Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

tárt ezzel egyidejűleg közadakozás útján, sok vesződséggel szintén Török szerezte meg s helyeztette el egy ideiglenesnek szánt helyiségbe. Szerény elhelyezés volt mind a kettő; de kezdetnek és egy embertől elég. Sajnos, hogy azóta se a theologiai intézet, se a könyvtár végleges elhelyezésére nézve érdemleges intézkedés nem történt; sajnos, hogy a Ráday-könyvtár korszerű kezelés és rendszeres gyarapítás nélkül mai napig holt kincsként hever és pusztul szegényes odújában. Török nagy alkotó ereje a pesti gyülekezeti és a dunamelléki egyházkerületi alkotások mellett csudálatos energiával az egyetemes református, sőt az egyetemes protestáns egyház számára is tervez és részben létesít maradandó alkotásokat. Kiss Áron könyve ezeket is érdekesen ismerteti. Török nagy barátja és apostola volt a két protestáns egyház közötti társadalmi, irodalmi és egyházjogi uniónak; a dogmatikai és egyházi uniót sohasem akarta. Ismeretes a Székácscsal való benső barátsága; köztudomású, hogy ezt a „Prot. E. és L Lap"-ot is Székács közreműködésével egyetemes protestáns alapon alapítja ós szerkeszti éveken át. Az is közismert tény, hogy. Török a pesti theologiai intézetet is közös protestáns papnevelőként szervezi és hogy az egész 1865-ig tényleg kálvinista és lutheránus papnövelde volt. Mindezt Török akarta és csinálta így. Erős unionista érzelme azonban leginkább a Baldácsi-alapítvány létrehozásában nyilatkozott meg, mely alapítványt Baldácsi Antallal való régi és bizalmas barátsága révén nemcsak Török szerezte meg, de azt is ő sugalmazta Baldácsinak, hogy alapítványát hittestvéri kapcsolatul a magyarországi összes protestánsok számára hagyja. Ám Török a saját egyháza belső egyesítésén is kezdettől fogva lelkesen munkált, az öt ref. egyházkerületet egységes egyházzá akarta tömöríteni; de e tekintetben való kitartó fáradozásait nem koronázta megfelelő siker. A belső egyesülésre egyik lépésül még az ötvenes években szervezett egyetemes református tanügyi bizottmányt tekintette, a melynek több éven át Ő volt a lelke s ezt kivált a népiskolai szervezés és a tankönyvnek előállítása tekintetében oly magas színvonalra emelte, hogy az 1868-diki állami népiskolai törvény sok tekintetben a református népiskolai szervezetet vette át. De mikor Török a református egyházkerületek egyesítésének második lépcsőjéül a határozatképes konvent szervezését sürgeti s az egységes magyar református egyház megalkotását ezen az úton tervezi: hitfeleinek többsége a törvényhozó zsinat útján való egységesítés jelszavát kapja föl és meglehetős előkészületlenül belehajtja a magyar kálvinizmust az 1881. évi debreczeni zsinatba. Törököt ez elkedvetleníti, a zsinatra nem is megy el; de a zsinat lezajlása után meghajol annak alkotásai előtt és 1883. évi püspöki jelentésében intézkedéseket javasol a zsinat végzéseinek végrehajtására. Ezt azonban már nemiérte meg, mert 1883 október 7-én nagy tevékenységű életének véget vetett a halál. Kiss Áron könyve nem zeng dicshimnuszt, nem ír panegyrist Török mellett. A tényeket szólaltatja meg és az alkotásokat tárja föl, hogy azok beszéljenek Török Pál nagyságáról, egy munkás és gazdag élet áldásairól. De ennek az életnek magasztossága, Török hatalmas szelleme és soha nem változó czéltudatos jelleme oly erőteljesen és tiszteletkeltőleg domborul ki a Kiss-írta életrajzból, hogy annak olvasása nemcsak tanulságos, hanem valósággal érdekes és élvezetes dolog. Növeli a könyv becsét Török életének a korviszonyokba és a kortársak közé való kitűnő beillesztése, a mi által az életrajz helyenként valóságos korrajzzá szélesül, anélkül, hogy a Török egyénisége elmerülne a környezetben. Török mindig az események élén áll, irányoz és vezet, csupán az egyházszervezeti mozgalmak kerülnek fölébe a már elöregedett ,és elfáradt nagy embernek. Ismétlem, nagyon érdekes és tanulságos munka ez az életrajz; el kellene ezt olvasni minden papnak és minden egyházszerető protestáns embernek, hogy példát vegyenek : mint kell élni és munkálkodni a Krisztus földi egyházában. Sz. F. BELFÖLD. Vegyesházassági statisztika. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi közleményei szerint Magyarországon f. évi július havában 7527 házasság köttetett. Ebből vegyesházasság 1183 (7o-ban: 15'71). Tiszta ág. hitv. ev. házasság 325, ev. ref. 572. A gyermekek vallására vonatkozó 255 (%-ban: 21'55) összes megegyezésből esik az apa vallására 105, az anya vallására 1.50. A róm. kath. egyház javára 156, gör. kath. 10, gör. kel. 7, ág. h, ev. 24, ev. ref. 58. Horváth-Szlavonországokban július havában 776 házasság köttetett. Ebből vegyesházasság 29 (%-ban 3'73). Tiszta ág. h. ev. házasság 8, ev. ref. 1. Á gyermekek vallására vonatkozó 10 (%-ban • 30"48) összes megegyezésből esik az apa vallására 4, az anya vallására 6. A róm. kath. egyház javára 6, ág. h. ev. 1, ev. ref. 3. Az ág. h. ev. egyház vesztesége július havában a róm.[kath. egyházzal szemben Magyarországon a 217 vegyesházasságnál előfordult 66 megegyezésből, levonva a nyereség-veszteséget: 24. Horvát-Szlavonországokban az 5 vegyesházasságnál létesült 2 megegyezésnél egy a róm. kath., egy az ág. h. ev. egyház javára, nyereségvesztesége : 0. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon a 79 vegyesházasságnál létesült 4 megegyezésből : 2. Horváth-Szlavonországokban 3 ilyen vegyesházasságnál 2 létetesült megegyezésből vesztesége: 2. A Magyarbirodalomban a róm. kath. és más hitfelekezetekkel "szemben összes vesztesége július havában : 24. Az ev. ref. egyház vesztesége a r. k. egyházzal szemben Magyarországon a 379 vegyesházasságnál létesült 129 megegyezésből, levonva a nyereség-veszteséget: 37. Horvát-Szlavonországokban az 5 vegyesházasságnál létesült 4 megegyezésből vesztesége: 2. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon a 155 vegyesházasságnál létesült 20 megegyezésből: 4. Horvát-Szlavonországokban 3 ilyen vegyesházasságnál létesült