Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

tenyerű testvéreitek szegényes asztalára. Igv is háláljátok meg Istennek azt a jót, a mit Szijj Sámuel által adott nektek. Mi pedig, kedves tanártársaim, legyünk rajta, hogy itt az intézetben, a hol manapság még leginkább összetalálkozik a szegény a gazdaggal, törekedjünk arra, hogy minél többször hozzuk össze a szegény fiút és a gazdag fiút az Úrral, mert akkor egész bizonyosan olyan nemzedék fog felnőni, a melynek szegényje és gazdagja szüntelen együtt lesz a szeretetben, a munkálkodásban, a mi Sionunk építésében és megőrizésében. Csűrös István. TÁRCZA. A rendi és áldozó papság fejlődése a három első században. Krisztus országa nem e világból való, s mint ilyen, nem lehet alávetve azon megszorításoknak, a melyek más, emberi, földi intézményekre nézve feltétlenül kötelezők. Isten országa szabad, mindeneket átható, felölelő, egyetemes, tagja lehet minden és mindenki, a mi és a ki bebocsátást kér és ajtaján zörget. Isten országának ezen meg nem kötöttsége megnyilvánul abban is, hogy nincsenek szent napjai, szentélyei, nincs külön áldozó papsága, nemzetsége, a mely közbenjáró Isten és emberek között, a kiengesztelés és megbocsátás czéljából. Minden nap, minden hely szent, vagyis alkalmas, hogy lélekben és igazságban imádhassuk Istent, mindnyájan szent, választott nép, királyi papság vagyunk. Megismerve az egy igaz Utat, Igazságot és Eletet, reálépve arra, be- és elfogadva ezeket, nincs semmi és senki, a ki kivethetne bennünket. Ez az eszményi állapot, és szükséges, hogy ezt minden időben szemünk előtt tartsuk. Szükséges, hogy ezen eszmény irányítsa az egész vonalon azon bírálatot, a melyet a látható egyház máimeglevő szervezete felett mondunk, és ez kell, hogy irányítsa a szükséges újabb szervek alkotását. Helytelen és tarthatatlan azok nézek, a kik azt állítják, hogy Krisztus a látható egyház szervezetére, berendezkedésére vonatkozólag semmi direktívát nem adott; ép oly tarthatatlan ezen nézet, mint azoké, a kik ellenkező túlzásba esve állítják, hogy az egyházban minden jus divinum, vagyis hogy ez minden klilső szerveivel egyben isteni alkotás. Az egyház kezdetben — mily kicsiny volt ezen kezdet —• a kegyelmi ajándékoktól — charisma — feltételezett eszményi szervezetlenségben volt; de növekedése, a klilső világgal, már meglevő intézményekkel mind nagyobb területen való érintkezése által már nagyon korán létrejöttek a létért való küzdelem folytán is különféle szervei, alkotmányi és jogi berendezkedése. A keresztyén papság Krisztus látható egyházának legfontosabb szerve, a mely eleitől arra van hivatva, hogy szolgálata által az isteni kegyelem közlője legyen. Ennek keletkezéséről, hivatásáról egymással éles ellentétben álló elméletek, dogmákká csontosult nézetek vannak a keresztyénség körében. A keresztyén papságra vonatkozó ezen eltérő nézetek szolgáltak legközvetlenebb indító oknl az egyház sajnálatos megoszlására; mert nem közönyös dolgokra vonatkoznak ezek, hanem mélyen belenyúlnak a keresztyén vallásos élet összes külső és belső jelenségeinek irányításába. Midőn a ker. papság keletkezése, kifejlődése felett vizsgálódunk, akkor egyszersmind a keresztyén egyház fő ütőerére helyezzük kezünket; akkor a felett tartunk vizsgálatot, hogy az egyház mennyire és miért távolodott el attól az eszménytől, a melyet Krisztus és Szentírás untalan hangoztat, akkor ítélünk ama küzdelmek felett, a melyeket azok folytattak, a kik Isten országát nemcsak a különféle, sokszor nagyon méltánylandó érdekek folytán kialakult egyházban keresték és látták, hanem tudatával bírtak annak, hogy Isten országa a benső emberben honol, mint egy éltető erő, és külső szervei a változott könyezet, az ebben honoló kedvező vagy kedvezőtlen behatások folytán állottak elő. A keresztyénség a papságról való felfogásban élesen eltérő és elkülönítő vonásokat tüntet fel a többi vallásoktól, a pogányságtól és zsidóságtól. Mindkettőnél áldozó papság van. Van azonban különbség ezek között is. A pogány pap inkább varázsló; kézzel csinált vagy teremtmény-isteneknek tulajdonított láthatatlan erőket varázsol, mondjnk, erőszakol ki czeremóniái által, az istenekkel szemben való kiváltságos helyzeténél fogva. A zsidó papság a' nép képviselője, közbenjárója Istenné], hivatalát megbízás folytán vette. A nép Levi nemzetségét delegálja arra a tisztségre,, kiváltságra, a mely neki, mint választott népnek jutott osztályrészül. A keresztyénség ős felfogása visszatérés volt az eredeti álláspontra. Az újszövetség népe nem kollektive, hanem egyénenként visszavette a papi tisztséget és kiváltságot, ós nem korlátozta ezt a nyelv, vagy nemzetség korlátai által. Az emberiség minden tagja potenczialiter tagja lehet az egyháznak és mint ilyen Istennek népe, papsága lehet. Hogy ezen felfogásnak gyökeresen átalakító hatása volt és van az emberiség benső életére, az természetes dolog. Ez volt azon eszme, a mely hatalomra jutása után felemelte az elnyomottat és széttörte a rabszolgaság bilincseit. Az egyetemes papság eszméje, a mely nem egyéb.mint az Isten előtti egyenlőség és egyéni felelősség eszméje;

a Krisztus egyházában öltött testet, és mint ilyen hatott, öntudatosan vagy öntudatlanul, sokszor más jelszavak alatt a világra. Az eszmény tehát ez: egyetemes papság, megszentelt nép. De növekedett az egyház, új elemeket szívott fel magába, az első szeretet múlóban volt. Már ott az újszövetségi egyházban különös bajok, rendetlenségek voltak keletkezőben. Az első keresztyének kommunizmusa, a mely az Isten előtti egyenlőséget és testvériséget