Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

A chicagói Hobson tanár az „apostoli hitvallás történelméről és theologiájáról" tartott előadást, kiemelve azt, hogy a presbiteri egyházak nem tnlajdonítnak ennek kellő fontosságot és nem adnak kellő helyet az istentisztelet körében. Nem kellene engedni, hogy a görög, római és anglikán egyházak a maguk részére foglalják el az apostoli hitvallást, kellő helyet kellene adni az egyetemes keresztyén hit ezen egyszerű, szép kifejezőjének a liturgiában. Principal Dykes a westminsteri hitvallásról elmélkedett, a melynek szigorú Kálvini irányát sokan nem tehetik magukévá és kiemelte, hogy a presbiteri egyházaknak megvan azon joguk, hogy módosíthatják az írás világánál hitformuláikat. Este ismét népszerű előadások voltak a keresztyénségről és ennek az életre, a fen forgó kérdésekre való vonatkozásáról. „A keresztyénség és imperializmus", „a keresztyénség és szocziálizmus-1

, „a keresztyénség és modern irodalom" voltak az elhangzott felolvasások tárgyai. Az utóbbit a hírneves amerikai tanár, Van Dyke tartotta. A keresztyénség soha nem nézte le, úgymond, az irodalmat és a keresztyén ember nem beszélhet kicsinylőleg erről, hiszen egy kiváló vallás sem volt ..könyv" nélkül. Krisztus nem írt könyvet, de magáévá tette az ó-szövetségi irodalmat és inspirálta az új szövetségit. A biblia nélkül a keresztyénség nem lehetne érintkezésben a múlttal is elvesztené hatását a jövőre nézve. Kimutatta a biblia termékenyítő és nemesítő hatását a régibb és modern irodalomra. Feltüntette az olyan könyvek romboló hatását, a melyek nincsenek harmóniában a keresztyénség szellemével. A következő napon Richards amerikai tanár az „Ujabb német theol. mozgalmakról" beszélt, kimutatva, hogy Ritschl theol. rendszere jótékony befolyást gyakorolt a német theologiára. Egy felolvasó az angol, egy másik pedig az amerikai egyházi állapotokat vette vizsgálat alá. Az amerikaiak általában nagyon tevékenyen vettek részt a szépen sikerült hatalmas gyűlésen. A legközelebbi gyűlés 1909-ben lesz New-Yorkban, elnökévé egyhangúlag Dykes Oswald cambridgei kollégiumi igazgatót választották. Egy másik feltűnő gyűlés volt az íidv hadseregének kongresszusa, a melyen a föld minden részéről voltak küldöttek. Az üdv hadserege üdvös társadalmi munkát végez az alsóbb néposztályok körében. A „salvation army" immár „udvarképes" is lett, úgy a király, mint a királyné kihallgatáson fogadták a bámulatos tevékenységű és öreg Booth tábornokot és szerencsét kívántak neki további hadjárataihoz a társadalmi bűnök és nyomor ellen. Alig van nemesebb társadalmi intézmény a nyomor, szenvedés és elhagyottság enyhítésére Angliában, mint dr. Barnardo otthona az elzüllött és elhagyott gyermekek számára, Brassey lord az elnöke ezen áldásos egyesületnek, a mely Londonban és újabb idő óta a vidéken létesít otthonokat a „waif"-ek, züllött, rongyos gyermekek számára. Senkit nem utasítunk el, jöjjön bárhonnan, legyen bármily állapotban, betegségben, mondá' Barnardo. Átlag 13—14 gyermeket vesznek fel naponta. Az évi bevétel 1903-ban 179 ezer font volt kegyadományokból. Jelenleg 7600 gyermek van az otthonokban; 15344 gyermeket szállítottak ki a gyarmatokba, mint farm munkásokat, az intézmény fennállása óta. Battenberg herczegnő osztotta ki a jutalmakat az ünnepélyes közgyűlésen és nyitott meg 8 új „cottage"-t, otthont leányok számára. Minden ilyen cottage ezer fontba kerül s egyesek adománya. Az áldott lelkű öreg ifjúsági elnök, Sir George Williams is adományozott egy ilyent. Nagy ünnepélyességgel helyezték el az angol király és királyné a liverpooli dombon építendő püspöki templom alapkövét. Ez a kéttornyú templom lesz Anglia egyik legszebb temploma, ezt is közadakozásból építik. Az ir püspöki egyház már rég megszűnt államegyház lenni, mégis maradtak fekvő birtokai; most az új ir földtörvény értelmében ezek nagy részét elveszíti. Ezen egyház prímása az armaglii érsek, dr. Alexander, egy nagy egyházi segélyalapot gyűjt közadakozásból. Nagy feltűnést keltő könyvekben, melyeknek czíme: „Öt év Írországban", „A papok és a nép Írországban" tárgyalja Mac Carthy a róm. katholiczizmus káros, butító befolyását az ir népre. Most Londonba költözött, nem érezvén magát otthonosan ós kellő biztonságban a boykottolás és fanatizmus hazájában Pedig Skócziát is egyre boldogítni akarják a jezsuiták, utczasarkon ós a „meadow"-kon hívják fel a népet, hogy térjenek vissza a régi skót egyház kebelébe, a mely egyedüli letéteményese a hit megingatliatlan bizonyosságának. Az egyházi irodalom terén most, a papok és tanárok nagy része nyári pihenőjét élvezvén, kevés a produkczió; a komolyabb gondolkodású és foglalkozású emberek is könnyebb nyári olvasmánnyal táplálkoznak. Egy londoni folyóiratban érdekes czikk jelent meg mégis a glasgowi theol. tanár, dr. Denney, dogmatikus tollából, „ministerial education" — papnevelés — czímén. A szó valódi értelmében nagy műveltséggel kell bírnia a lelkésznek. Panaszolja a lelkészek egyoldalú képzését, azt hogy a nyelvészetre túlságos időt pazarolnak. Nagy súlyt kellene fektetni arra, hogy a theologusok alapos ismeretekkel bírjanak a történelemben, társadalmi tudományokban, biologiában, irodalomban és művészetben. A bibliát nemcsak részleteiben, hanem inkább nagy egészében, egységében kellene tanítani, meg kell tanítani a leendő lelkészt arra, hogy a bibliát úgy használja, mint egy nagy élő könyvet. (Vége.) B. Pap István. A z amerikai magyar reformátusok ügyéről. Ebben a fontos kérdésben én csak gróf Dégenfeld József főgondnok úrnak, az ev. reform, egyetemes konvent Budapesten, 1904. évi június 6—9 én tartott ülésére beterjesztett propozicziójára akarok megjegyzést tenni. Ez a jelentés konventi határozat alakjában olvasható a nevezett gyűlés jegyzőkönyvének 73. pontja alatt. És azután a június 15-én megtartott dunamelléki ev. ref. egyházkerület, „ad hoc" közgyűlésének jegyzőkönyve 24-ik pontra óhajtok néhány megjegyzést tenni, illetve akarom megismertetni a hazai illető körökkel és lelkésztársainkkal, az itteni helyzet tisztázásához szükséges dolgokat; s azt, hogy itt Amerikában egyes lelkésztársaink részéről micsoda játék űzetik hátunk megett, az amerikai magyar református egyházak megsemmisítésére, elleneink nagy örömére. És a hazai prot közönség tiszta szemüvegen fogja meglátni, hogy mit hozott nekünk a gróf úr Amerikába és mit vitt haza egyetemes egyházunknak a trentoni titkos értekezlet jegyzőkönyvében! A konventi jegyzőkönyv 73. pontjában ez áll: V

A gróf úr visszatérvén, örömmel jelentette, hogy 13 amerikai magyar gyülekezet a hazai egyházhoz való kizárólagos és teljes csatlakozása mellett nyilatkozott Sic! De hát a mólt. gróf úr elfejtette azt jelenteni,