot untalan visszauta­sította. Július havában, mint tudjuk, a lordok háza, Anglia legfőbb birói testülete — a lordkanczellár elnök­lete alatt hét lord főbiró — a skót szabad egyház ösz­szes vagyonát, kollégiumait, alapítványait, mintegy 10 millió font értéket a 27 egyházközséget számláló kisebb­ségnek ítélte oda. Mintha nálunk valaki egy kis trak­tusnak adna egyszerre 100 millió forintnyi vagyont, kol­légiumokkal, közép- ós elemi iskolákkal, missziói állo­másokkal stb. Hogyan hozhatott bíróság ilyen képtelen ítéletet? Valóban ez egy deductio ad absurdum. Az angol törvény szerint u. i. a szabad egyház vagyoni tekintetben — trust — olyan elbírálás alá esik, mint valamely kereskedelmi társaság, a melynek alapszabá­lyait önhatalmúlag megváltoztatni nem szabad. A skót szabad egyház „alapszabálya" a westminsteri hitvallás; ennek betűjén ós lényegén változtatott az 1892-iki ú. n." „declaratory act", a mely az arminiánismus felé hajlik és az universalis idvezülhetést — free gospel — advo­kálja, ellentétben a westminsteri hitvallás túlmerev kál­vinizmusával. A felső bíróság felfogása szerint tehát a skófc szabad egyház egyesülése után lényegileg egy más „társaság" lett és így az összes vagyon azt a töre­déket illeti, a mely az eredeti hitvalláshoz, alapszabály­hoz hív maradt. A másik argumentuma a lordok házának az volt, hogy a skót szabad egyház, midőn 1843-ban külön vált az államegyháztól, csak egy töredék volt, a melynek assemblyje törvényhozói s azon joggal, hogy hitvallásán változtathasson, nem lön felruházva; ez a patronátusi jogok körüli visszaélések miatt elvált töredék nem is adta fel az államegyháziság elvét — establishment principle — mindazideig, míg nem egyesült az united presbyterian church-csel, a mely ezen elvnek tagadásán épült fel a XVIII-ik században. Feladván ezen elvet és a voluntarismus alapjára helyezkedvén, ezáltal is vál­tozást szenvedett lényegében és megszűnt az előbbi együtt szerzett vagyon jogos tulajdonosa lenni. Ilyen és ehhez hasonló, előttünk kicsinyesnek látszó okok miatt lett megfosztva érvényes birói ítélettel egy tekin­télyes egyházi testület úgyszólván egész vagyonától. Hogy milyen képtelen helyzetet teremtett ezen abszurd ítélet, könnyen elképzelhető. Eleintén azt hitték, hogy a kisebbség nem fogja az ítélet merev végrehajtását szorgalmazni, már csak azon oknál fogva sem, mert nem tudja a nagy vagyont rendeltetési czélja szerint fel­használni. Azt hitték, hogy lehetséges lesz még vala­milyen békés kompromisszum. De csalódtak, mert a kisebbség makacsul ragaszkodott a res judicatához és azonnal megindította a 'vagyonba helyezési keresetet. Legjobban fenték fogukat az edinburghi New College-re. Hiszen ennek „principalja" az egyesülés értelmi szer­zője, a skót szabad egyház tiszteletreméltó vezére, dr. Rainy. Az ő tiszteletére építettek ezen előttünk is oly kedves emlékű épülethez egy új csarnokot — hall — elnevezvén ezt az ő nevéről. Dr. Rainy és a New Col­lege evangeliumibb szellemű tanári kara, különösen dr. Dods Márk volt eleitől fogva szálka a partikuláris, gyű­lölködő szellemű skót felföldi kisebbség szemében. Nosza nekiestek tehát és „kiűzték" onnan rövid úton az egész tanári kart, a diáksággal egyben, a mely egytől­egyig hív maradt egyházához és tanáraihoz Az edin­burghi egyetem adott nekik ideiglenesen szállást, a melyen az államegyháznak is van fakultása. Most így közel jutott egymáshoz ismét ez a két hatalmas testület, a mely ezelőtt 60 évvel olyan okok miatt vált el egy­mástól, a melyek régen megszűnvén, nem képezhetnek többé át nem hidalható ürt a két testvéregyház között. A skót egyházak minden igaz barátja és tisztelője öröm­mel látná, ha ezen válságos helyzet egy újabb uniót hordana méhében. A „sátán tanyája" — így nevezte a kisebbség moderatora a New College-t — most „meg­tisztulván", 12 diáknak és két tanárnak áll rendelkezé­sére 1 A vagyon nagy részére nézve hajlandók lettek volna haladékot adni azon időig, míg kellő eszközök jutván rendelkezésükre, használatba vehetik; de az egye­sült egyház nem ment bele ezen lealázó alkuba, annyi­val kevésbbé, mert a szerződés egyik lényeges pontja az lett volna, hogy az át nem vett vagyont csak a tulaj­donképeni birtokos intencziói szerint élvezhetik ideig­óráig. E helyett lemondván egyszerre mindenről, a királyhoz, illetve parlamenthez folyamodott az egyesült egyház az ügy végleges és méltányos rendezése végett. A parlamentnek jogában áll törvényhozásilag — act — méltányosan ítélkezni ezen különleges ügyben, mint a hogy ítélkezett a 40-es években az unitáriusok érdeké­ben. A király skót miniszterének előterjesztésére három skót mágnásból álló bizottságot nevezett ki az ügynek alapos megvizsgálására; a bizottság jelentése alapján fog a parlament véglegesen intézkedni a vagyonfelosz­tást illetőleg. Bármint végződjék is ez a csodálatos és sajnálatos per, romboló és a keresztyénséget kompro­mittáló hatásán kivül meglesz bizonyára az a jótékony hatása, hogy a romok felett egy keresztyéniesebb, szé­lesebb látókörű egyház fog ott a skót földön felépülni, a mely végleg szakítni fog azzal a gyűlölködő, minden­ben eretnekséget szimatoló, merev konfesszionális fel­fogással, a mely a skót egyházat sokak előtt nem a legkedvezőbb színben tűntette fel. Hiszen alig volt ott a múltban egy assembly, a melyen a skót highlander papság a vádlottak padjára ne ültettette volna az egy­ház egy-egy kiválóbb fiát, a ki a konfesszió betűjétől eltérő tant hirdetett, a ki, hogy csak egy példát említ­sek — Drummond — a modern tudomány világításába helyezte a keresztyénség nagy alapigazságait, a ki evan­gelizálta az evoluczió és biologia főelveit. Meglesz előreláthatólag az a hatása is, hogy a parlament egy oly általános érvényű törvényt fog hozni az angol és skót szabad egyházakra nézve, a mely ezeket, az intézkedési jogkört illetőleg, megkülönbözteti a trust-öktől. De a legjótékonyabb hatása ezen válságnak az lenne, ha elvenné ott az emberek kedvét a túlzásba vitt szektáskodástól, a mely sokszor bizony kicsinyes okokból kifolyólag annyira széttagolta az egyházat, a Krisztus testét, és jobban felébresztené a Benne való egyesülés és közösség szükségességének érzetét. B. Pap István.

Next

/
Thumbnails
Contents