Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
ket, az idő által kipróbált eredményt s csak azután mond ítéletet. A mozgalom ez idő szerint a fejlődésnek azt a fokát mutatja, melyen a bizonytalanság legnagyobb. A működési térre köd ereszkedett, mely a régi ösvényt eltakarással fenyegeti, a tárgyakat, eszméket homályba burkolja, s az újak még nem bontakoztak ki belőle. Hiányzik az elmélet, mely fényt derítsen a bizonytalanság liomá lyában. Rendes körülmények között meg kellett volna előznie a gyakorlatot az elméletnek; most megfordítva történt: az elméletet előzte meg a gyakorlat. Okát könnyen megmagyarázhatjuk. A természet törvényeit ki nem játszhatjuk, erőit működésükben meg nem akadályozhatjuk, vagy ha egy ideig sikerült is föltartóztatnunk, kettőzött erővel pótolják a kény szeri tett mulasztást. Ezt tapasztaljuk a valláserkölcsi téren is. Az evangéliumi egyházak alapját a Szentírás képezi és mi az utolsó időben épen ez alapra építettünk keveset. Még ez nem lett volna baj, ha a szétszedett darabokat újra össze tudtuk volna rakni s egygyé olvasztani; de nem tudtuk, mert hiányzott az egyetlen forrasztó erő, a hit. Hivatalos teendőinket végeztük pontosan, mint napszámos végzi munkáját a fizetésnyerés reményében; de hogy fáradalmunk az életben minő gyümölcsöket terem, azzal keveset törődtünk, az egyéni hit ápolását elhanyagoltuk. Ezzel sem a hivatalos egyházat, sem az egyeseket tétlenséggel nem vádoljuk, mert el kell ismernünk, hogy erősen dolgozott mind a kettő, de más irányban. Egyházkormányzatunk súlyos gépezetét beillesztette az újabb politikai alakulatok közé. Ez nem volt kicsiny munka. Ez tartja egyházunk öntudatát ma is annyira fogva, hogy a lelkek gondozására különösebb gondot fordítani nem képes. De akár ez, akár más az ok, annyi bizonyos, hogy az állapot így nem maradhat; változtatni kell rajta, mert szomorúan tapasztaljuk az egyoldalúság káros gyümölcseit. Bajaink közt az evangelizáczió és beimisszió ajánlkozik segítőnek, Ez idő szerint hathatósabb orvosság, mely a betegség természetéhez illőbb volna, nem is mutatkozik. Ezekkel tehát a hivatalos egyháznak számot kell vetnie. A közönyösség álláspontját tovább föntartani nem lehet; mert gyakorlatlan kezek esetleg többet árthatnak, mint használnak. Viszont elfojtani, a szekták közé zárni e mozgalmat: idejét mult törekvés lenne, mert a köztudatba elég mélyen bevette magát. Nincs más eszköz, mint hogy gondoskodjunk módokról, melyek szerint a mozgalom eszméi bevehetők legyenek az egyház működő szervei közé. Tisztítsuk le róluk azt, a mi divatos fölösleg s fordítsuk egyházunk javára azt, a mi bennök maradandó és örök. Ezt pedig másként alig tehetjük, mintha az új viszonyoknak megfelelő elméleti kutatásokkal világot gyújtunk a homályos eszmék és fogalmak fölött s ennek fénye mellett keressük a gyakorlat helyes ösvényét. így sem többet, sem kevesebbet nem adunk, mint a mennyire az egyetemes egyháznak, mint egésznek, s a hívőnek, mint az egyház alkotó tagjának szüksége van ahhoz, hogy az első a Krisztus láthatatlan vezetése alatt álló gyülekezet, az utóbbi pedig e gyülekezet élő köve legyen. Ezzel a jelenséggel foglalkoznék a lelki és a lelkipásztori gondviselés, az evangéliumi egyház lényegének kiegészítő része. Csakhogy mi ezt elhanyagoltuk, sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem alkalmaztuk, hitkeltő és hitápoló hatásukat ki nem fejtettük. A mulasztás következménye az, hogy nálunk a lelki gondozás fogalma meglehetősen ismeretlen. Közönséges értelemben egyjelentésű kifejezésnek tartjuk a lelkészi gondviseléssel (cura pastoralis). De ebben tévedünk, mert e két fogalom nem egyenlőségi, hanem alárendeltségi viszonyban áll egymással. A lelki gondozás a nemet, a lelkészi gondviselés a fajt képviseli; amaz bővebb, ez szűkebb értelmű; ott a cselekvés anyaga általában, itt a cselekvő személy különösen jut érvényre; az előbbi minden hívő keresztyénnek általános hittestvéri kötelessége, az utóbbi a lelkipásztornak különös hivatali teendője; emennek módszerét, eszközeit, természetét régen tisztázta a theologiai tudomány, amannak természetét, módszerét, eszközeit most tisztázza, szűrögeti s jegeczíti ki az élettapasztalat.* D.-Viszló. Lukácsy Imre. ISKOLAÜGY. A tanárkörök háromévi működésének lényegesebb mozzanatai. (1901 szeptembertől 1904 júliusig.) V. BJ Tanítás (módszer) és szervezet körébe eső kérdések. 3. A klasszikus nyelvek és a nemzeti nyelv viszonya. A kolozsvári körben (1903 febr.) dr. Kőrösy György deési gimn. igazgató olvasta fel nagyobb tanulmányának egyik részét a magyar nyelv oktatásáról. Bemutatja a * Részlet szerzőnek a „Lelki gondozás"-ról irott nagyobb müvéből. S'lQA irifltíuítr tíndíl7í1aQíítíÍ ÖÁn 0C 0C7l/íÍ7(ÍVíÍr Tejszövetkezeti berendezések kézi erő- és gőz- Tűíivaíat határtalan mennyi-LilöU magjai ICJ^a/iUaöagl gcp- Cö GÖAriUZ/gJfOJ hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és i CaVajaL s ég ben veszünk. © F1JCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. HT Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.
