Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-12 / 7. szám

A 48. XX-at ismertük mindnyájan. Minden parókhián ott van az egyházakat érdeklő orsz. törvények gyűjteményében. Az 1868. LIII. t.-cz. is így kezdődik: „Addig, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján szabályoztatnék, az 1848. évi XX. t.-czikk alapján" . . . stb. Világosan kifejezi az addig szó, hogy ez a törvény csak ideiglenes, míg az 1848. XX. alapján az ügy végleges rendezést nyerend. Az országgyűlés tehát tudatában volt az obiigónak s ennek folyománya volt úgy az 1868-ban megkezdett államsegély, mint később a középiskolák, majd a néptanítók felsegélése, valamint a kongrua is. E mellett a vallásegyenlőségről már az 1872—5-iki országgyűlés is készíttetett egy törvénytervezetet és ide kell számítanunk az 1895. évi XL1II. t.-czikket is. De hogy egyháziak számára sem kellett azt a feledés sírjából kiásni, elég rámutatnunk a Péntek Ferencz által épen e czélból indított „Közpapok Lapjá"-ra, mely a 80-as évek elején ez ügyben egész kis irodalmat, mi több, oly mozgalmat teremtett, mely mindkét zsinat alkalmával Közpapok Kongresszusának megkísérlésében nyilvánult. Ha jól emlékszünk, a kongrua-tárgyalások küszöbén is jelent meg egy „Néhány Őszinte Szó" czímű röpirat, mely a helyes megoldást az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásában kereste és ajánlta. Hol volt pedig ekkor még a „M. Szó"? Nem kellett hát azt neki felfedeznie, sírjából kiásnia, csak folytatni ott, a hol elhagyták. Maradt e Lapnak e nélkül is elég érdeme ez ügy propagálásában, — míg azt pártkérdéssé nem siilyesztette. A dolog másik oldalára még rövidebben felelhetek. Hogy az egyházak, közalap, az iskolák segélye és a kongrua is előbb létesült, mint a „M. Szó", azt bizonyítanunk sem kell. Elég megemlítenünk, hogy az államsegély fokozatos emelése 1893-ban, a Közalap évi 100 ezer forinttal való segélyezése — még pedig budgetszerűleg — 1894-ben vette kezdetét, s hogy ebben a konvent, valamint az ág. ev. egyetemes gyűlés felterjesztéseinek, sürgetéseinek, -«— de talán még az annyira kárhoztatott Bánífyaknak, Darányiaknak, s mellettük néhai Tisza Kálmánnak, Szilágyi Dezsőnek és Hegedűsnek is lehetett valamicske szerepük — az akkor még nem létezett „M. Szó" mellett. Ha pedig ezektől előbbre tekintünk, itt — a jövő homályában — csak a remények derengő holdvilágát látjuk . . . kivált a mostani napokban. És még egyet. A 48-as nagy korszak törvényhozásának alapvető törvényei közül nem csupán a XX. az, mely végrehajtásra vár. Igaz, hogy reánk, egyháziakra, különösebben ez tartozik; de ez csak része az egésznek; és épen ezért aligha cselekszünk okosan, ha a 48 barátait, bajnokait tesszük ellenségeinkké. Felszólalásommal tehát —- s ez végszavam — azt akartam elérni, hogy a politikai pártoknak mi hagyjunk békét. Mindenikkel szemben tartsuk fenn követelésünket, de egyiket se tegyük — ez okon — ellenségünkké. A „M. Szót" pedig nem kárhoztatni, hanem csak figyelmeztetni akartam. Ezzel, mint barátja, tartoztam vele szemben. Mert nem vagyok ellensége, nem, még akkor sem, ha árkon-bokron keresztül követni hajlandó nem vagyok is. — Azért hát: béke velünk! Kálvinista. ISKOLAÜGY. Magyarország közoktatásügye 1903-ban. 3. Középiskolák. Középiskoláink száma az 1903-dik évben változatlan maradt. Összes számuk 198 volt. E szám határain belül azonban jelentékeny változások történtek. így a Budapesten nyitott új állami gimnáziummal a gimnáziumok száma 165-ről 166-ra emelkedett; a reáliskoláké, a felső-lövői evang. reáliskola megszűntével, 33-ról 32-re fogyott; a teljes gimnáziumok száma, öt nem teljes gimnázium kiegészítésével 125-re emelkedett, a nem teljes gimnáziumoké pedig 45-ről 41-re apadt. Jelleg szerint volt a főgimnáziumok között 26 állami, 10 kir. kath., 5 községi, 34 róm. kath., 2 gör. kath., 1 alapítványi, 4 magánjellegű, a melyek az állam rendelkezése vagy vezetése alatt állottak; autonom főgimn. volt 2 gör. keleti, 17 evang., 22 református, 1 unitárius és 1 egyesült protestáns. Az állam rendelkezése vagy vezetése alatt álló nem teljes gimnáziumok közt volt 11 állami, 4 kir. kath., 3 községi, 11 róm. kath. Autonom volt 1 gör. kel., 5 evang., 5 ref. és 1 unitárius intézet. A főreáliskolák közül az állam rendelkezése vagy vezetése alatt állott: 22 állami, 2 községi intézet; autonom felekezeti volt 1 evang. A nem teljes reáliskolák közt állami rendelkezés vagy vezetés alatt állott: 3 állami, 1 községi és 1 felekezeti (izraelita) intézet. Autonom felekezeti volt: 1 gör. keleti és 1 evangelikus. Összevetve az adatokat, kitűnik, hogy a felekezetek a régi klasszikus középiskolák iránt érdeklődnek inkább, mintsem az újabb kor által támasztott reáliskolák iránt, s ez utóbbiak tekintetében majdnem egészen az államnak kell helyt állania, hogy az igényeket kielégítse. A gimnáziumokban összesen 3151 tanár tanított, a kik között állami volt 802, kir. kath. 289, községi 130, r. kath. 788, gör. kath. 45, gör. kel. 44, evang. 366, ref. 498, egyes. prot. 21, unitárius 47, alapítványi 19, magánjellegű 102. A reáliskolákban tanított összesen 726 tanár és pedig az állami intézetekben 601, a községiek-13*