Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-08 / 2. szám

embernek tartom, a kit megtéveszthetnek, a ki tévedhet, s a kit hibáira figyelmeztetni kell." Kálvin, a ki néhány évvel azelőtt (1536 febr.) személyesen ismerkedett meg Bullingerrel, hosszabb levélben keresi fel kartársát. A nélkül, hogy az okokkal foglalkoznék, a kevésbbé békülékeny hang az, a mely Kálvin aggodalmát felkelti. „Szolgálhatunk-e szentebb ügyet ... mintha minden uton-módon testvéries barátságunkat erősitgetjük ? Érezzük, mennyire fontos nemcsak reánk nézve, hanem az egész keresztyén világra nézve, hogy azok, a kiknek Isten az ő egyházában szerepet adott, valódi egyezségben éljenek. A sátán látja azt és viszályt hinteni törekszik ... Arra kérlek, vagyis inkább alázatosan könyörgök neked, kedves Bullingerem, legyen tőlünk teljesen távol nemcsak a gyűlölség és visszavonás, hanem a sérelemnek még csak látszata is. Bocsánat az aggodalomért; a szeretet, habár mindent remél is, — mégis nyugtalan." Dr. Pruzsinszky Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztette: S. Szabó József fölszentelt lelkész, debreczeni kollégiumi tanár. II. kötet. Ára kötve 10 korona. Kiadja: Telegdi K. Lajos ntóda Eperjesy István. Debreczen, 1904. S. Szabó József, a Debreczeni Lelkészi Tár buzgó szerkesztője újra egy vaskos kötetét állította össze a különböző irányú és rendeltetésű papi dolgozatoknak. A vállalat kiadója: Eperjesy István pedig meghozta az anyagi áldozatokat, hogy a kötetet, vastag, erős papirra nyomatva, szép öreg betűkkel megjelentesse és a lelkészkedő papság kezébe adja. A kötet, elég díszes vászonkötésbe foglalva, I—XIV 4- 559 oldalra terjed és a szerkesztő előszaván kiviil hat bibliamagyarázatot, öt ifjúsági istentiszteleti, 16 közönséges, kilencz ünnepi, 18 alkalmi predikácziót, négy keresztelési, hét esketési beszédet, a cura pastoralis körébe tartozó két dolgozatot és 36 vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságot nyújt a lelkészeknek. ö mindezt nyújtja 10 koronáért, tehát aránylag oly olcsó áron, a mi csak a tömeges előállítás mellett lehetséges. Kiktől gyűjtötte össze a buzgó szerkesztő ezt a tekintélyes számú papi dolgozatot? Előszavában megmondja, de az írók névjegyzéke is bizonyítja, hogy: az egész magyar református egyház papságától. Valóban, képviselve találjuk ref. egyházunk mind az öt kerületének papságát az írók között, s így sikerült elérnie a szerkesztőnek, hogy ha a vállalat czímében bizonyos partikuláris színezet látszik is, a Debreczeni Lelkészi Tár az egész magyar református egyház egyházi szónokait összehozza lapjain. De nemcsak ebben tűnik ki a szerkesztő ügyessége, hanem abban is, hogy sikerült megnyerni a kötet számára a régibb, újabb és legújabb papi generáczió dolgozatait, s így közölhet benne ót és újat, régiesebb és modernebb műveket is. Ily nagy mezőről gyűjtetvén össze a kalászok s ilyen, felfogásban, írói és prédikáló modorban lényegesen különböző generácziók dolgozatai foglaltatván össze a kötetben, csak természetes, hogy azok között nagy is a variáczió. Égy tekintetben azonban — és ezt jól esik mindjárt az ismertetés elején konstatálnom —- teljesen megegyeznek a közölt dolgozatok. Abban t. i., hogy nem úsznak azzal a modern áramlattal, a mely — mint Wirth Zwinglinek is épen e lap mult heti számában ismertetett beszédei — félretolni igyekszik a keresztyén és épen református keresztyén dogmákat. Az evangelium mélységéből felhozott kincsek nem ékítik ugyan egyformán e kötet dolgozatait; nem is mindnyájában lüktet egyformán a Léleknek ereje, — de nem is bontogatják az egyház hittani fundamentumait, hanem több-kevesebb sikerrel inkább mindnyájan azokra akarnak építeni. Hogy mit építettek reá, — fát, szénát, pozdorját vagy aranyat, ezüstöt és drágaköveket-e? — azt, egyéni és pedig elfogulatlan Ítélet szerint jelezheti ugyan ez az ismertetés, de valójában majd csak a „tűz", a „gyakorlat" fogja megmutatni. A kötet a dolgozatokat, természetüknek megfelelőleg, bibliamagyarázatok, egyházi és szertartási beszédek, cura pastoralis körébe tartozó dolgozatok és imádságok csoportjába osztván be, ismertetésemben én is ezek szerint haladok. A hat bibliamagyarázat közül öt Barakonyi Kristóftól, a bibliamagyarázatok régebbi, gyakorlott írójától való. Jeremiás könyve első fejezeteit magyarázzák a dolgozatok, szépen, érdekesen; de mégis van ellenök kifogásom. Kifogásom ellenök első sorban is az, hogy nagyon rövidek; másodsorban, hogy a gyakorlati tanulságok elvonásában, az alkalmazásban meglehetősen szegényesek ; végül pedig, hogy stílusukban több olyan magyartalan kifejezés éktelenkedik, mintha írójuk nem is tősgyökeres magyar kálvinista pap volna, hanem a germanizmusok által megfertőztetett Budapesten tanult volna magyarul. „Meg volt mondva", „újra lett átdolgozva", „lettek elhíva", „lett elmondva" — olyan idegenül hangzanak a magyar kálvinista fülbe ! Hova lesz a magyar nyelv tisztasága, tősgyökeressége, ha még kálvinista papjaink, még Barakonyi Kristóf is így ír és így beszél?! Az ilyen magyartalanságokat a szerkesztőnek sem lett volna szabad meghagynia. Vájjon nem sértették ezek az ő eredeti, tiszántúli magyar nyelvérzékét ? ! Az e csoportba tartozó hatodik bibliamagyarázat elég jó; de valami kiválósággal nem ékeskedik. Az egyházi és szertartási beszédek első alcsoportjába tartozó ifjúsági istentiszteleti beszédek közül kiemelendőnek tartom, mint jó felfogással, lelkesedéssel megírt és lelkesítő beszédet, a lic. Rácz Kálmánét. Jó az Adorján Ferenczé is; a többi azonban részint nehéz, részint pedig csak mottóul használja a textust. A második alcsoportba osztott 16 közönséges egyházi beszéd közt van több jó közepes dolgozat (1., 2., 3., 8., 9., 10., 14.); azonban, megvallom, nem találok közöttük olyat egyet sem, a mely igazi példájául volna