Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

Szerinte is ki kell fejezni, hogy csak kényszerből mennek bele az államsegélyes helyzetbe. Á javaslatban veszélyt rejt magában néhány pont, mely az egyházközségek budget-jogát alterálja. Az egész budget-jog állami jóakarattól fog függeni. Fél, hogy a szegények terhének könnyítésével a tehetősebbekre válik nagygyá a teher. 0 a degresszív adót jobbnak tartaná, vagy legalább is az adó maximumát kell meghatározni. A. végrehajtást a konvent közvetítésével az egyházkerületekre bízná. Határozati javaslatot nyújt be arra nézve, hogy az adóügyi bizottság tegyen számítást, mennyiben változnék a végeredmény, ha az adó degresszív lenne, vagy a maximumot 500 vagy 1000 koronában állapítanák meg. Bernáth Elemér szerint Balthazár indítványa egykét évre visszavetné a sürgős ügyet Védi a terményfizetést, Nem érti az aggodalmat az állammal szemben. Hiszen ők követelnek. Ők sok olyan dolgot tesznek, a mi első sorban állami feladat. Tagadja, hogy a lelkészek függő helyzetbe jönnének. Nem az egyes egyházközségek kapják a segélyt, hanem az egyetemes egyház. A lelkészek nem érdemlik a bizalmatlanságot, O akkor is bíznék bennük, ha kezeikbe adnák is a segélyt. Reméli, hogy az anyagi javulással az áldozatkészség, a buzgóság nem fogyatkozik meg. A lelkés'/i fizetések javítása iránt se lehet aggodalom, daczára hogy most erről nincs intézkedés. De az adózás rendezése az első. A javaslatot elfogadja. Padrah Sándor beismeri, hogy a javaslat nagy lépéssel visz elő, de nincs meg benne a pártatlan osztó igazság erkölcsi ereje és az evangéliumi szeretet. A részrehajló és igazságtalan adózás, a mi eddig is a bajok főoka volt, ezután is megmarad. Lesz megint annyi adózási rendszer, a hánv egyházközség. Nem a népességarányát, hanem az adózó fél adózási képességét kell alapul venni. A javaslat szerint a személyi adó fedezné a szükségek kétharmadrészét és alig egyharmad részt fedezne az igazságos állami adó után kivetett adó. Azt hiszi, van veszedelem abban, ha az államtól vesznek igénybe segélyt. A kormány esetleges rossz érzülete több helyen megnyilvánulhat. Indítványt nyújt be, mely szerint a különféle adózási rendszer eltörlendő; az adózás egységes legyen s alapja az egyén foglalkozása. Az adómagasság a 2000 koronát meg nem haladhat. Személyadót csak a munkaképes szegény fizessen 2 koronát. Készpénzben fizetendő minden. Antal Gábor szerint ennek a javaslatnak meg kellett volna előzni az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását képező törvényjavaslatokat, Ha ez megtörtént volna, nem volna néhol olyan helytelen és méltánytalan helyzet, mint ma. Az ő egyházkerületében van eklézsia, mely egy krajczár adót se fizet és a pap mégis kap kongruát, míg másutt óriási a teher, még sincs kongrua. A javaslatnak nagy előnye, hogy az autonomiát minden eddigi törvénynél jobban bitosítja. Az egyetemes egyházé lesz a segély ; nem bírálja felül, mint a kongruánál, az állam. Azt mondja Balthazár: nem áll igazi elvi alapon. Nem is hajlandó ő semmiféle elvért feláldozni egyháza javát. Az állami adó különben is olyan elven alapszik, a melynek nincsen elve. Ez csak egyötödrészét adja az állam jövedelmének, csakis azért állhat meg. Példákat mond a visszásságokra, melyek akkor jönnének létre, ha az egyház egyedül az állami adót venné alapul. Vagyonaránylagos osztályadót szeretne egységes alapul. Adjanak csak a gyülekezetnek minél nagyobb szabadságot, úgyis ezt fogják megcsinálni mindenütt. Nem szabad a gyülekezeteket abban sem korlátozni, hogy ha akarják, hordozhassák terhüket, A 48. XX. t.-czikben ott van, hogy a gyülekezetek emelhetik papjaik fizetését a nélkül, hogy ez a kongruára befolyna. Hadd ítéljék meg a gyülekezetek maguk, mekkora terhet tudnak elhordozni. A javaslatot elfogadja. Széli Kálmán is elfogadja a javaslatot. A gyülekezetek budgetjogát biztosítani kell. Nem mindig méltányos az egységes adó. Nem kell pénzt követelni ; a földmívelő népnek nagy könnyebbség a terményfizetés. Szabó Kálmán hangsúlyozza, hogy az államsegélyt nem szabad megfizetésnek tekinteni. A javaslat fokozatos haladást jelent. Elfogadja azt. Az adózási kulcsnál nagy kíméletet óhajt; a szegények terhének könnyítése korrekt dolog, de nem szabad túlterhelni az amúgy is nagy. áldozatokat hozó vagyonos osztályt sem. Fekete Márton is elfogadja a javaslatot, mert a gyakorlatban bevált elvek vannak abba bevéve. A nagyobb egyházak csakugyan vonakodnak az adókulcs megváltoztatására. Különben is a magyar faj konzervatív. Helyes azért ezekkel szemben törvényt alkotni. Csütörtökön, 17-én bevégezték az adózási reformjavaslat általános tárgyalását s a javaslatot nagy többséggel elfogadták a részletes tárgyalás alapjául. A nap szónokai dr. Baksa Lajos, Kérészi/ Barna, dr. Sárkány József, Kiss Ferencz, dr. Tóth János, Dányi Gábor, Sulyok István és Marjay Péter voltak. Dr. Baksa Lajos azt emelte ki, hogy az egyháznak az adózás rendezésére kieszközlendő állami segítése nemcsak az 1848: XX. t.-cz.-bői foly, hanem abból a szolgálatból is, a mit a prot. egyház az államnak és a nemzetnek tett. Kívánja azért, hogy egyházunk jogigénye szabatosan körülírassék és segélyeztetése állami törvény által biztosíttassék. Kérészy Barna elfogadja a javaslatot s védi a papságot ama vád ellen, hogy az egyház mai nehéz helyzete a papság hanyagságából támadt volna. Sárkány József azt kívánta, hogy a teljesen vagyontalanok mentessenek fel minden egyházi teherviselés alól. Kiss Ferencz nem fogadja el a javaslatot, mivel meghagyja a különböző adózási rendszereket és a lelkészek terménybeli fizetését. Az egységes adózási rendszert óhajtja és dr. Balthazár javaslatához csatlakozik. Dr. Tóth János határozati javaslatában annak kimondását kívánta, hogy a zsinat az egyházi adózás ügyét állami dotáczió útján kivánja rendezni s hogy e dotáczió állami törvény által biztosíttassék. Dányi Gábor általánoságban elfogadja a javaslatot ; de a részleteket illetőleg kivánja, hogy a személyadó csak családfői adó legyen és az adókulcs megállapításánál az egyházmegyének kezdeményezési jog adassék. A javaslatba felvett segélyösszeget nem tartja elegendőnek. Sulyok István dr. Balthazár határozati javaslatához csatlakozik, s ugyanezt az álláspontot foglalta el Marjay Péter is. Kenessey Béla, mint előadó, a zárószó jogával élt s védte a javaslatot a felhozott kifogásokkal szemben Miután a határozati javaslatok benyújtói nem nyertek engedélyt zárószóra, dr. Balthazár és Fejes visszavonták javaslataikat, s így bocsáttatott a javaslat szavazás alá. A szavazás eredménye az lőn, hogy a zsinat nagy többsége a javaslatot, dr. Tóth János határozati javaslatával együtt elfogadta a részletes tárgyalás alapjává, a többi javaslatokat pedig mellőzte. o—*— /