Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-07 / 6. szám

talma megsemmisült, belső ereje elgyengült, az ország elszegényedett, a városok bomlásnak indultak. Ellenben a klastromok, kápolnák ezerszámra, a papok és szerzet­rendek tagjai százezrekként megmaradtak. A történelem szigorú, kérlelhetetlen birája az emberi törekvések értékeinek. Mikor az egyházújítás kérdése izgalomba hozta a népek lelkiismeretét, a román országok végtelen túlsúlyban voltak a germánokkal szemben. Itália, Spanyolország, Portugália és Francziaország voltak Euró­pának legműveltebb, leggazdagabb s legnépesebb országai. Kezükben volt a világkereskedelem, ők fedezték fel az új világot, tőlük indult ki a humanista mozgalom, a renais­sance pompás művészete, és náluk gyökereztek meg először azon társadalmi és politikai tanok, melyeken az újabb államszervezkedés megindult. Rájuk szorultak a tudnivágyó németek, angolok, skandinávok tudomány­ban és művészetben. Azóta 400 év telt el, s a két óriás népcsalád viszonya üdvösen megváltozott. E változásban a főlényeg az, hogy a románok majdnem kivétel nélkül megmaradtak Róma uralma alatt, a germánok túlnyomó része pedig az evangelium iskolájába került. Ez a hatás sehol sem mutatkozik oly fényesen, mint Spanyolország történetében. Spanyolország teljesen alávetette magát Róma vezetésének. A protestáns képzésnek legcsekélyebb szellője sem tudott háromszáz évig a Pyraeneusokon át­hatolni. Ezt a gazdag s egykor oly virágzó országot, Istentől gazdagon megajándékozott népével együtt, tíz generáczión keresztül Róma irányította, és ennek az irá­nyításnak eredménye egy páratlanul álló bukás, elzüllés lett. A mikor az 1868. szeptemberi forradalom a Bourbon dinasztiát, a mely Spanyolországot 80 esztendeig nyomor­gatta a legbűnösebb vallási türelmetlenség és fanatizmus kitöréseivel, megbuktatta, Európa azt gondolta, hogy most már minden jóra fordul. E helyett azonban teljes erővel tört ki az az erjedés, a melyet a háromszázados korrupezio ós elbutítás indított meg a spanyol néptestben. A papság és a szerzetrendek az ország vagyonát annyira hatalmukba kerítették, hogy az összes birtok két ötödrésze a klérus kezében találtatott. A nép fohászkodott, a holt-kéz vagyona parlagon hevert. A liberális párt többszöri győze­delme megapasztotta az egyházi vagyont s most is csak arra vár, hogy alkalmas időben mindazon egyházi java­kat, a melyeket az ultramontán kormány a papságnak visszaadott, ismét elvehessék. Mert sohasem megy fele­désbe az egyik spanyol államférfiú mondása: „az egyház olyan, mint a spongya; nem akadályozzuk meg, hogy teleszívja magát, de aztán kifacsarjuk". Rövid enthusia­sticus helyeslés után a kicserélt Európa hátat fordított a szerencsétlen országnak. Hallani sem akartak többé a népről, a melyen még a köztársaság se tudott segíteni. E közben néhány csendes ember vonult az országba: spanyolok; a kiknek eddig evangeliumi hitükért nehéz üldözést kellett szenvedniök, néhány skót, angol és német társaságában. A bibliát hozták a halálra vált nemzetnek. Az evangelium első úttörői'Spanyolországban a XIX. században : Ruet, Carrasco, Matamoros és Alhama. Francisco de Paula Ruet 1826. okt. 28-án született Barcelonában; atyja ezredes volt a kantabriai csapat­testnél, s rokonai közül is többen a katonai osztályhoz tartoztak. Spanyolországban az ifjúság képzése lényegében két részre oszlik ; az első, a tömeges elemi képzés kiterjed az írás, olvasás és számolásra, a második már előkészítő az egyetemre s felöleli a történelmet, földrajzot, latin nyelvet, rhetorikát és filozófiát. A spanyol ifjúság kétségtelenül több hajlandósággal bír a szónoklat, mint a filozófia iránt, és az a határtalan bátorság, a mely­lyel minden spanyol a legnagyobb nyilvánosság előtt is fellép, ép oly csodálatraméltó, mint a beszédnek feltar­tóztathatatlan áradata. Az ifjú Ruet 19 éves korában jut Turinba, Piemont fővárosába. Ez volt Itáliában akkor az egyedüli város, a melyben vallásszabadság uralkodott. Itt következett be életében a fordulópont. Nyugodtan sétált a de la Madonna degli Angeli úton, mígnem észre­veszi, hogy egy kapun tömegben tódul a nép befelé. A kíváncsiság őt is odavitte. Legnagyobb csodálkozására egy kápolnává alakított udvari helyiségben találta magát, melynek oldalain bibliai mondások és felírások vonták magukra a szemlélő figyelmét. Alig foglalt helyet, meg­jelent a szószéken az ismert nevű dr. Luigi de Sanctis, az evangéliumnak hatalmas olasz hirdetője. Az evange­liumi igazságoktól áthatott tüzes beszéd belemarkol a spanyol ifjú szivébe. A kápolna kijáratánál új-testamen­tomot vesz; nem tartózkodik annak komoly tanulmányo­zásától s csakhamar gyors elhatározással belép az evan­géliumi egyházba. Jelentkezett Meille lelkésznél és rövid idő múlva hitéről megvizsgáltatván, felvétetett a walden­sek egyházába. Ennek testvéries társaságában nyerte az első evangeliumi oktatást, mely előkészítette őt a későbbi munkára. Csodás intézkedése Istennek, hogy a régi, tűzzel és vérrel, keresztelt waldens egyháznak jutott a hivatás : az inquisitio országába előkészíteni és elküldeni az evan­gelium hirdetőjét I Luther joggal alkalmazta Gamáliel szavait a reformáczió munkájára : „ha nem Istentől való, magától elmúlik; de ha Isten által vagyon, hiába küzdő­tök ellene". Németországnak kilencz tizedrésze csatla­kozott a reformáczióhoz. Ekkor a küzdtérre lépett Ferdinánd császár, a reformáczió terjedését megakasztotta, Cseh-, Morvaországban, Ausztriában, Karinthiában és Styriában pedig annyira kipusztította, hogy emberi szem alig talál­hatott nyomdokaira. De az üldözés és elnyomatás csak fokozta a „testvérek egyháza" tagjainak, ennek a missziói gyülekezetnek buzgalmát, a mely e hitszegény időben kevésszámú pártfogóval, szegényes eszközökkel is bámu­latos sikert tudott elérni misszionáriusai által Isten orszá­gának terjesztésében. Piemont romantikus völgyeiben is megmaradt egy evangeliumi kisded csapat, egykor erős üldözésnek kitéve s alig bírva megmenekülni a vérszom­jas ellenség szablyái és golyói elől; ma már képzett csa­tárai ezek egész Itáliában az evangéliumnak, a kiknek szava az Alpoktól az Aetnáig hatol. Csak Spanyolország nem tud ilyen kicsiny, buzgó evangeliumi csapatot fel­mutatni, mint Németország és Itália I)e Isten gondos­kodott, liogy az első spanyol reformátorok iratai, mint drága kincsek, a vérfürdők özönében is megmaradjanak a szomorú romhalmaz és hamu alatt, hogy annak idejé­ben felszínre kerüljenek. S a mint ez az idő elérkezett, a waldensek régi mártiregyházának újabb életlehellete adott regenerálódó képességet a korhadásnak indult spa • nyol néptestnek. Molnár János, ref. lelkész. IRODALOM. ** Koszorú czímű kiadványsorozatának 1904. évi tíz füzetére pályázatot hirdet a Magjar Protestáns Iro­dalmi Társaság. Kívántatnak vallásos elbeszélések, élet­rajzok, történeti képek és rajzok. A főfeltétel az, hogy az evangélium lelke buzogjon bennök, keresztyén vallás­erkölcsi erővel hassanak és tősgyökeres magyar nyelven szóljanak. A pályázat nyilt, bárki résztvehet benne,

Next

/
Thumbnails
Contents