Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

erős fejlődés nagy területén, Szlavóniában, volt egy mező: Terezovacz és nagy vidéke, a mely egy egyhelyben lakó lelkész hiányában bizony alig volt megmenthető a végelsülyedéstől, s nem menthette meg a sülyedéstől a lehetőség szerint buzgón és hűségesen gondozó bejáró misszionárius, a kastélyos-dombói lelkész, Novottny Alajos sem. A fejlődés napja felragyogott e szomorú mező éjszakája felett is. Ez évben saját lelkésszel megalakult az új állomás : a terezováczvidéki misszió. E kör megtartására küldte ki a szép reményekre jogosító Szabó Béla missziói lelkészt a dunántúli püspök. Mint a tavaszi éltető nap előhívja a föld méhéből a szunnyadó csirákat, rejtett magvakat, úgy hívta össze az új lelkész első megjelenése, beköszöntője a veszendőség téli álmából, az elhagyatottság távoli vidékeiről is a szomjúhozó lelkeket. Aug. 20-án volt e vidék e nagy napja. A beiktató lelkész körülményei ekkor engedték meg a beiktatás végzését. Nagyon jó volt ez így. István király napja volt ez; ő tette (vagyis az Isten) Magyarországot keresztyén állammá. E nap (s a megelőző hatalmas munkálatok) tette e vidéket rendszeres, biztos s egy eredményesebb missziói egyházzá. Beiktatta nemcsak a derék lelkészt, hanem, a missiói kört is a magyarországi ev. ref. egyház testébe, mint már nem veszendő, hanem a megtartó misszió kristályává tömörült, alakult, életre képes tagot. Az istentisztelet d. e. 10 órakor kezdődött, a jó magyar Jankovics Elemér nagybirtokos által állandóan engedélyezett teremben. Bár többen, mint urasági alattvalók, munkások stb. nem jöhettek el, mégis 200-an gyűltek össze az örvendező lelkek, nagyrészt reformátusok s néhányan ág. ev.- ok Felzendült az ének az elepedt ajkakról. A meghatottság • könnye csordult ki a szemekből. Gyülekezeti éneklés után a beiktató lelkész felolvasta a hozzá és a gyülekezethez intézett megható püspöki levelet. Majd elmondá a beiktató beszédet, átadván az új lelkésznek a lelki, mennyei fegyvereket: az imakönyvet, ágendát, bibliát, mely után felhívta az Isten igéje hirdetésének végzésére. Az új lelkész Ap. XX: 24. v. alapján tartotta beköszöntő beszédét. Örömtől repesett a gyülekezet szive, hallva aa Isten igéjét; de hallva azt is, hogy nemcsak hithű, buzgó, hanem ékes, jó szónok ajkairól hallgathatják ezután is az örök igazságokat. Beköszöntő, úrvacsora, a volt lelkész búcsúja s a gyülekezet nevében az új lelkész köszönő, búcsúzó szavai után az egekig ható gyülekezeti énekkel a nagyjelentőségű ünnepély véget ért, E sorok írásakor könnyezem én is az örömtől, s esedezem a nagy Istenhez, hogy hozzánk fordult orczájának világosságát ragyogtassa küzdő, de haladó népei felett ez idegenben, hogy tartsa meg hitünket, nyelvünket, mondván : „Isten áldd meg a magyart . . . Nyújts feléje védő kart ..." Földvári Jenő, ev. ref. miss.-lelkész. IRODALOM. — ^ KÓKAI I_.-A.CTOS Könyvkereskedése, BUDAPEST V., Károly-utcza I. , — - -" < Kiváló protestáns theol. újdonságok: Bartók György dr., ref. püsp. A ref. egyház presbite- Ko

r

riális szervezete. 190 old., 8-r Kolozsvár, 1904. 4.— Pokoly József, theol. tanár. Az erdélyi ref. egyház története. I. k.: 1556—1604-ig; II. 1605—1690-ig; III. 1691—1880-ig. A három kötet (853 o.) ára 10.— Hörk József, theol. tanár. Cura pastoralis. . . . 2.40 Ménégoz Jenő, párisi pr. theol. tanár. Elmélkedések az üdv evangéliumáról Ford. ifj. Bartók György. 8-rét 79 oldal . 1.— Peti Lőrincz, bürüsváradi lelkész. Halotti beszédek. (Egyh. beszédei III. kötete) 209 oldal. . . . 4.— (I. (K. 3.—) és II. (K. 4.—) kötetek is kaphatók). Tóthfalusi József, marosvásárhelyi ref. leik. Egységes liturgia a magyar ev. ref. egyházban. 56 oldal. —.50 Margócsy József. Rákóczy-ünnepi beszéd. . . . —.60 Ezenkívül megjelentek még a czóg kiadásában: Kuruczvilág. Kuruczdalok gyűjteménye. Szövegét irta Thaly Kálmán, dallamát szerzé Kálmán Farkas, gyomai ev.ref. leik.,iskolai használatra alkalmazta Bruckner Frigyes, föv. énektanár Bpest, 19D4 —.50 Az ősmagyar vallás emlékeiről. Irta „ * . egy ref. pap. —.50 ** Mérges kígyók. Az állatok világa czímű hatalmas munkának most kiadott 136-ik füzetében a kígyókról és azoknak mérges fajáról van szó. Az újságolvasók az idő folyama alatt igen sokszor és igen sokat olvastak a messzi világrészekben garázdálkodó kígyókról, a melyek az emberekben is tömérdek kárt tesznek. A mérges kígyókról szóló leírások igen sokszor meseszerűek, s így eléggé borzalmasak is, a mi igen természetes, mert részint tudatlan, részint nagy fantáziájú utasok elbeszélései alapján támadtak. „Az „Állatok világá"-ban most teljesen hű és igaz képét kapják az érdeklődők a mérges kígyóknak, azok életének, mérgező hatásuknak és pusztításuknak. A Brehm-féle „Állatok világa" megbízható tudósok tapasztalatai alapján számol be mindarról, a mi a kígyókra vonatkozik, s még a hivatalos kimutatások alaposságát is kétségbevonja, E kimutatások szerint Indiában évenként 16—22 ezer ember pusztul el kígyómarás következtében. A kígyók közül pedig közel félmillió darabot pusztítanak el. Brehm szerint ez túlzás, mert a mérges kígyóknak ennyi áldozata nincs. A mi azt illeti, hogy sok kígyót pusztítanak el, az tény, de azt is tekintetbe kell venni, hogy az agyonvert és beszolgáltatott mérges kígyókat a benszülöttek szinte tenyésztik, hogy minél nagyobb jutalmat vágjanak zsebre. Igen érdekes része ennek a füzetnek az is, a mely a kígyóméregről szól, s a melyben a kígyócsipés gyógyításának módjáról van sző. Áz ..Állatok világá"-nak most megjelent 136-ik füzetében a kiadó czég szines nyomatú mümeífékletet csatolt, a mely a szemüveges kígyókat ábrázolja. Az „Állatok világa" dr. Bálint Sándor szerkesztésében és a Légrády Testvérek kiadásában jelent meg, számos illusztráczióval és művészi kiállításban. Egy-egy füzetet 80 fillérért, egy-egy kötet pedig 18 koronáért kapható a Légrády Testvérek könyvkiadóhivatalában (Váczi-körút 78.), és minden könyvkereskedésben.