Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

vallást az ő hitökről s tegyenek ünnepélyes Ígéretet arra, hogy az evangéliom ismeretében nagyobb világosságra jutni, abban a ki Fő, t. i. a Krisztusban növekedni igyekeznek, s hogy az evangéliomi keresztyén egyháznak buzgó, munkás, élő tagjai lesznek. Ezt az igérettételt ekképen egy lelkes gyermekcsapat fogja letenni, mely át lesz hatva a Jézus szeretetétől. Az igérettétellel azonban az egyház nem láthatja befejezettnek a konfirmálás nagy munkáját. A koníirmáltakat munkába kell állítani, e munkában segítségökre kell sietni, s gondoskodni kell arról, hogy olyan örömöket keressenek, a melyek a keresztyénné nevelődésnek csak előnyére válnak. Ezek előrebocsátása után lesz világosabban láthatóvá az az összefüggés, mely a czíniben foglalt két, egymástól teljesen különállónak látszó dolog, vagyis a konfirmáltak igérettétele és a keresztyén szövetségek között van. A keresztyén szövetségeknek, a melyeknek megkedveltetését, népszerűvé tételét, terjesztését hazánkban a Bethánia-egylet tűzte ki egyik feladatául, az a czéljok, hogy öntudatos, munkás, buzgó, élő keresztyéneket neveljenek tagjaikból. A keresztyén szövetségek, mint ilyenek, a legjobb akaratú segítői azoknak az egyházaknak, a melyekben megvan ugyan az evangéliom hirdetése, de a tagoknak nagy tömegét még nem hatotta át az evangéliom ereje és világossága. Ezek a keresztyén szövetségek a magok segítő munkáját kiterjesztik az egyház minden korú tagjára, és így vannak: gyermekszövetségek, serdülők, ifjak, leányok, felnőttek szövetsége stb. De nem akarok eltérni tárgyamtól. Miután a konfirmáltak igérettételével kapcsolatban akarok a keresztyén szövetségi munkáról szólani és ennek fontosságára reámutatni, első sorban a gyermekszövetségekről kell szólanom. A gyermekszövetségek nem egyebek, mint ismétlődései annak a felséges evangéliomi jelenetnek, midőn kis gyermekeket vittek Jézushoz, hogy megáldaná őket. A gyerinekszövetségek czélja a kis gyermekeknek Jézushoz vezetése. Es itt ne gondoljon senki sem valami kis öregekből álló, komoly ábrázatú, szomorú, bágyadt arczú gyermekcsapatra; de még csak a száraz dogmatika, hitczikkek, hitformulák bemagoltatására sem gondoljon senki, hanem e helyett képzeljünk magunk elé 9—12 éves korú vidám gyermeksereget, mely a helyett, hogy a ruhájáról letépett gombokkal játszanék nyerészkedő játékot, vagy egymás hátbaütögetésében, esetleg kigúnyolásában találná örömét, vidám, lelkes, keresztyén szellemű énekeket énekel, evangéliomi ízű versikéket tanul, a dajkamesék, boszorkányregék helyett pedig élvezettel hallgatj a a szebbnél szebb bibliai történeteket, melyeket egy felnőtt vezető útmutatása mellett maga is kikeres a bibliából, s a helyett, hogy haszontalan czifraságokat nyirbálna ki a kiolvasott újságokból, vagy színes papirosból, azon igyekezik, hogy a szent sátort tudja ilyen kivágott papirosokból összeállítani, vagy a régi könyvtekercsek formáját, melyekre a biblia szövege volt feljegyezve. A gyermekszövetségek szórakoztató, játszi modorban készítik elő a gyermeket a konfirmáczió alkalmával teendő igérettételhez. És ez nagyon fontos dolog, különösen, ha meggondoljuk, hogy ma a gyermekeket odahaza bizony a legtöbb ház ban nem a vallás levegője veszi körül, s ha hallanak valamit Jézusról, az legfeljebb csak az, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát s a rossz gyermekeket nem szereti. Nagyon természetesen hamar reá jön a gyermek arra, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, s ez az első csalódása a gyermeknek Jézusban, a kiben egy, a valóságban nem is létező, ajándékhozó, mesebeli angyalkát lát. A gyermekszövetségek nagyon természetesen megóvják a gyermek lelkét az ilyen téves fogalmaktól s megértetik tagjaikkal, hogy az Isten a rossz gyermekeket is szereti, mennyivel inkább kell hát nekünk szeretnünk az Istent. A Jézust pedig úgy mutatják fel e szövetségek, mint a kinek ma is teljes hatalma van ugyan mennyen és földön, de a ki törődik a kis gyermekekkel is s ma is^ hivogatja magához őket. Es a míg a gyermekszövetségek így egyfelől megkönnyítik az iskolai vallástanítók munkáját, mert a gyermek egész könnyedén, öntudatosan, értelmesen, minden magolástól menten, egész világosan megtanulj a a keresztyén igazságokat, az alapvető hitbeli ismereteket, addig másfelől azt is megértetik a gyermekekkel, hogy Jézusért nekik is tenni kell valamit. Mit tehetnek? Hívogatják pajtásaikat a vasárnapi iskolába, megtanítják kis barátaikat az ott tanultakra, játékaiknál szeretetteljesek, másokkal szemben engedékenyek, a vett sérelmeket nem viszonozzák. Ki tudná megmondani, hány közönyös szülő tért már meg gyermekszövetségbeli kis gyermekének ártatlan beszéde hallatára? Bizony igaz a zsoltáríró mondása, hogy a csecsszopók és kicsinyek száj ok által végezte el az Úr az ő dicséretét ! Most már gondoljuk el, hogy ilyen könnyed menetű, változatos nevelés mellett, milyen a gyermekszövetség tagjának lelki világa 12 éves korában? Egy piros, pozsgás arczú, vidám kedélyű gyermeket látok képzeletben magam előtt, ha erre gondolok, a ki telve van tanulási kedvvel, tettvágygyal, nemes igyekezettel; szíve pedig igaz szeretettől áthatva dobog Jézusért s boldogan várja