Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
a mit híveink túlterhelése és egyházunk létérdekének veszélyeztetése nélkül erőnkkel elviselni nem tudunk. Elismerjük ugyan, hogy egyházaink és iskoláink már eddigelé is jelentékeny állami segítésben részesültek. így 1902-ben a ref. egyház 2.283,411 korona 10 fillér, az evang. egyház 1.037,697 kor. 38 fillér, a kettő együtt 3.321,108 kor. 48 fillér államsegélyt nyert. Az eddig folyóvá tett államsegélyen kiviil azonban, — annak kijelentése mellett, hogy a folyamatban levő fizetésrendezés alkalmával a mi iskoláink tanárai és tanítói fizetése az állami hasonló jellegű alkalmazottak fizetésével egyenlővé tétetik, illetőleg a fizetésbeli különbözet eltüntetésére egyházaink, autonomiánk sérelme nélkül, törvényhozásilag biztosított segélyt nyernek, — közegyházi egyéb szükségleteink fedezését kérjük az államtól. 1. Egyházi adózás. E közszükségletek között legelső helyen áll a túlterhelt gyülekezetek terheinek az egyházi adózási rendszer átalakítása mellett leendő megkönnyítése. Az összeállított statisztikai adatok szerint a ref. egyház híveinek összes államadója 13.840,000 kor., egyházi adójuk pedig 4.543,000 kor., vagyis átlagban az állami adónak 32'82%-a. Ez a magas arányszám már maga is mutatja híveink túlterheltségét. De még inkább látszik ez akkor, ha nem átlagban, hanem részleteiben tekintjük a helyzetet. Ugyanis 100,982, állami aclót nem fizető egyháztag fizet egyházi adóban 594,676 koronát, tehát fejenként 4 kor. 90 fillért, a 0—20 kor. állami adót fizető 232,428 egyháztag egyházi adója 1.696,187 kor., tehát fejenként 7 kor. 18 fillér, a 20 koronánál több állami adót fizető 233,481 egyháztag egyházi adója 2.252,763 kor., tehát fejenként 9 kor. 65 fillér. Ez adatok mutatják, hogy egyházunknak épen szegényebb tagjai vannak aránytalanul megterhelve, és hogy ez az állapot tűrhetetlen nemcsak egyházi, hanem állami szempontból is, mert hiszen lehetetlen az államnak közönyösen néznie, hogy ilyen elviselhetetlen közterhek alatt nyögjenek polgárai széles rétegei. A baj forrása azonban nemcsak a teher nagysága, hanem annak aránytalan eloszlása is. Az orvoslás kiindulási pontját tehát egy oly igazságos maximális adókulcs megállapítása kell hogy képezze, a melyet minden segélyt igénylő gyülekezetnek életbe kelljen léptetni, és a segély mértékét az a hiány szabja meg, mely ezen adókulcs alkalmazása mellett is fedezetlenül marad. Ezt az adókulcsot a konvent a zsinati törvénytervezetben akként állapította meg, hogy a személyadó 2—20 korona legyen, a vagyonaránylagos adónak mindenkire nézve egyöntetűen alkalmazandó maximális perczentje pedig 10°/ 0. Ezen az alapon számítva, az egyházi adóterhek csökkentésére szüksége volna a ref. egyháznak évenként 1.400,000 korona államsegélyre. Az evang. egyház adózási viszonyaira nézve nem állottak részletes adatok a bizottság rendelkezésére, s ennélfogva csak a két egyház általános adózási viszonyainak összehasonlításából vonhatott az evang. egyház szükségleteire nézve némi következtetést. Az ev. egyház összes tagjainak állami adója 8.280,000 kor., egyházi adója 2.234,000 kor., tehát átlagban az állami adó 28%"a - A lélekszám aránya szerint szüksége volna az evang. egyháznak évenként 700,000 korona államsegélyre. Ezen segélyösszeg a két testvéregyház legfőbb hatóságainak adatnék át átalányösszegképen; de azon feltétel alatt, hogy abból adózási segélyalap képeztessék s az kizárólag azon egyházközségek elviselhetetlen adóterhének méltányos leszállítására fordíttassék, melyek vagyonosabb híveik megfelelő megadóztatása mellett sem fedezhetik saját erejökből rendes egyházi szükségletüket. E czélból mindkét egyház törvényhozó zsinata megállapítja az egyházi rendes adónak azon legmagasabb mértékét, melynél magasabb egyházi adóteher viselésére egy egyházközség sem kötelezhető, s az államsegélyből fedezné azon hiányt, mely az egyes egyházközségek rendes költségvetésében ezen adókulcs életbeléptetése mellett mutatkoznék. Az így megállapított adó képezné a közalapi hozzájáruláson kívül az egyháztagok egyedüli rendes egyházi közterhét; rendkívüli szükségletek fedezése azonban ezentúl is rendkívüli adó kivetése által történnék. 2. Az egyházi közigazgatási költségek. E czímen való kiadásainkat, egyéb alap hiányában, az egyháztagokra lélekszám arányában kivetett egyházi adóból fedeztük. Ez a mód azonban egyáltalában nem megfelelő, mert míg egyfelől még inkább túlterheli híveinket, másfelől pedig ofy szegényes honorálását engedi csak meg egyházi köztisztviselőinknek, a mely állásukkal s az általok végzett munkával nem állott arányban s ahhoz méltó nem volt. Miért is, az eddigi méltánytalanul terhelő gyakorlat teljes megszüntetésével, az egyházi közigazgatási költség, mint egyetemes egyházunk elsőrendű közszükséglete, nem az egyháztagokra kirótt egyházi adóból, hanem állami dotáczióból fedezendő ; — és pedig olyan módon, hogy a magyarországi két protestáns egyház minden tagja után 20—20 fillér adassék állami dotáczióképen a két protestáns egyház főhatóságának, azon kötelezettséggel, hogy abból fedezze egyházi közigazgatása összes szükségleteit. Ezen kulcs alkalmazásával a ref. egyház 2.518,696 tagja után á 20 fillér 483,739 korona 20 fillér, az ev. egyház 1.085,603 tagja után á 20 fillér 217,120 korona 60 fillér esik; összesen 700,859 korona 80 fillér. Sz-i. KÜLFÖLD. Németország a külföldön élő hitsorsosokért. A Németországon kiviil fekvő s a régibb tartományok evang. országos egyházával összeköttetesben álló nemet egyházközségekre vonatkozó 1900. máj. 7-iki Egyházi törvény. Mi Vilmos, Isten kegyelméből Poroszország királya stb., a régibb tartományok evang. országos egyháza egyetemes zsinatának hozzájárulásával rendeljük a következőket :
