Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
talma megsemmisült, belső ereje elgyengült, az ország elszegényedett, a városok bomlásnak indultak. Ellenben a klastromok, kápolnák ezerszámra, a papok és szerzetrendek tagjai százezrekként megmaradtak. A történelem szigorú, kérlelhetetlen birája az emberi törekvések értékeinek. Mikor az egyházújítás kérdése izgalomba hozta a népek lelkiismeretét, a román országok végtelen túlsúlyban voltak a germánokkal szemben. Itália, Spanyolország, Portugália és Francziaország voltak Európának legműveltebb, leggazdagabb s legnépesebb országai. Kezükben volt a világkereskedelem, ők fedezték fel az új világot, tőlük indult ki a humanista mozgalom, a renaissance pompás művészete, és náluk gyökereztek meg először azon társadalmi és politikai tanok, melyeken az újabb államszervezkedés megindult. Rájuk szorultak a tudnivágyó németek, angolok, skandinávok tudományban és művészetben. Azóta 400 év telt el, s a két óriás népcsalád viszonya üdvösen megváltozott. E változásban a főlényeg az, hogy a románok majdnem kivétel nélkül megmaradtak Róma uralma alatt, a germánok túlnyomó része pedig az evangelium iskolájába került. Ez a hatás sehol sem mutatkozik oly fényesen, mint Spanyolország történetében. Spanyolország teljesen alávetette magát Róma vezetésének. A protestáns képzésnek legcsekélyebb szellője sem tudott háromszáz évig a Pyraeneusokon áthatolni. Ezt a gazdag s egykor oly virágzó országot, Istentől gazdagon megajándékozott népével együtt, tíz generáczión keresztül Róma irányította, és ennek az irányításnak eredménye egy páratlanul álló bukás, elzüllés lett. A mikor az 1868. szeptemberi forradalom a Bourbon dinasztiát, a mely Spanyolországot 80 esztendeig nyomorgatta a legbűnösebb vallási türelmetlenség és fanatizmus kitöréseivel, megbuktatta, Európa azt gondolta, hogy most már minden jóra fordul. E helyett azonban teljes erővel tört ki az az erjedés, a melyet a háromszázados korrupezio ós elbutítás indított meg a spanyol néptestben. A papság és a szerzetrendek az ország vagyonát annyira hatalmukba kerítették, hogy az összes birtok két ötödrésze a klérus kezében találtatott. A nép fohászkodott, a holt-kéz vagyona parlagon hevert. A liberális párt többszöri győzedelme megapasztotta az egyházi vagyont s most is csak arra vár, hogy alkalmas időben mindazon egyházi javakat, a melyeket az ultramontán kormány a papságnak visszaadott, ismét elvehessék. Mert sohasem megy feledésbe az egyik spanyol államférfiú mondása: „az egyház olyan, mint a spongya; nem akadályozzuk meg, hogy teleszívja magát, de aztán kifacsarjuk". Rövid enthusiasticus helyeslés után a kicserélt Európa hátat fordított a szerencsétlen országnak. Hallani sem akartak többé a népről, a melyen még a köztársaság se tudott segíteni. E közben néhány csendes ember vonult az országba: spanyolok; a kiknek eddig evangeliumi hitükért nehéz üldözést kellett szenvedniök, néhány skót, angol és német társaságában. A bibliát hozták a halálra vált nemzetnek. Az evangelium első úttörői'Spanyolországban a XIX. században : Ruet, Carrasco, Matamoros és Alhama. Francisco de Paula Ruet 1826. okt. 28-án született Barcelonában; atyja ezredes volt a kantabriai csapattestnél, s rokonai közül is többen a katonai osztályhoz tartoztak. Spanyolországban az ifjúság képzése lényegében két részre oszlik ; az első, a tömeges elemi képzés kiterjed az írás, olvasás és számolásra, a második már előkészítő az egyetemre s felöleli a történelmet, földrajzot, latin nyelvet, rhetorikát és filozófiát. A spanyol ifjúság kétségtelenül több hajlandósággal bír a szónoklat, mint a filozófia iránt, és az a határtalan bátorság, a melylyel minden spanyol a legnagyobb nyilvánosság előtt is fellép, ép oly csodálatraméltó, mint a beszédnek feltartóztathatatlan áradata. Az ifjú Ruet 19 éves korában jut Turinba, Piemont fővárosába. Ez volt Itáliában akkor az egyedüli város, a melyben vallásszabadság uralkodott. Itt következett be életében a fordulópont. Nyugodtan sétált a de la Madonna degli Angeli úton, mígnem észreveszi, hogy egy kapun tömegben tódul a nép befelé. A kíváncsiság őt is odavitte. Legnagyobb csodálkozására egy kápolnává alakított udvari helyiségben találta magát, melynek oldalain bibliai mondások és felírások vonták magukra a szemlélő figyelmét. Alig foglalt helyet, megjelent a szószéken az ismert nevű dr. Luigi de Sanctis, az evangéliumnak hatalmas olasz hirdetője. Az evangeliumi igazságoktól áthatott tüzes beszéd belemarkol a spanyol ifjú szivébe. A kápolna kijáratánál új-testamentomot vesz; nem tartózkodik annak komoly tanulmányozásától s csakhamar gyors elhatározással belép az evangéliumi egyházba. Jelentkezett Meille lelkésznél és rövid idő múlva hitéről megvizsgáltatván, felvétetett a waldensek egyházába. Ennek testvéries társaságában nyerte az első evangeliumi oktatást, mely előkészítette őt a későbbi munkára. Csodás intézkedése Istennek, hogy a régi, tűzzel és vérrel, keresztelt waldens egyháznak jutott a hivatás : az inquisitio országába előkészíteni és elküldeni az evangelium hirdetőjét I Luther joggal alkalmazta Gamáliel szavait a reformáczió munkájára : „ha nem Istentől való, magától elmúlik; de ha Isten által vagyon, hiába küzdőtök ellene". Németországnak kilencz tizedrésze csatlakozott a reformáczióhoz. Ekkor a küzdtérre lépett Ferdinánd császár, a reformáczió terjedését megakasztotta, Cseh-, Morvaországban, Ausztriában, Karinthiában és Styriában pedig annyira kipusztította, hogy emberi szem alig találhatott nyomdokaira. De az üldözés és elnyomatás csak fokozta a „testvérek egyháza" tagjainak, ennek a missziói gyülekezetnek buzgalmát, a mely e hitszegény időben kevésszámú pártfogóval, szegényes eszközökkel is bámulatos sikert tudott elérni misszionáriusai által Isten országának terjesztésében. Piemont romantikus völgyeiben is megmaradt egy evangeliumi kisded csapat, egykor erős üldözésnek kitéve s alig bírva megmenekülni a vérszomjas ellenség szablyái és golyói elől; ma már képzett csatárai ezek egész Itáliában az evangéliumnak, a kiknek szava az Alpoktól az Aetnáig hatol. Csak Spanyolország nem tud ilyen kicsiny, buzgó evangeliumi csapatot felmutatni, mint Németország és Itália I)e Isten gondoskodott, liogy az első spanyol reformátorok iratai, mint drága kincsek, a vérfürdők özönében is megmaradjanak a szomorú romhalmaz és hamu alatt, hogy annak idejében felszínre kerüljenek. S a mint ez az idő elérkezett, a waldensek régi mártiregyházának újabb életlehellete adott regenerálódó képességet a korhadásnak indult spa • nyol néptestnek. Molnár János, ref. lelkész. IRODALOM. ** Koszorú czímű kiadványsorozatának 1904. évi tíz füzetére pályázatot hirdet a Magjar Protestáns Irodalmi Társaság. Kívántatnak vallásos elbeszélések, életrajzok, történeti képek és rajzok. A főfeltétel az, hogy az evangélium lelke buzogjon bennök, keresztyén valláserkölcsi erővel hassanak és tősgyökeres magyar nyelven szóljanak. A pályázat nyilt, bárki résztvehet benne,