Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

Hát ez állhat az ó- és új-testamentom történeti elbeszéléseire nézve; de nagyban és egészében nem áll se a prófétákra, se a Pál leveleire, sem pedig a Jób könyvére és egyebekre. Ezen könyvek annyi sok minden előismeretet feltételeznek, hogy szabályszerű bevezetés nélkül ezek mélyére hatolni szinte lehetetlen. Ezzel azonban nem az van mondva, mintha eme könyvek egyes gyöngyszemeiből a legegyszerűbb ember is ne meríthetne áldást; hanem abban a véleményben vagyunk, hogy sokat tételezünk fel a népről, ha ennek egyszerűen kezébe adjuk a bibliát és azt kivánjuk tőle, hogy szorgalmasan olvassa azt. A bibliát bizonyos szorgalom és komolyság nélkül nem lehet megérteni. De hát érdmes-e egy ilyen sok mindennel foglalatos korban komolyan és szorgalmasan foglalkozni a bibliával ? Hát biz' erre a kérdésre sokan egész kereken nemet fognak mondani. Azokban a kérdő ívekben, a miket Rade lelkész a gyári munkások gondolkozásának kipuhatolása érdekében kibocsátott, a mikor visszaérkeztek hozzá, a következő megjegyzések voltak benne: „a biblia igaz és nem igaz dolgok tarka vegyüléke", „kevés jó van benne", „a legrosszabb könyv a világon". Úgy áll a dolog és űgy is volt mindig, hogy az általunk nem ismert dolgok felett könnyen kimondjuk az ítéletet. Egy másik munkás azonban ugyanazon a helyen ezt mondj a: ,, a bibliát, főleg az evangéliumot semmi más könyv nem tudja pótolni nekem. Az apostoli levelek szintén tanulságosak, de nem olyan érdekfeszítők. Az ó-testamentomban sok dolog csak történeti jelentőségű, sok dolog haszontalan, sok pedig elvetendő és keresztyénellenes". Göthe azt mondja: „előttem a biblia becses és kedves, mivel az én kedélyem annyira rokonszenvez vele, hogy én ezt a könyvet aligha nélkülözhetném valaha". Hogy a keresztyén egyház milyen nagyrabecsüli a bibliát, kitetszik abból, hogy azt szent írásnak, Isten igéjének nevezi, és meglátszik a biblia nagymérvű elterjedtségéből. De hát ne állapodjunk meg a biblia felőli véleményeknél, hanem vegyük azt vizsgálat alá, és magunk alkossunk magunknak ítéletet felőle. Dr. Schöll J. után Ruszkay Gyula. TÁRCZA. A magyar protestantizmus, (1715—1731.) Néhány szóval azért volt szükséges a közviszonyokra rámutatni, mert ezek, míg egyrészről alapszínét adják meg a küzdelmeknek általában, másrészről rámutatnak arra, hogy a vallási zaklatások miért nehezedtek oly súlyosan a magyar protestánsok vállaira. Az ország protestáns lakosainak, azon szenvedéseken kivül, melyekben a haza többi lakosaival osztoztak, — bőven kijutott a szenvedésekből, melyeket a vallási türelmetlenség okozott. 1715 után a vallási türelmetlenség növekedett. Hellyelközzel egyenlő lábra helyezik a protestánsokat a hitetlenekkel, a protestáns hitvallású iparosokat a czéhekbe fel nem veszik, iskoláikat, templomaikat lefoglalják. Az 1718 január 1 én megalakult temesvári tanács pl. a következő utasítást kapta: „különösen a hitetleneket, mert vannak itt pogányok, zsidók, törökök, lutheránusok, kálvinisták (als da seyend Heydten, Juden, Türkén, Lutheraner und Calvinisten) rögtön távolítsák el ós semmi esetre se (auf keine Weys) tűrjék meg".1

Jellemző az akkori vallási türelmetlenségre egy Prey Mihály János nevű cserzővargának a sorsa, a ki Erdélyből Magyarországba költözvén, Temesváron akart műhelyt állítani. Az említett városban akkoriban egyetlenegy cserzővarga sem lévén, a tanács szívesen fogadta volna a jövevényt, ámde az volt a baj, hogy a kérvényező evangelikus hitvallású volt. Hogyan oldja meg a tanács a kérdést? Némi huza-vona után megengedte Prey Mihály Jánosnak hogy ott vehessen alkalmas házat (meg is vette 24 forinton), s ebben műhelyét felállíthassa; de azon határozott kikötéssel, hogy mihelyt a városban róm. kath. vallású cserzővarga jelentkezik, a becsár megtérítése mellett műhelyét ennek rögtön átadja. Prey Mihály Jánosnak nem is tartott sokáig a dicsősége: két év múlva jelentkezett egy róm. kath. vallású cserzővarga Aradról, s Prey Mihálynak ki kellett költöznie. Ismeretes, hogy a czéhekbe a prot. vallású iparosok a század első negyedében épen nem s később is csak bizonyos feltótelek mellett vétettek fel. „Evang. vallásának 1733-ig meg nem engedtetett a czéhbelépési és várospolgársági jus". 3 Míg a városi hatóságok és a czéhek a protestáns vallású iparosoktól megvonták a megélhetés lehetőségét, addig a római egyház hatalmasai magát a két protestáns egyházat vették üldözőbe. Avagy hogyan nevezzük Althan Miklós gróf (váczi püspök), Erdődy György gróf (győri püspök), Eszterházy Imre gróf (1722 óta veszprémi püspök) eljárását, midőn a protestáns eklézsiákat sorra vették, a prot. lelkészeket maguk elé idézték, az egyházi javakat lefoglalták. Volkra (1722 előtt) veszprémi püspök, Hódossy Sámuelnek, (1654—1748) a dunántúli superintendensnek üldözésével örökítette meg nevét a magyar prot. egyháztörténelemben. Hódossy Sámuel végre is elhagyta kerületét (a hol a protestáns hivők száma 24 év alatt felényire apadt), mely 1734-ig kormányzó nélkül maradt. Úgy látszik, hogy a klérus és az elfogult r. kath. többség, „mely vallás dolgában a protestantizmust halálosan gyűlölő klérus fejével gondolkozott", 1715 után elérkezettnek látta az időt arra nézve, hogy elvesztett egykori területeit visszafoglalja. Fentebb érintve volt a válságos helyzet, melybe a magyar protestantizmus az 1681. törvény és a LeopoldinaExplanatio („az explanatiók ősapja") miatt jutott; növelte a bajt az is, hogy időközben több város megszűnt véghely lenni (Pápa, Léva, Győr stb.). Ilyen körülmények között jutott válságos 1 Böhm Lénárd „ Dél-Magyarország vagy az ú. n. Bánság különtörténete". II. 445. 1. 2 „Honművész" 1833. 24. MT A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ ^H IfflQP (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tén 9. = Árjegyzék ingyen és bérmentve. '