Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

nyaló volt, de most mintha minden előzőit túlszárnyalta volna elnökünknek ez igazán lendületes hangon s mély érzéssel mondott áldomása. Megint felhangzott az ajkakról — most már a zene hangjai mellett — az „Isten, áldd meg a magyart!" A fehérasztal örömeiből kivéve részünket, újabb szórakozás várt ránk : a kirándulás A társaság egyik része Kameniczára kocsizott, a másik, nagyobb része a szomszédos Péterváradra indult el és pedig gyalogosan, mivelhogy ez a nevezetes erősség alig van félórányira Újvidéktől. Hajóhídon mentünk át a Dunán s csakhamar ott voltunk Pétervárad egykor hatalmas falai között. A rendezőség közbenjárására a fellegvárba is eljutottunk, a hol egy magasabb rangú tiszt szolgált a társaságnak magyarázatokkal. Az előttünk megnyílt gyönyörű kilátást leírni nem lehet. . . Csak az a tudat zavarta élvezetünket, hogy itt már vége a tulajdonképeni Magyarországnak s a magyar szónak : Pétervárad már a Horvát-Sziavon területen fekszik s az utczákon mindenütt horvát és szerb nyelvű feliratok olvashatók. — De zavarta kirándulásunkat az a körülmény is, hogy sietnünk kellett vissza a belmisszió egyesület alakuló gyűlésére, mely szintén erre, az időre hivatott össze. Sajnos, mire visszajöttünk Újvidékre, ez egyesület gyűlése, csekély részvét mellett, ép akkor ért véget; nagy sajnálatára sokunknak, kik abban a reményben tettük meg ezt a kirándulást előbb, hogy időnk és alkalmunk lesz aztán a (mint mondták: későbbi órákra halasztott) belmissziói összejövetelen is rósztvehetni. Az esti órákban a Társaság tagjainak egyrésze máris elutazott, a másik része azonban résztvett a Társaság tiszteletére rendezett hangversenyen is, mely díszes közönséget vonzott az Erzsébet szálló nagytermébe. Azt reméltük, hogy szerencsénk lesz ott egy kis szerb társasághoz is. Hát hallottunk ugyan néhány csinosan előadott rácz népdalt, meg is tapsoltuk magyarán; később meg alkalmunk volt gyönyörködni a szerbek híres tánczában, a kólóban is: mindazonáltal az újvidéki szerb családok tagjaival nem volt módunkban találkozni sem itt, sem a lakomán, sem sehol. Mindössze az ú. n. szerb Maticza (irodalmi társaság) elnökével és titkárával volt szerencsénk kezet szoríthatni, a kik, szívesen elismerjük, igen művelt és rokonszenves úri emberek. Úgylátszik, ezen a nemzetiségi vidéken ha megvan is talán külsőleg az annyiszor hangoztatott egyetértés és türelem a különböző nemzetiségek és felekezetek között, de hogy szívvel-lélekkel igazán eggyé forrjanak, ahhoz még igen sok idő kell. Hogy mi magyarok mennyire nem viseltetünk animózitással szerb szomszédaink iránt, megmutattuk harmadnap, szept. 16-án, a mikor mintegy 70—80-an ellátogattunk Szerbia híressé vált fővárosába, Belgrádba is. Az újvidéki rendezőségnek mindenre kiterjedő tigyelme és közbenjárása folytán a nélkülözhetlen úti igazolványokat előző nap kiki megkapván, délelőtt a

/v9-kor keltünk útra Szerbország felé, melynek fővárosába Karlóczán, Indián ós Zimonyon át déli 12 órakor érkeztünk meg. De minő nagy megtiszteltetés I A vasúti állomáson egy hivatalos küldöttség élén a belgrádi polgármesterhelyettes fogadott bennünket, szerb nyelven mondott néhány üdvözlő szóval, mire társaságunk vezetője, az újvidéki polgármester ugyancsak szerbül válaszolt, mi pedig (értékesítendők csekély szláv nyelvtudományunkat) lelkesen kiáltottuk rá, hogy: zsivió! . . . Közel lévén a város, gyalog vonultunk be a szerb urak vezetése mellett a belvárosba, élénk kíváncsisággal nézegetve a király koronázására fellobogózott város érdekesebb látnivalóit. A kirándulásra szánt rövid idő alatt lehetőleg meg is tekintettünk mindent. Ott vonultunk el a tragikus emlékű királyi kastély, az ú. n. konak előtt, melynek látása valami sajátos érzelmeket keltett lelkünkben. Jobbra-balra a különféle középületek, a minisztériumok ós egyéb hivatalok csinos, de épen nem valami monumentális helyiségei láthatók. A város maga igen szép fekvésű; különösen a várból gyönyörű a kilátás Zimony felé, a mint a Száva a hatalmas Dunával összeölelkezik. Fővárosias jellege nem igen van: bármelyik előhaladottabb magyar vidéki város is vetekedhetik vele; megvallom azonban, hogy én részemről ilyen tekintélyesnek és modern kinézósűnek sem képzeltem. Van egy pár igazán nagy városba illő középülete is: a metropolita lakása, vele szemben a székesegyház, hol a királyt mostanában megkoronázták stb. Jól esett látnunk, hogy a protestánsoknak, a német evangélikusoknak is van itt egy kicsiny, de szépen fejlődő egyházközsége, szerény kis templommal, de mintaszerűen berendezett iskolai helyiségekkel. Még kirándulást is tettünk e néhány óra alatt, a belgrádiak kedvencz parkjába, Topcsiclerbe, hova villamoson fél óra alatt értünk ki. A vándorapostolok oszlásának ideje azonban csakhamar elérkezett, Egyrésze a társaságnak már a délutáni vonattal elutazott, a másik része az éjféli hajóval akart nekivágni a szép Aldunának; de szerencsétlenségre nagyon kellemetlen esős és ködös idő köszöntött be s csak mintegy nyolcz-tíz főből (a merész máramarosiakból) álló kis csapat indult el a csak hajnalban érkezett gőzhajóval az aldunai, ezúttal bizonytalan örömélvezetet igérő hosszú útra. Viszont a harmadik csapat kora reggel a szerbek fővárosában megreggelizvén, a gyorsvonatra ült s délben már a mi kedves székesfővárosunkban ebédeltünk; estére pedig a mindennél édesebb otthonban, szeretteink körében költhettük el vacsoránkat. Lévay La^os. IRODALOM. ** Hypathia. Kingsley világhírű történeti regénye, a Hypathia, a kellő átdolgozásban egyike a világirodalom legkiválóbb ifjúsági iratainak. Megelevenedik a regényben az ötödik század forrongó korszaka, a mikor a pogányság és a keresztyénség utolsó harczát vívta és a germán törzsek keblökben a féktelen szabadság eszméjével kezdenek eljutni már a világuralom felé. Az ókor világa utolsó napjait éli s a romokból bontakozik már az új világ. A kavarodás egyik góczpontja abban az időben Alexandria volt, s itt játszódik le Kingsley regénye, a mely megható, érdekes mese fonalán festi ennek a romlásnak és újjászületésnek a gyönyörű korképét. A regény most megjelent magyarul Zigány Árpád jeles átdolgozásában az ifjúság számára, számos illusztráczíóval, két kötetben. Ára fűzve 3 korona. Kiadta a Franklin-Társulat és kapható minden könyvkereskedésben. Mindenható szeretet. (Teleologia és telepátia), írta Széki Ákos. — Csiky Lajos, debreczeni theol. akad. tanár a még kéziratban átnézett műről következőképpen nyilatkozik a szerzőhöz írt levelében : Kezembe vettem, olvasni kezdtem s fokozódó érdeklődéssel, rengeteg sok dolgom közepette is egyfolytában átolvastam „Mindenható szeretet" czímű tanulmányát. Hatalmas olvasottság, az olvasottakat feldolgozni tudó tehetség, mélységes komolyság s e mellett élő bibliai hit, tehát tudatos vallásosság, tudás és hit jellemzik e tanulmányt. Reánk theologusokra véghetetlenül érdekes és értékes benne a „Gondviselés"