Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

A közgyűlésről ismerkedési estélyre a Mayer-vendéglő termeiben gyülekeztek össze a Társaság tagjai, hol az esti vonattal megérkezett vendégek, közöttük Bánffy Dezső báró és Darányi Ignácz főgondnokok is megjelentek. 15-én reggel 9 órakor a ref. templomba istentiszteletre gyülekeztünk. Itt a gyülekezeti ének után BaJcsay Sándor dunamelléki püspök vezette lelkünket szép imádságával a Mindenható elé; majd Famler G. Adolf, torzsai ág. ev lelkész tartotta meg gondolatokban gazdag alkalmi egyházi beszédét, melyben kitartó munkára, csüggedetlen hitre buzdította a M. P. I. T. tagjait és a gyülekezetet. A tartalmas beszéd után az újvidéki magyar dalárda énekelt precziz előadással. A karének után Baksay Sándor püspök tartott nagyhatású záróbeszédet, melynek végeztével megáldotta a templomi gyülekezetet. Majd a gyülekezeti éneklés után megkezdődött a kivonulás, melvlyel a Károli-alapra való adakozás volt egybekapcsolva. Az adakozás eredménye 233 kor. 53 fill. Nem éppen csekély, de lehetne több is, mert a Károli-alap megérdemelné a hatásosabb támogatást. Istentisztelet után az ág. h. ev. templomba vonultunk díszgyülésre. Itt Belohorszky Gábor újvidéki ág. h. ev. lelkész főesperes egyháza és egyházmegyéje nevében, a reformátusok részéről Molnár Hugó újvidéki lelkész és Szabó Péter alsóbaranya bácsi esperes üdvözölték a M. P. I. T. elnökségét s egybegyűlt tagjait, mire Hegedűs Sándor világi elnök mondott a tőle megszokott ékesszólással gyújtó, lelkesítő beszédet, melynek szövege Lapunk elején olvasható. A beszéd végeztével kitörő lelkes éljenzés után Szilassy Aladár, egyházunk e nagybuzgóságu világi papja tartotta meg evangeliumi erőtől duzzadó s evangeliumi munkára serkentő felolvasását „Az iíjúság keresztyén gondozásáról". Majd Szabolcska Mihály ringatta lelkünket édes gyönyörűségbe néhány mélyérzésű költeményének felolvasásával. Az idő eközben előrehaladván, dr. hernát István „A keresztyén egyház szocziális feladatai" czimű dolgozatából már csak egyes részleteket hallottunk Lévay Lajos csinos felolvasásában; de az egészet úgy szintén az előbbi beszédeket és felolvasásokat is módunkban lesz teljes terjedelemben olvasni a nemsokára megjelenő Emlékkönyvben. Midőn még Hegedűs S. elnökünk buzgó munkásságra, a Társaság támogatására hívta fel a gyülekezetet, egyben felkérte Szabolcska Mihály költő papunkat záradékul még egy költeménye felolvasására. A közönség pedig feszült figyelemmel, lelki gyönyörűséggel hallgatta újra az ihletett költő ajkairól az „Örök szépu

-et, a szeretet apotheozisét s mélyen megindulva énekelte az orgona hangjai mellett a szeretet Atyjához felhangzó nemzeti imát: az „Isten áldd meg a magyart". A díszgyűlés után a társas ebédnél, az Erzsébetszálló nagytermében találkoztak a Társaság tagjai. Itt jó ételek, italok, kitűnő czigányzene és lendületes felköszöntők üdítették fel a nagy hőség miatt ellankadt társaságot. Az első felköszöntőt Hegedűs Sándor einök mondotta a királyra. Meleg, magasan járó volt a felköszöntő, lelkes és lelkesítő az előadás. A főispán indítványára a következő hódoló-sürgönyt küldték a kabinetiroda útján 0 felségének : „A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság újvidéki közgyűlése mély hódolattal jelenti be hódoló szerencsekivánatát ő cs. és kir. Felségének. Hegedűs S., elnök." Ez üdvözletre még az nap megérkezett a kabinetiroda következő válasza: „Ó cs. és apostoli kir. Felsége a M. Prot Irodalmi Társaság újvidéki közgyűlésének táviratilag kifejezett hódolatát szívélyes köszönettel legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott, Legfelsőbb parancsra: König báró, a kir. kabinetiroda főnöke." Felköszöntőt mondott továbbá Péter Pál főispán Hegedűs Sándorra, mint a Társaság elnökére, Szalay Lajos polgármester a Társaság tagjaira, Iiohonyi Gyula orsz. képviselő a püspökökre (Antal Gábor, Baksay S.), Belohorszky G. főesperes a főgondnokokra és felügyelőkre (Bánífy I). báró, Darányi I, Zsilinszky M. stb.), Molnár Hugó ref. lelkész a hölgyvendégekre. A Társulat részé-*, ről Antal Gábor püspök alelnök Újvidék főispánjára, polgármesterére és közönségére, Zsilinszky M. államtitkár, alelnök a szerb irodalmi társaság (a Maticza) elnökére (dr. Hadzsics) és titkárára (dr. Szávics) mondott tósztokban viszonozták az újvidékiek lekötelező szivélyességét. Felköszöntőt mondtak még: Balcy István esperes, Babó Mihály orsz. képviselő, Szabolcska Mihály stb. A hangulatos ebéd négy óra felé ért véget. Innen különböző kirándulásokra (Pétervárad, Kamenicza) siettek a vendégek ; a kirándulások miatt az ugyanez időben tartott belmissziói értekezlet népessége már megfogyatkozott. Este hangverseny volt a Társaság tiszteletére. Másnap a szerb királyság közeli fővárosát, Belgrádot kereste fel a vendégek egy része, harmadnap pedig egy kisebb csoport az Aldunára rándult ki. Mielőtt a tollat letenném, kötelességemnek tartom megemlékezni Újvidék városának felekezeti és nemzetiségi külömbség nélkül megnyilatkozott páratlan vendégszeretetéről, a mely vendégszeretet felejthetetlenné tette mindnyájunkra nézve az újvidéki napokat. Siculus. Az alsóbaranya-báesi egyházmegye közgyűlése. Ezen nagy, 2 magyar és 2 szlavóniai vármegye területén fekvő egyházmegye f. hó 6. és 7-én tartotta évi közgyűlését Eszéken, illetve Magyarrétfaluban. Szlavónia meglepően szép, rohamosan fejlődő fővárosában volt a főhadiszállás, előértekezlet, a délutáni folytatólagos, esti 10 óráig tartó gyűlés, a késő éjjeli órákba benyúló jegyzőkönyvhitelesítés; a gyűlést megnyitó istentisztelet, a délelőtti gyűlés Eszék nyugati részével összeépült Rétfaluban folyt le a templomban. A templom a mult század elején épült, rajta kivül és belül építtetése óta alig van változtatás, de annál szebbek a szomszédságban levő új lelkészi lak, iskolai és tanítói lakás. Fájó érzéssel mentünk át egyébként a megáradt Dráva hídján, még fájóbb érzéssel sétálgattunk ott a modern szép város aszfaltján, érezve, hogy idegen föld lett az a sok jó magyar vérrel is áztatott föld, sehol egy magyar felirat, csak egy-két magyar név a czégtáblákon és az is horvát köntösbe öltöztetve, de még szerb feliratú czégtábla is alig van ott : bizony tanulhatna a horvát testvérektől*a magyar, vas következetességgel és eréllyel őrködik ott az a pár milliónyi nép a felett, hogy hazája horvát legyen minden ízében. Egy német lap akadt a kezembe, a melyből megértettem, hogy az „Obzor" minő vad kirohanást intézett azon magyar földesurak ellen, a kik uradalmaikban magyar iskolákat állítottak fel és általában a magyar iskolák ellen. És mi itt ... . de jobb erre nem is gondolni és róla nem beszélni; itt, a hol százával vannak tanítók, a kik magyarul nem tudnak és tudni nem is akarnak, százával vannak lelkészek, a kik kegyes jóindulattal adják tudtunkra, hogy értenek, sőt még beszélnek is magyarul. Az a 3 évenként odasereglő 50 kálvinista pap és világi ember egy kis 3 napos magyar kolónia ott a drávamenti szép városban, a melynek piaczán a kör-