Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

nem minden becsülettel lett a majsai plebánus felkérve a városból távozásra, a harangok félreveréséről vagy arról, hogy mondották volna, többé a várost ne paráznítsa, senkinek sincs tudomása, olyan szólásnak formája szokásban sincs náluk: a kerületi tábla meghozta az ítéletet, mely szerint biró, nótárius és tanács méltó, hogy hivatalából örökre elmozdíttassék, a lakosság pedig pénzbüntetéssel megrovassék. Ezen ítélet, mint a protestánsok megbénítására irányuló meggyőződésnek egyik kiáltványa, szemmelláthatólag mutatja, hogy hazánkban a vallási türelmetlenség mily terjedelmet öltött s a dikasteriumok, ha rajtuk áll,, készek a végletekig elmenni. Szerencséje volt Halasnak, hogy ekkortájban már az uralkodó körök kezdettek a protestánsokkal szemben engedékenyebb magatartást tanúsítani, valamint a közbejött országos viszonyok szerencsés alakulása is kíméletet ajánlott irányukban. Hazaszerte készültek ugyanis az 1764-dik évi országgyűlésre, melyen az egész nemzetnek életbevágó érdekei forogtak koczkán. Bécsben kerülni akartak mindent, a mi izgató vagy gyújtó anyagul szolgálhat vala akkor, mikor a leglelkesebb hangulatra volt szükség így történt, hogy midőn a kerületek fölterjeszték hozott ítéletüket, a kanczellária azt javasolta a királynénak, hogy mint sok egyebekben, úgy a halasi birót, nótáriust, tanácsot és lakosságot sújtó ítéletben is a döntés halasztassék a diéta utáni időkre. (Folyt, köv.) Földváry László váczkartyáni ref. lelkész. BELFÖLD. Egyházmegyei közgyűlés. A felsőbaranyai ev. ref. egyházmegye f. hó 17-én és 18-án tartotta ez évi közgyűlését Siklóson, Dányi Gábor esperes és Ádám András gondnok elnöklete alatt. Esperes úr buzgó imája után gondnok úr rövid beszéddel, melyben a közgyűlés figyelmét a fontosabb tárgyakra felhívta: az ülést megnyitotta. Az újonnan választott tisztviselők eskütétele után két fontos tárgy került szőnyegre: a próba-énekesTcönyv és az egységes liturgia ügye. Mindkettő bizottságnak volt kiadva. A próba- énekeskönyvet Borsos István drávaszerdahelyi lelkész bírálta gondosan szerkesztett érvekben, gazdag értekezésben s arra az eredményre jutott, hogy a próbaénekeskönyv jelen formájában nem használható s új átdolgozást igényel; a gyűlés a bírálatot magáévá tette. Az értekezés a helyszínén megindított pénzgyűjtés segélyével ki fog nyomatni s egyházkerületünk lelkészeinek, tanítóinak megküldetik. * Az egységes liturgia kérdéséről Lukácsy Imre diósviszlói lelkész olvasta föl a bizottság tanulmányát, melynek alapján a liturgia tartalmi egységesítését szükségtelennek, sőt károsnak mondja; a mostaninál nagyobb alakú egységesítést is legfeljebb csak a cselekmények sorrendjére mondja óhajtandónak, de nem kötelezendőnek. Nélkülözhetlenül szükségesnek tartja azonban az evangéliumi egység ápolását és erősítését, a ker. öntudat fejlesztését. Ezt pedig a bibliaolvasás behozatalával, a confírmáczió-oktatás mélyebbé, a felavatás ünnepélyesebbé tételével, valamint az Úrvacsora fölvételének s hasznainak tudatosabbá tételével gondolja elérhetőnek. A gyűlés a kifejtett alapelveket helyeseknek találta s a bizottság munkálatát a jegyzőkönyv fiiggelékeiil kinyomatni határozta. A különböző bizottsági jegyzőkönyvek felolvasása és tudomásulvétele után a „Felsöborsodi indítvány" fölött határozott a közgyűlés Az 1400 kor. lelkészi fizetést, továbbá a benne foglaltató egyéb követelmények hangoztatását szükségesnek mondja, de csakis törvényes úton. Meg vannak különböző egyházhatósági fórumaink, mi csak ezek útján érintkezhetünk rajtunk kivül álló testületekkel ; mert ezeket a fórumokat épen e czélra alkottuk a magunk kebléből. Különben ezek a kérdések még nem is tétettek egyházhatóságaink asztalára, alkalmunk még nem volt nyilatkozni a hirtelen előálló követelmények felől, nem tudjuk tehát, vájjon ők is nem ezt akarjuk-e? Várjuk be az időt s esetleg az elhirtelenkedéssel ne akadályozzuk meg a már küszöbön álló adóreformot. A kongresszus eszméjét a gyűlés nem helyesli, s ha mégis megvalósulna, oda követet nem küld. A honvédelmi minisztériumnak a pécsi hadapródiskola vallásvizsgája ügyében küldött s a kerület által az egyházmegyéhez tett leirata némi vitára adott alkalmat. A pécsi hadapródiskola parancsnoka u. i. az elmúlt évi kanonika-vizitáczió alkalmával, a növendékeket elvi okokból nem engedte vallásvizsgálatra, e miatt a ker. gyűlés fölírt a minisztériumhoz, melyre azt a választ nyerte, hogy a kerület tekintsen el a vallásvizsgálattól addig, míg a minisztériumban ezt az ügyet megoldják s megállapítják a különböző felekezetek felügyeleti jogát a hadapródiskolák vallásoktatásnál. A gyűlés tagjai közül többen azt vitatták, hogy a minisztériumnak nincs e tekintetben joga az önálló intézkedésre. Nincs pedig különösen a református egyházzal szemben; mert itt a vallásoktatás vizsgálata nemcsak joga a felekezet fönnhatóságának, hanem egyenesen kötelessége s ez a kötelesség a ref. egyház lényegéhez tartozik: ennélfogva mielőtt a minisztérium e részben döntene, köteles megkérdezni egyházunk hatóságait s ezeknek véleményével összhangban állapítja meg a vizsgálat módozatait. A gyűlés az ügyet ilyen értelemben ajánlja az egyházkerületi közgyűlés figyelmébe, mivel nem tudja, hogy a véleméykikérés megtörtént-e a honvédelmi minisztérium részéről. Indítvány terjesztetett be az iránt is, hogy az egyházmegye részéről küldendő kerületi képviselők ne egy, hanem három évre választassanak, a gyűlés azzal az indokolással, hogy a képviselet tekintetében minden egyes gyűlést befejezett egésznek tekint, az indítványt nem fogadta el. Több apró közigazgatási ügy elintézése után az ülést esperes úr imája rekesztette be. L. J. Egyházmegyei értekezlet és közgyűlés. A külső-somogyi egyházmegye Kőröshegyen f. hó 22-én tartotta egyházi értekezletét, 23-án pedig közgyűlését. Lélekemelő vala mind a kettő. Az értekezlet tárgyát egyházunk legaktuálisabb kérdései : az énekeskönyv, liturgia és a felső-borsodi indítvány képezték. Kájel József kilitii lelkész olvasta fel az. énekeskönyv felett tartott magas szárnyalású értekezését, mely a zsoltárokra vonatkozólag akként nyilatkozik, hogy: „A mi jó benne, a mit szélűben használunk, azt ne érintsük ; ellenben a mi szükségtelen, sőt háros, az egyszerűen kihagyandó, népünk is elhagyta, nem énekli, nem is olvassa". A dicséretekre vonatkozólag elismerőleg nyilatkozik, és azoknak a gyülekezetbe vitele miatt semmi veszély nem fenyeget, csak még egy hiány — mi a legfőbb — pótolandó : a megváltás tana, lényege nem érzik ki belölök, holott ezen épül fel egész anyaszentegyházunk. Fejes György lápafői lelkész az egységes liturgiáról