Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-12 / 7. szám

ezzel a theol. tudományok több ága foglalkozik. Ismernie kell a homiletának Isten igéjét objektiv értelemben ; de a homiletikának egyik főelve az, hogy ennek az objektiv Isten igéjének be kell lépnie a mi egyéniségünkbe, hogy az szubjektív tényézővé váljék mi bennünk, más szóval: mi Isten igéjéből csak azt hirdethetjük, a mi reánk nézve is Isten igéje lett. Erre a kérdésre: mit kell prédikálnunk? ezt a feleletet kapjuk : Krisztust. De mint Pál apostol mondotta, nemcsak a testszerinti Krisztust, hanem azt, a ki bennünk is él. Nevezzük az egyiket a történelminek, a másikat a misztikusnak; e kettő együttvéve az a Krisztus, a kit prédikálunk. Mert csak így lesz az egyházi beszédben Krisztus maga építő tényezővé, alanynyá. Újtestamantumi értelemben, a mit mi hirdetünk, az egy izenet; mint János mondja: „ez az izenet, a melyet tőle hallottunk és a melyet nektek is hirdetünk." Az izenetet, vagyis az összes keresztyénség építő summáját készen vesszük; de ezeknek be kell lépniök a mi lelkünkbe, előbb át kell hatniok egész valónkat, hogy tovább adhassuk őket. Ha nem vettük ezen izenetet első kézből, Istennel és az ő kijelentésével való társalkodásnak útján, akkor tulajdonképen nincs is mondanivalónk. Mit prédikáljak? Mit mondjak a gyülekezetnek? Ez a kérdés ránk nézve bántó, nyugtalanító kérdéssé lesz és megkezdődik a kapkodás ide s tova s az igehirdetés nem egy örömmel teljes cselekménnyé, hanem fáradságos kínlódássá lesz, ha Isten igéje nem lépett be lelkünkbe. Mert az egyházi beszédet, vagy ennek egyes alkotó részeit szivattyúzhatjuk ugyan különféle kutakból, a mik már készen rendelkezésünkre állnak; de akkor hftnyzik belőle az élő sző, miután nem azon élő víznek kútfejéből fakadt, a melyet csak Krisztustól kérhetünk és nyerhetünk. Most nem trombita Isten igéjének hirdetője, nem egy instrumentum, hanem élő hírnök; nemcsak eszén, tollán, memóriáján, ajkain kell át mennie annak, a mit közölni akar, hanem egész egyéniségén, lelkületén, erkölcsi lényén át. Isten igéjének embere, szolgája a prédikátor, tehát Isten igéje által áthatott embernek kell lennie. Kissé drasztikusan, de igazán fejezi ki ezen gondolatot Ezekiel — III. rész — midőn leírja, hogy az Úr megéteté vele a „levelet", mondván: embernek fia vegyed a te hasadba és a te belső részeidet töltsd meg e levéllel, a melyet adok néked. És megevén, mondja: és lőn az én számban, mint az édes méz. És miután ez megtörtént, csak akkor ment el Izrael házába és szólt neki az Úr szavával. B. Pap István. BELFÖLD. Az ország 1903. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. III. Születések. A születések tekintetében az 1903. év meglehetősen kedvezőtlen esztendő volt. Az egész Magyarbirodalomban élve született az év folyamán 725,239 gyermek, mégpedig a szorosabb értelemben vett Magyarországon 628;

524, Horvát-Szlavonországokban 96,715. Az előző évhez képest a születések száma feltűnően megcsökkent, az anyaországban közel harminczezerrel, a társországokban is majdnem ötezerrel. Ehhez képest az élve születéseknek a lakosság ezréhez viszonyított száma is erősen esett, Magyarországon 38'4-ről 36'3-re, Horvát-Szlavonországokban 41'2-ről 38'8-re, a Magyar birodalomban pedig 38'8-ről 36'7-re. Oly alacsony viszonyszámok ezek, a milyenek eddigelé nem fordultak elő a legkedvezőtlenebb években sem, mert még az 1898. és 1901. évi születési arányszámok is, a mely években szintén alacsonyra szállt a születések száma, jóval fölötte állnak az 1903. évi arányszámoknak. A születési arány csökkenése, úgyszólván, minden vármegyében mutatkozott, mert csak két vármegye volt, Brassó és Csik, a melyekben az arány emelkedett egy kevéssé. — Általában legmagasabb volt a születési arány a Tisza balpartján, 39'9, legalacsonyabb pedig a Királyhágón túli vármegyékben, 33"7. A vármegyei törvényhatóságok közül az anyaországban Szabolcs (43"0), Heves (41-7), Arad (41'6), Bihar (41*4), Trencsén (41*3) állanak első helyen, míg legalacsonyabb arányszámmal a következők szerepelnek : Krassó-Szörény (29'4), N.-Küküllő (29 7), Hont (30'8), Baranya (32'4) Gömör (32'8). A törvényhatósági jogú városoknak általában jóval kisebb születési arányszámuk van, mint a vármegyéknek; az országos átlagot csak Szabadka 41'9 és Kecskemét 36'8 arányszámmal haladja meg, a többi városban megdöbbentő módon leszállt a születések aránya; így pl. Temesvárt 24'6, Maros-Vásárhelyt 25'5, Aradon 260, Sopronban és Pécsett 26'8, Komáromban 27"8, Hódmezővásárhelyen s magában a fővárosban is már csak 27'7 születés esett ezer lélekre. A társországokban s ezúttal az egész Magyarbirodalomban is Verőcze vármegye volt a legszaporább 45'2 arányszámmal, a vele szomszédos Belovár-Kőrösben azonban már csak 32'5 s a városok közül Eszéken csak 24'7 volt a születési arányszám. — Feltűnő csökkenés mutatkozik a tengerparti Lika-Krbava megyében, a hol a születések száma egy év alatt kétezerrel apadt s az arányszám 45'5-ről 36'3-re esett le. — Idő szerint a legtöbb élve születés (65,083) márczius, a legkevesebb (56,578) juniús hónapra esett; a társországokban azonban az anyaországtól eltérőleg október volt a maximum és deczember a minimum hónapja. (Január a farsang és márczius a böjt befolyása.)