Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

eddig csodálatosan semmiképen nem honorált) előadója által feldolgoztattak, úgy hogy azok alapján zsinatunk már belemehet a nagy kérdés megoldásába és a kormánnyal való részletes tárgyalásba. Az adatok ki fognak nyomatni és felterjesztetnek a zsinatra, azzal a határozottan kifejezett óhajtással, hogy legelső sorban is ez az életbevágó dolog vétessék tárgyalás alá. Ezzel kapcsolatban felolvastatott gróf Tisza István miniszterelnöknek a kormány nevében az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtását kérő „Vélemény"-re adott hivatalos válasza,a mely Lapunk más helyén egész terjedelmében olvasható. Mind e hivatalos válaszból, mind gróf Tisza Istvánnak azzal kapcsolatban a konventen tett nyilatkozatából azt a reményt meríthetjük;

hogy ha az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása nem történik is meg abban a formában és abban a mértékben, a mint a „Vélemény" kérte; de a legégetőbb seb, a mely az egyházi adózás terhességében és rendszertelenségében nyilatkozik, megfelelően orvosolva lesz rövid időn. A kormánynak ez irányban megnyilvánuló jóakarata a legnagyobb hálára érdemes s ebből a hálából az oroszlánrész épen gróf Tisza Istvánt kell, hogy illesse, a ki ezt a nagy dolgot, úgy is mint egyházunk egyik vezérembere, úgy is mint kormányelnök, a legkomolyabban kezébe vette és kedvező megoldásra kész juttatni. Az első napi ülés végén még a zsinati tagokat vette számba a konvent; megállapította a zsinat tanácskozási és ügyrendjét; örvendetes[tudomásul vette, hogy az elnökség a zsinati tagok részére kedvezményes vasúti jegyeket eszközölt ki; azután pedig, báró Bánffy Dezső elnöklete alatt, Hegedűs Sándorból és Dókus Ernőből szűkebb körű bizottságot alkotott a zsinat előkészítő munkálatainak és ügyeinek vezetésére. Az okt. 28-iki ülés első sorban is a zsinatot megnyitó istentisztelet sorrendjét és az alakuló gyűlés tárgysorozatát állapította meg. A megnyitó istentisztelet a Kálvin-téri templomban lesz s rajta a lelkészi tagok palástosan, a világi tagok pedig lehetőleg díszmagyarban jelennek meg. Kun Bertalan püspök imádkozik, Antal Gábor püspök pedig prédikál. Az istentisztelet végeztével nyomban megtartatik a zsinat első, alakuló ülése. Ezután Mády Lajos terjesztette elő a közigazgatási szakbizottság jelentését. Ennek kapcsán tudomásul vették György Endre és dr. Szabó Aladár képviselőknek a presbiteri szövetség liverpooli közgyűléséről szóló jelentését és köszönetet szavaztak a delegátusoknak; a kerületek pártoló véleménye alapján kimondották a parókhiális könyvtárak kötelező felállítását s a nagyfontosságú dolog keresztülvitelére bizottságot szerveztek; a dunántúli kerületnek az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának szorgalmazását és a lelkészi fizetések minimumának 2400 kor.-ban megállapítását kérő felterjesztését áttették a közös bizottsághoz ; a tiszántúli egyházkerületnek azt a kérelmét, hogy a kerületek zsinati képviselőinek száma emeltessék és a képviselők számának megállapításánál a lélekszám vétessék alapul, felterjesztették a zsinathoz; Simon Károly hajduhadházi tanító és megválasztott zsinati póttag igazolásának kérdését pedig visszatették a tiszántúli egyházkerület közgyűléséhez. Ez az utóbbi meglehetős emócziót keltett úgy Tiszántúl, mint a konventen. Simon Károlyt ugyanis az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye pótképviselőjévé választotta; a tiszántúli egyházk. közgyűlése azonban nem igazolta, azt mondván, hogy Simon Károly nem rendelkezik a törvény 65. §-ában a zsinati tagságra nézve előírt kvalifikáczióval. Csodálkozunk a kerületi gyűlés ezen álláspontján, hiszen már pénzügyminiszteri, vallás- és közoktatásügyi miniszteri és közigazgatási birósági döntvények kimondották, hogy a népiskolai tanítói oklevél egyenlő értékű a középiskolai tanfolyam elvégzésével. A missziói szakbizottságnak Dávidházy János által referált jelentése kapcsán bemutattatott és a zsinatra felterjesztetni határoztatott a konvent 10 évi működéséről szóló kimutatás, és a mező-örményesi és szászsebesi gyülekezetek 800—800 korona missziói segélye állandónak ismertetett el. A diakonissza-képző intézet felállítása kérdésében a debreczeni egyház még nem nyilatkozott ugyan, de az ügyet a konvent mégis meleg pártolással terjesztette fel a zsinatra. Kenessey Béla két nagyfontosságú dologról: a theol. tanárok egyetemes nyugdíjintézetének és az egyetemes lelkészi nyugdíjintézetnek a tervezetéről referált. A szük^3ges adatok mindkét tervezethez beérkeztek, feldolgoztattak és elkészültek a szakértői számítások is. E számítások azt mutatják, hogy e két intézetet, akár külön-külön, akár egymással egyesítve, minden nagyobb nehézség nélkül fel lehetne állítani, s szeretjük is remélni, hogy zsinatunk ezek tekintetében is megteendi az elhatározó lépéseket. A nyugdíjintézetre vonatkozó adatok, számítások és tervezetek ki fognak nyomatni s a lelkészi nyugdíjintézet tervezete letétetik véleményezés végett a kerületekhez. A 29-iki ülés szervezte a parókhiális-könyvtárbizottságot. Tagjai lettek a Dunamellékről dr. Vécsey Tamás és Szőts Farkas, Dunántúlról Antal Gábor püspök és dr. Antal Géza, Tiszáninnenről Fejes István és Radácsi György, Tiszántúlról Sass Béla és Dávidházy János, Erdélyből Kenessey Béla és Nagy Károly. Elnökeiül a konventi elnökség Baksay Sándor püspököt és Hegedűs Sándor dunántúli főgondnokot jelölte ki. Hosszan foglalkoztatta az utolsó ülést az egyetemes tanügyi bizottságnak az új népoktatási törvényjavaslatra vonatkozólag beterjesztett véleménye. Ez a vélemény széles mederben haladva, egészen az aprólékosságig bonczolta a javaslatot, főként az autonómia szempontjából vizsgálva annak tervbe vett intézkedéseit. A konvent méltányolta ugyan a tanügyi bizottság munkálatát, de azt sem egyes kívánalmaiban, sem egész kidolgozásában nem találta a kormányhoz felterjeszthetőnek. Láthatólag nagy óvatosságot tanúsított a konvent a tanügyi bizottság véleményével szemben. S erre az óvatosságra a törvényjavaslat bírálatánál valóban szükség is van. Nemzetiségi egyházaink, látjuk, hogy a leghatározottabban ellene vannak s az autonómia védelmének örve alatt megakadályozni igyekeznek a magyarságnak a javaslat által czélba vett megerősítését. Nagyon vigyáznunk kell azért, hogy mikor védeni akarjuk autonómiánkat s e tekintetben való kifogásainknak hangot akarunk adni, valamiképen egy gyékényen árulni ne láttassunk a magyarság ellenségeivel. Épen ezért a konvent nem is tette magáévá a tanügyi bizottság memorandumát, hanem dr. Nagy Dezsőt kérte fel, hogy annak felhasználásával fejtse ki egyetemes egyházunk véleményét. Noválc Lajos az egységes liturgiára vonatkozó kerületi véleményeket ismertette és tette meg javaslatait a zsinatelőkészítő egyházalkotmányi bizottság nevében. E javaslatokat a konvent el is fogadta és bizottságot küldött ki egy liturgiatervezet kidolgozására és a kerületekhez véleményezés végett leküldésére. A bizottságba, Baksay Sándor püspök elnöklete alatt, a Dunamellékről Ádám Kálmánt és Szőts Farkast, Dunántúlról Czike Lajost és Csizmadia Lajost, Tiszáninnenről Fejes Istvánt és Nóvák Lajost, Tiszántúlról Széli Kálmánt és Erőss Lajost, Erdélyből Deésy Gyulát és Nagy Károlyt kül-