Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

kik úgy imádkoznak, hogy megadá nékik, a mit tőle kértek, egy zsoltárban se láttam ezt, hogy világi és egyházi méltóságok egy közös érzéstől áthatva úgy könyörögnek, hogy megnyerik az Istent és megadatott nékik, a mit tőle kértek. Bizony kérnünk kell, hogy hagyják meg e zsoltárt is! Vagy a CL zsoltár, Dávidnak ez a királyi program mja, nagy fogadalma, hogy királyságában híven és igazán forgódik, hogy Isten népe köziil kiirtja a gonoszokat, miért tétetnék félre ? Én ezt a zsoltárt, mint arany abc-t szerelném kiragasztatni mindennemű elöljáróság tanácskozó helyén, sőt Gerok elnevezi az uralkodók tükörének is. Oh bárcsak ennek versei szerint élhetnénk házainkban, gyülekezeteinkben, társadalmunkban, stb. Mit is beszél e zsoltár? Első előtte az irgalmasság és csak azután az igazság. Halljátok-e lelkek? Értitek-e ítélő birák ? kiknek az ítélet is, az irgalom is kezetekben van; de első legyen az irgalmasság és csak azután az igazság. Angyali hangok ezek ! Azután; az én szemeim azokra néznek, kik ez országban igazán élnek, nálam ezek lakjanak, hű szolgák szolgáljanak. Értjük Dávid királyt Nem protekczió, hanem igaz élet és hűség az ajánló levél a királyhoz. Az egész Cl ik zsoltár tartalmát összevonja és végzi így: „Az Isten városát megtisztítom, tisztán tartom". Nagyt. Értekezlet! üdvözlöm a Cl-ik zsoltárt e királyi programmal, mely akár székfoglalója volt Dávid királynak első napjaiban, akár pedig a vénség gyümölcse, vagy pedig a legtöbbre becsült gyermekének atyai tanácsa, mindenképen a legtartósabb fényű drágakő a király koronájában, királyi hagyatékában. Dicsőült Dávid, a te királyi jó szíved bocsásson meg a mi zsoltáros Atyáinknak, a kik e Cl-ik zsoltár felett átsiklottak : nem tudták mit cselekesznek. Kiliti. Kő,jel József,, (Vége köv) ref. lelkész TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. A királyné csakugyan ily értelemben határozott, minek folytán aztán a jászkun sedria ítélete egyelőre függőben maradt; a rendes miseszolgálat azonban a közelebbi kir. intimátum tenora és exigentiája szerint még ezen évben kezdetét vette. E czélból a váczi Szemináriumból egy minorita lett küldve, a ki a majsai plebánusnál tartózkodott és halasi káplánnak neveztetett ki. Ez 1763 okt. 13 án tartotta a quártélyházban a legelső misét s azután minden második vasárnapon. Hogy pedig dolgát minden háborgatástól menten végezhesse, még ugyanazon évben beszállott quártélyosnak generál feldmarschallieutenant gr. Pantaleon de Chursy, s ott maradt a következő év májusáig. Távozása után sem történt semmi rendzavarás, a barát minden háborgatás nélkül mondhatta csendes miséit, de nem volt kinek. A város közönsége egyáltalában tartózkodott pápista házicselédek tartásától, s passiv ellentállásának az lett eredménye, hogy a misézés hívek hiányában el-elmaradozott, s végre csakis a nagyobb ünnepekre szoríttatott. A nyugalom is lassankint visszaköltözött a városba, a felzaklatott kedélyek lecsillapultak s az üldözés által lángra lobbantott hitbuzgóság a kiilvédekezés helyett az egyház gyarapítására fordítá erejét, és a folyton szaporodó népesség befogadására elégtelenné lett templomának megnagyobbítására gyűjtögeté filléreit. Nem örülhettek azonban sokáig a békességnek. Az 1766. deczember 18-án ugyanis a Helytartótanács egy intimátumot intézett Migazzi váczi püspökhöz, a mely ha egyrészben megnyugtató volt is, a mennyiben a jászberényi sedria elmarasztaló ítéletét teljesen feloldotta: másrészben teljesen fölverte nyugalmából az ekkor már csakugyan tisztán kálvinista várost. A intimátum a jászkun kerületek 1767. ápril. 6-án Jászberényben tartott kongregácziója alkalmával publikáltatott s ekként hangzik: „0 császári kir. Felsége a jászkun kerületek magistruális actiója elé idézett Halas városi hely. hitüeket illetőleg kegyelmesen határozni méltóztatott. Es pedig: A mi azt illeti, mintha nevezett városiak a quártélyháznak az orthodoxa vallás gyakorlására való átengedésben a kegyelmes kir. rendeleteknek ellenszegültek volna : minthogy a districtuális deputátió kiállított relátiója bizonyítja, hogy nevezett városiak quártélyházuknak a róm. kath. Vallás gyakorlására elrendelt átengedését nem absolute tagadták meg, hanem csakis respiriumot kértek alázatosan a Deputátiótól addig, míg ő Felségéhez felfolyamodnak ; a mint hogy csakugyan a másik kir. kegyelmes rendelet kiadatván, említett quártélyházat a róm. kath. istentisztelet tartására tüstént átengedték és ekként hűségüket és engedelmességüket vonogatás nélkül tettleg megbizonyították: annálfogva nevezett városiak a bíróilag rájuk szabott büntetés alól 6 Felsége által kegyelmesen felmentetnek. A mi pedig azt illeti, hogy nevezett városiak a róm. katholikusokat a maguk köréből kiűzték: ámbár ezen cselekedetükért a legsúlyosabb büntetést érdemlenék, mindazáltal ő apostoli Felség különös grátiája és clementiájából kegyelmesen resolválja, hogy ezúttal még az itéletileg rájuk szabott pénzbeli büntetés alól teljesen felmentessenek. Kegyelmesen akarja azonban ő Felsége, hogy illetlen cselekedetük a Districtuális gen. gyűlésen keményen megrovassék, s egyszersmind szigorúan megparancsoltassék nekik;

hogy a kápolna és temető számára, s úgyszinte a parochus, iskolamester és egyházíinak való lakáshoz szükséges fundust a helyszínén megjelenő palatinális kapitány és egyházi férfiú jelenlétében kihasítani kötelesek; a jövendőben pedig a róm. kath. cselédeket szolgálatukból eltiltani ne merészeljék, hanem úgy ezeket vallási különbség nélkül szolgálatba felfogadni, mint más róm. kath. jövevényeket — helyi szabadalmaikkal összhangzólag teljesítvén mindazáltal a teljesítendőket lakostársul befogadni köteleztetnek. Mely — a fentebbiekben előadott kegyelmes rendeletét ő Felségének, kegyelmes kir. parancsolatra főtiszt. Méltóságoddal arra a végre tudatja ezen Helytartótanács, hogy azzal összhangzólag és annak létesítésére a szükségeseket megtenni ne terheltessék. Pozsony, 1766. decz. 18. Albert, m. pr Hlavács János, m. pr.* A királyi rendelet executiója végett nagy appará* Dunamelléki egyházkerület levéltára. H. köteg.