Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

semmi a lényeghez Francziaországnak az 1870-iki vatikáni zsinat óta szabadelvű gallikán múltjára kellett volna visszatérnie, s miután azt elmulasztotta; klerikális és katonai uralomra törekszenek az egész vonalon. Azt is el­mulasztották, hogy Francziaország jövendő üdvét a protes­tantizmusban lássák. így hát nem marad egyéb hátra, mint az államnak következetes elkülönitése az egyháztól, a miről pedig Gambetta kevésbbé kritikus napokban azt mondotta, hogy „az a vilűg végét jelentené." Végül a lelkes páter az istennek igazságosságára appellál, a mely győzedelmes­kedni fog azokkal szemben, a kik szemeikkel nem látnak, bálványt vagy semmit sem imádnak, a kik nevével vissza­élnek, őt szidalmazzák vagy róla hallgatnak, a midőn szólaniok kellene. Az idők jeleihez tartozik az is, hogy a roueni érsek a konkordátum felfüggesztését „az egyház legnagyobb kalamitásának" mondja, a melynek nyomában csak „anarchia" fakadhatna. Egyedül a konkordátumos államban s a pápa és a püspökök kánoni intézményeiben van Francziaország jövendő üdve és reménysége. Ügy látszik, hogy ez az egyházfejedelem keveset ád az egy­háza szellemi erejére. Ezzel szemben Francziország ref. egyházában az egyház és az állam következetes elkü­lönítésére törekszenek, sőt a Revue Chrétienne már programmot is ád ez elkülönítésnek 10 éven belül való következetes keresztülvitelére. Félő azonban, hogy azok­nak a liberális törekvéseknek véget fog vetni a Hyacinthe által annyira félelmetesnek jelzett „klerikális és katonai respublica." így hát forrongásban van a talaj a román országokban a| büszke pápás hierarchia lábai alatt, míg tudvalevőleg Wittenberga és Genf egy csendes városnak a képét mutatja. S azután az ultramontán történetírás szerint mégis Luther és a reformáczió volna „a forradalom." Ez is egyike Róma nagyszámú „tör­téneti hazugságainak." Eperjes. Dr. Szldvik Mátyás. IRODALOM. ** Az állatok világa. Brehm e nagy művének magyar átdolgozásából Chernel István szerkesztésében és a Légrády Testvérek kiadásában megjelent a 118. és 119-dik füzet, melyekben az ölyv és sólyom-féle mada­rakról van szó. A szöveget szép képek díszítik, a 118. füzetet színes műmelléklet ékesíti, mely a szakállas saskeselyűt ábrázolja. A 119. füzethez az afrikai sasokat ábrázoló műlap van mellékelve. A füzetek ára 80—80 fillér. ** Az Ókori Lexikonnak a Franklin-Társulat kiadá­sában és Pecz Vilmos szerkesztésében megjelent a 31-ik füzete, mely a munka II. kötetének 49—52-ik íveit fog­lalja magában. A Servatortól Sphinxíg terjedő czikkek közül kiemeljük a Servii, Sibylla, Sicilia, Silenus, Silva­nus, Sirenes, Sisyphus, Solarium, Solon, Sophocles, Sparta, Sphinx czímü, nagyobb kiterjedésűeket, továbbá a Secam­bria, Sirmium, Siscia, Sopianae czímű hungarikumokat. A füzetet 12 ábra díszíti, melyek közül kettő (738. Silenus, borostyán. Nemzeti Múzeum, Budapest. 789. Silvanus, relief. Budapest, Aquincumi Múzeum) hungarikum. A füzet ára 1 korona. ** Olcsó könyvtár. A Gyulai Pál szerkesztésében megjelenő Olcsó könyvtár két legutolsó füzete kii lön figyelmet érdemel. Az elsőben (1308/9. szám) Deák Ferencz élet- és jellemrajzát kapjuk, még pedig Pulszky Ferencz tollából. Sokan és sokat írtak már Deákról, de olyan közvetlenül és szellemesen még senki sem, mint Pulszky Ferencz, a ki nagyon jól ismerte Deákot. S épen mivel oly nagyon ismerte, el is tudta lesni mindama jellem­vonásokat, melyek a kiváló státusférfi egyéniségét alkották. Ezért ez a füzet nagyon becses és érdekes olvasmány. — A második füzet (1310—1313. szám) Shakespeare leghíresebb és legkedveltebb tragédiáját, a „Romeo és Julíá"-1 adja, Szász Károly jeles fordításában. Ez a fordítás, mely már évtizedek óta egyik legvonzóbb műsor­darabja a Nemzeti Színháznak, nem hullatta el az ere­detinek gyöngyeit és minden tekintetben méltó tolmá­csolása a brit szellemóriás örökbecsű alkotásának. — Az „Olcsó Könyvtár"-t a Franklin-Társulat adja ki, s egy-egy szám ára 20 fillér. ** Homokba írt mesék. Nógrádi László, ez a poétalelkű fiatal író, már a harmadik kis kötetben adja ki azokat a gyönyörű képeket és rajzokat, melyekben az örökszép természetet ismerteti, illetőleg leírja úgy, a hogy ő látja. Leírásait olvasva, megelevenedni látjuk képzeletünkben az erdőt, a mezőt, rétet, zsombékot, ezernyi apróbb-nagyobb lakóival; látjuk a kis természet életét, nyüzsgését, harczát a létért, küzdelmes, viszon­tagságos sorsát, apró szenvedéseit és örömeit. A füzetben tíz szép leírás van. A „Vasárnapi könyvtáriban jelent meg (39. sz.), s a Franklin-Társulat adta ki; az ára fűzve 40 fillér. ** A nádasban. A modern orosz írói gárda egyik legjelesebb tagja, Karazin Nikolajevics Nikolaj, fölötte érdekes ós izgató regényt írt ezen a czímen. Az orosz birodalom ázsiai birtokain játszik a regény cselekménye, a mely úgy a meseszövés tökéletességére, mint a színes és érdekes keretre nézve nagyon hasonlít a Gogol Miklós méltán híres regényeihez. A boldogtalan Natasa és a még boldogtalanabb Petyó szerelmi története, bár a lélektani rajz megkapóan szép és igaz, voltaképen háttérbe szorul ama reális, nagy írói talentummal kidolgozott részletek mellett, amelyek meglepő hűséggel festik az orosz katona­tisztek kalandos, különös életmódját e barbár vidékeken. A tigrisvadászat leírása egymagában ismestermű; oly izgató, hogy az olvasó a végét se bírja bevárni, hanem előre lapoz, hogy az eredményt megtudja, s csak aztán kezdi újra megint, hogy teljes egészében élvezze a színes, festői képet. Fölötte érdekes a tatárok életmódjának a rajza is. Az író alkjai oly elevenek, oly erős jellemző talentum­mal vannak megalkotva, kidomborítva, hogy szinte látjuk őket s el tudjuk képzelni, hogy milyenek. A kötetet igen szép és sikerült eredeti illusztrácziók díszítik. A könyvet Ambrozovics Dezső fordította magyarra igen szépen, s a Franklin Társulat adta ki. Az ára fűzve 2 kor. 50 fillér. ** Énekek, dalok. Gyűjtemény ev. ref. egyházi énekkarok számára. II. kiadás. Szerkesztette Hodossy Béla, sárospataki áll. tanítóképző tanár. Sárospatak, kiadja Trócsányi Bertalan, ára fűzve 2 korona. — Az egyháziasság némi lendülésének bizonyságául évről-évre szaporodik az egyházi énekkarok száma, kivált a refor­mátus egyházban. A már meglevő énekkarok támoga­tására és újak alakulásának elősegítésére bocsátotta közre szerző ezeket az énekeket és dalokat, melyeket tíz év alatt, mint a sárospataki református énekkar veze-

Next

/
Thumbnails
Contents