Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

a melyek szerzőjük, kiadójuk vagy a bizottság véleménye szerint igényt tarthattak arra, hogy az elemi és ismétlő iskolák ifjúsági könyvtárában helyet foglaljanak; majd az alkalmasnak itélt könyvekről jegyzéket készített, a jegyzék alapján pedig három könyvtár-tipust állított össze. A minden népiskolába beszerzendő 66 kötet legjobb ifjúsági könyv alkotja az 1-sŐ típust; az ezután következő 150 kötet legjobb könyv a 2-dik könyvtártípus ; a többi alkalmas, mintegy 250 kötetnyi ifjúsági mű alkotja a 3-dik könyvtár-tipust. Végre megállapította a bizottság a könyvtárak kezelési szabályzatát és a felügyelet módját. Ezeknek az előmunkálatoknak az alapján adta ki Berzeviczy A. közoktatásügyi miniszter a rendeletet, hogy a NIKIB által előkészített módon az állami és községi iskolák mindenikében már a jövő évi áprilisában állíttassék föl az iskola anyagi erejéhez mérten a jelzett könyvtár-tipusok valamelyike. A felállítás egyszerre, az összes könyvek beszerzésével fog történni, a mit az érdekelt könyvkiadók szövetsége oly módon tett lehetővé, hogy a kérdéses iskoláknak a miniszter jótállása mellett hat évre terjedő törlesztéses fizetést engedélyezett, s a hol az iskola nem bírja a fizetést, ott a miniszter államsegélyt ad erre a czélra. A könyvtárak beszerzésére és gyarapítására az iskolai elöljáróságok első sorban a beiratási dijakat kötelesek fölhasználni; de az iskola más jövedelmeiből is fedezhetők a könyvtár költségei. Ilyen módon a miniszter 1905 április havában 2187 iskola tanuló ifjúságát látja el nekik való, jól megrostált ifjúsági művekből álló könyvtárral. Egyszerre 250 nagyobb iskola, egyenként mintegy 250 kötetből álló könyvtárt kap, a melyben mind a három könyvtártípus darabjai megvannak. 370-nek lesz egyszerre 150—150 kötetnyi könyvtára az 1-ső és 2-dik típus köteteiből ; 1570 szegényebb iskola szintén azonnal az 1-ső típus 66 kötetét kapja könyvtárul. És így kétezer könyvtárban, több mint kétszázezer kötet könyvből több százezer gyermek és hozzátartozói lelkébe plántálódik be ezentúl rendszeresen Petőfi, Arany, Tompa, Vörösmarty, Jókai s többi nagy íróink lelke, a kik úgy tudnak szólni nemzetökhöz, hogy értsen belőle a gyermeki elme is. Nagy dolog ez. A magyar kulturának és nópnevelésnek nagy diadala ez. A hány könyvtár (ha még oly szerény is), annyi oszlopa és erőssége a magyar műveltségnek és a nemzeti érzületnek. Ám az ifjúsági könyvtárak jelentősége nem szorítkozik csupán az iskolára és a serdülő ifjúságra; nem is csak a tanítóság működésének lesz hathatós támasztéka. Messzebb kiterjed a hatása. Kiterjed az ifjúság révén az ifjúság környezétére: a szülőkre, testvérekre, rokonokra, sőt az egész népre is ; mert egészen bizonyos, hogy téli estéken az olvasó gyermekek példája környezetének nem egy tagját olvasásra, az ifjúsági könyvtári munka elolvasására fogja ösztönözni. Ily módon a tíz és százezer 'gyermek révén újabb százezer felnőttnek a lelke kerül a jó olvasmányok nemesítő hatása alá, s az ifjúsági könyvtár talán nem egy helyen annak a távolabbi czélnak a megközelítését is előmozdítja, hogy az erkölcsi érzés és ízlés nemesülése által a jó könyvek lassanként az erkölcsrontó ponyvatermékek káros hatását is ellensúlyozzák. Végre az irodalom s kivált az ifjúsági irodalom is sokat nyert az ifjúsági könyvtárak által. Az ifjúsági író ezentúl tisztábban láthatja egész feladatát. Nem lesz kénytelen a jóformán csak díszműveket vásárló felsőbb osztályok gyermekeinek érzés- és gondolatvilágához alkalmazkodni. Tudhatja, mily eszmék szolgálatában kell ezentúl dolgoznia ; tudhatja, hogy ha jó munkát alkot, annak több mint kétezer iskolában azonnal lesz sok ezernyi olvasó közönsége. Másfelől meg a NIKIB. alkalmazta erős rostálás csökkenteni. fogja a selejtes, mesterkélt, émelygős ifjúsági irodalom szemetjét, a melynek felgyülemlését kétségkívül az eddigi krtikátlanság is nagyban előmozdította. Mindezen okoknál fogva mi mind a magyarság, mind a közművelődés, mind a jól felfogott morális és szocziális közérdek szempontjából melegen üdvözöljük Berzeviczy miniszter nagyfontosságú, messze jövőre kiható alkotását, a népiskolai ifjúsági könyvtárak intézményét. De kötelességünknek tartjuk ez iidvös intézményre az egyházaknak s különösen a mi protestáns egyházainknak, mint iskola fenntartó-testületnek felhívni az érdeklődő figyelmét és munkás szeretetét. Valószínűnek tartjuk, hogy a népiskolai könyvtárak ügyére a kultuszminiszter hivatalosan is fölhívja az egyházi főhatóságok figyelmét s meg fogja őket keresni azzal a kérelemmel, hogy a saját hatáskörükben ők is szervezzék ezt a fontos népnevelési intézményt. De még abban az esetben is, ha ez a megkeresés netán elmaradna, nagy népnevelésügyi, életbevágó és erkölcsi hibának tartanánk, ha népiskolafenntartó egyházi hatóságaink a népiskolai ifjúsági könyvtárak kötelező felállítása elől elzárkóznának; sőt még azt is, ha csak ímmel-ámmal, vagy szórványosan karolnák fel ezt a fontos közművelődési és erkölcsnemesítő kérdést. Nekünk protestánsoknak és kivált kálvinistáknak nem szabad felejtenünk azt, hogy fajmagyar köznépünk értelmességben, népi műveltségben és patriarchális erkölcsökben a magyar haza gyermekei között részben még ma is az első helyen áll. Ámde ha a népiskolai könyvtárhoz hasonló művelődési intézmények lelkes fölkarolásával köznépünket intézményileg nem segítjük az állam megindította üdvös versenyben, akkor az egykor első népből második, harmadik, sőt utolsó lehet; akkor úgy járunk ezen a téren is, mint a népiskolázottság s különösen az írni-olvasni tudás mezején, hogy míg 20—30 évvel ezelőtt a protestáns magyarság volt az első helyen, addig ma a protestáns németség és tótság által is megelőzve, leszorultunk a harmadik helyre. A népiskolai ifjúsági könyvtárak kérdése a mondottakon kivül még azért is fontos ránk protestánsokra nézve, hogy ezeknek szervezésével állandó vásárló és olvasó közönséget nevelnénk azoknak a népszerű vallásos 99*