Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

Viharos mult, biztató jövő. A Bethesdáról, Budapest egyetlen protestáns kórházáról van szó, mely az utóbbi időkben súlyos válságokon ment keresztül, de most már azon az úton van, hogy jövőben igazán megfeleljen magasztos feladatának. A válság márcziusban szűnt meg, a mikor a kórháznak Németországból hozatott főnöknője és lelkésze elment. Azóta a Bethesdabizottság mindent megtett, hogv a kórházat ugy berendezés, valamint a betegek testi és lelki ápolása tekintetében magas színvonalra emelje. Minket az érdekel jobban, hogy ezentúl nem idegen diakonisszák, nem is világi ápolónők, hanem magyar diakonisszák fogják végezni a betegek ápolását. Ezek a magyar diakonisszák a mult évben alakult „Filadelfia "-szövetség tagjai, kiknek vezetői Biberauer Richárd ref. lelkész és neje Fischer Márta, hivatásos és buzgó munkásai voltak eddig is a diakonissza-ügynek s czélul azt tűzték ki, hogy Magyarországnak diakonisszákat neveljenek. Biberauer Richárdot, a magyar egyház katechetáját a budapesti ref. egyház presbitériumának engedélyével a tavasszal bízta meg a Bethesdabizottság a nevezett kórház vezetésével. Biberauer be is vonult oda a „Filadelfia "-szövetség diakoniszszáival és növendékeivel, miután megegyezett a bizottsággal abban, hogy a Filadelfia-szövetségnek bizonyos díjat fizet a betegek körül végzett szolgálatokért. Kimondhatatlan áldás és nyereség a magyar egyházra nézve, hogy a Filadelfia, a diakonisszaügynek ez a fiatal s erőteljes hajtása, diakoniszszáival s növendékeivel nagyszerű, alapvető munkáját egy kórházban kezdheti és folytathatja, mert e nélkül talán legyőzhetetlen akadályokba ütközött volna fejlődése s mindenesetre a gyakorlatban helyöket nehezen megálló diakonisszákat képezett volna, ha ugyan egyáltalán megél. A fent leírt helyzet azonban csak ideiglenes s a dunamelléki ref. egyházkerület most októberben összeülő közgyűlésére vár a feladat, hogy állandósítsa s ezzel a magyar protestántizmusnak egy új s eddig sajnosan nélkülözött intézményét megerősítse. Ugy áll a dolog, hogy a német leányegyház, melynek tulajdona a Bethesda, az anyaegyházzal legutóbb kötött szerződésében nem érintette a Bethesdát. Most azonban egy függelékben, melynek lényege az, hogy ezentúl kötelezi magát arra, hogy a Bethesdát magyar lelkészre bizza, a német leányegyház pótolta e hiányt. Ennek folytán a budapesti ref. egyház presbitériuma es a pesti ref. egyházmegye közgyűlése, belátva azt, hogy az anyaegyháznak a leányegyházat ily fontos ügyben hatályosan támogatni kell, a szerződést megerősítette. Most azon van a sor, hogy a kerület is helybenhagyja ezt, s egyben a Bethesda jelenlegi, ideiglenes lelkészét állandósítsa, elismervén őt parochiális jogok nélküli ugyan, de rendes lelkésznek, ugy mint a fogházi lelkészeket és gymn. vallástanárokat, s mint ezeket, fel is avassa. A kórházi lelkészek állásának rendszeresítése és szabályozása úgyis múlhatatlanul szükséges. Ez esetben meg épen elsőrendű érdeke egyházunknak, hogy az, a ki elsőként s nagy áldozatkészséggel és buzgósággal munkálja a magyar diakonissza-ügy felvirágoztatását, állásában ne lebegjen, hanem szabadon és aggodalmak nélkül szentelhesse minden erejét a maga elé tűzött feladatnak. Csűrös István. ISKOLAÜGY. A tanárkörök háromévi működésének lényegesebb mozzanatai. (1901 szeptembertől 1904 júliusig.) IX. Bj Tanítás (módszer) és szervezet körébe eső kérdések. 21. Az új Utasítások bírálatával három körben találkozunk: I. A debreczeni körben (1903. nov.) a) dr. Gulyás István, főgimn. tanár, nyújtott általános képet az egész műről. Az Utasításokban látja azt a nagyfontosságú eszközt, mely leginkább segíthet a tanítás eredménytelenségének egyik főokán, a tanárok hiányos gyakorlati képzettségén és a mely leginkább a kezdő tanároknak tesz megbecsülhetetlen szolgálatokat. (Igen, ha ahhoz alkalmazzák magukat I) A mi korábbi utasításunkkal és a külföldiekével összehasonlítva úgy találja, hogy az újnak általános része majdn^Tn szórói-szóra a régiből van átvéve, a mi ez utóbbinak magas színvonalát és tudományos értékét bizonyítja. Csak a történelemre, művészeti oktatásra és a testi nevelésre vonatkozó észrevételek vannak itt újra dolgozva. A részletes utasításokban a külső terjedelem csaknem kétannyi, mint a régiben, különösen a magyar, latin, görög, természetrajz, rajzoló-geometria, mathematika és testgyakorló fejezetek. Ezt, valamint az egyes tárgyakra tartozó utasítások közti nagy aránytalanságot abból magyarázza, hogy készítői nem egységes terv szerint dolgoztak Kifogásolja (igen helyesen!), hogy az Utasítás a hitoktatásról meg sem emlékezik. Mindamellett azt indítványozza, hogy a kör örömmel üdvözölje az új Utasítást, mint a gyakorlati tanítás hathatós támogatóját azon kívánsággal, hogy a szakférfiak foglalkozzanak behatóan az egyes tárgyak methodikájával mind a körökben, mind a tanügyi folyóiratokban. — A hozzászólások rendjén Dóczi Imre elnök megjegyzi, hogy lia a kidolgozásra felkért egy-egy szakférfi a tanítás menetét részletezőbben írta le, ebből a tárgyak fontosságára semmi következtetést nem szabad vonni. Kardos Albert szerint az aránytalanság egyik oka az, hogy némely tárgynak, pl. a klasszikus nyelveknek methodikája gazdagon ki van fejlődve s abból bőven jutott az Utasítások részére is. Dr. Horvay Róbert az