Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-12 / 7. szám

A fentartási költségeket illetőleg a jelentés a következő adatokat nyújtja: budapesti tud.-egyetem 2*87 millió kor., kolozsvári egyetem 955,000 kor., József műegyetem 819,100 kor. Horvát-Szlavonországban volt 1 egyetem ós 3 hittani intézet, összesen 1039 hallgatóval. Ifjaink azonban nemcsak a hazai főiskolákat kultiválták, hanem felkeresték a külföld tudomány-forrásait is. így az osztrák főiskolákon (tud.-egyetemek) 488, a németországiakon 17*2, a svájcziakon 38, az osztrák műegyetemeken 246, a németországiakon 94, a svájcziakon 29, összesen 1067 magyar honos főiskolai növendék tartózkodott. Statisztikus. TÁRCZA. A homilia tényezői. Tanári próba-előadás. Akadémiai első rövid előadásomnak tárgyát a homiletika köréből választottam. A homiletika a praktika theologia egyik ága. A praktika theologia, Schleirmacher szerint, a theol. tudományok koronája, a mennyiben a többi stúdiumokat, mint alapvető tanulmányokat feltételezi. Nitzsclie szerint a praktika theologia az egyház öntevékenységéről szóló tudomány. Az egyház Krisztusnak élő teste. Az élet tevékenységben, bizonyos czél felé törő, öntudatos cselekvényekben nyilvánul. Az egyháznak czélja a fejlődés, a kiépülés — ó'.xoSoanj —t. i. az, hogy a beleplántált dinamikus erőknél fogva részben a már élő kövekből — A'.IIot. £oomsc, — részben a megelevenítendőkből egy harmonikus, összefüggő testté akar épülni a végezel felé, a mely nem egyéb, mint az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az alap és a tető, vagyis Krisztus. Hogy az egyház ezen czélját elérje, szervekre, eszközökre van szüksége, az öntevékenység irányítására. Miben áll ezen öntevékenység, hogyan oszthatjuk azt fel? Leghelyesebben az egyház eredetét, lényegét és czélját kifejező attribútumok szerint. A egyház egy, egy a fő, egy testbe kell kötöztetniök az alkotó elemeknek, a szenteknek — xoccapf

.a;j.o? TÍÜV ÁFUOV. — Az egyház ezen egysége, egybeköttetése a Krisztusban a közös istentisztelet által nyer kifejezést és ez által ápoltatik. Az egyház egyetemessége, katholiczitása azen expanzív, hogy úgy mondjuk, .agresszív tevékenységben nyilvánul, a mely azt czélozza, hogy Isten országa minden népek legfőbb javává váljék, és hogy a szétszórt, élettelen csontok is megeleveníttetvén, odakötöztessenek az élő organizmushoz. Az egyház szent eredetére, lényegére, czéljára nézve, mert Krisztus alapította, mert az ő lelke lakozik benne — oi%og, vao?, vufxsrj, otojxa — és szent, mert a szentség, az istenfiúság megszentelő tudatát akarja beleplántálni minden egyes tagjának lelkébe, életébe, oly czélból, hogy az egyesek is egy egységes, kiépült egészet képezzenek. Ez a beptlántálás különböző úton és módon .történik. A fejletlen korszakra nézve a katechezis, az egyesekkel szemben a cura pastoralis, a gyülekezettel szemben Isten igéjének élő szóval való hirdetése által. Ez utóbbiról tanít a homiletika, vagyis arról: miként kell Isten igéjét hirdetni élő szóval a gyülekezetben. Foglalkozik tehát a homiliával, a szó szélesebb és eredeti értelmében vett homiliával, a mely tehát nem egyéb, mint a mit mi közönségesen — Lactaritius után — predikácziónak nevezünk. A predikáczió tehát egy cselekvény, építő cselekvény, a melynek tényezői: Isten igéje, az élő szó, vagy a prédikátor egyénisége és a gyülekezet. Ezek hozzátartoznak a homilia lényegéhez. Csak az nevezhető predikácziónak, a melyben e három tényező, elem megvan. Ezeknek egymáshoz való viszonyáról szóljon előadásom ós pedig először Isten igéjének és a prédikátornak viszonyáról. A predikáczióban van tehát első sorban két tényező: Isten igéje és az egyéniség; az örök változatlan isteni, és a folyton változó egyéniség, az emberi. Isten közölheti akaratát más úton és módon is, nem csupán élő szó, nem egy vagy más ember által. O hirdetheti hatalmát, végtelenségét az egek és a kiterjesztett erősség által; mutogathatja gondviselő szeretetét a mezők virágaiban és az ég madaraiban; de tetszett neki ezt, mint főeszközt választani üdvakaratának az emberekkel való közlésére. Emberekhez ember által szólni. Hogy miért ? arra nem nehéz feleletet adni. A keresztyén igazság nem elvont, hanem mindenekfelett konkrét, élő, személyes igazság. Az evangelium tartalmát ki lehet fejezni és szükséges is kifejezni dogmatikai formulákban; de az evangelium, Istennek iidvizenete az emberekben egy élő, történelmi személyiségben jelent meg, a ki reámutatott magára, mondván, én vagyok az igazság. Es a mint őt elbocsátotta az Atya, úgy bocsátotta el ő is tanítványait. Neki is ezt a módszert tetszett választani. Feltárta magát, kijelentette önmagát, vagy jobban mondva: beplántálta magát tanítványai lelkébe, úgy hogy megszületett bennük genetikus úton és módon a benne való hit és bizalom, és azután azt mondá nekik : most már menjetek el és tegyetek másokat is tanítványaimmá, vagyis a bennetek élő hit által vigyetek el engem szerte e világba és ébreszszetek másokban is hitet, bizodalmat általam és irántam. Ez az evangelitimi felfogás a predikáczióról; tudniillik, hogy az nem egyéb, mint Isten igéjének ós az egyéniségnek egyesülése által létrejött cselekmény. Mily viszonyban kell lennie e két tényezőnek? Isten igéjét kell hirdetnünk. Mi az Isten igéje? Hogy Isten igéjét hol találjuk fel objektív értelemben